Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

140 A budapesti ügyvédi kamara Jókai ünnepe Hivatkozni szoktunk és joggal hivatkozunk arra, hogy a magyar ügyvéd mindig a nemzetnek is ügyvédje volt. És büszkén idézzük Deák Ferencnek tanuságtételét, hogy hazánknak alkotmánya az ügyvédek tiszteletreméltó osztályának köszönheti fennállását. Deák bizonyára nemcsak azokra az ügyvédekre gondolt, akik a megyénél és a táblán vittek pöröket. Hiszen kijelentésének igazságát elsősorban önmagából meríthette. Ő is ügyvéd volt, de megyei fiskus szolgálatának igen kurta idejétől eltekintve, sohasem folytatott ügyvédi gyakorlatot. A nemzetnek ilyen Deák Ferenc adta értelemben volt ügyvédje Jókai Mór is és vitte becsülettel a nemzetnek két nagy perét és regényeit irva, irta a két nagy pernek periratait. Vitte a pert, amelyet 400 éven át folytatunk Bécs ellen s amelyet a sors csak nemrég inrotulált és helyezett el minden időkre a történelem irattárába. És vitte azt a másik ezer esztendős pert, melyet a Végzet ellen folytatunk kontestációkkal, intimációkkal, appellációkkal, oppoziciókkal, repulziókkal és örökös novációkkal s amelyben talán sokáig az in integrum restitucióra kell egyesíteni minden erőnket. És a nemzetnek ügyvédje volt Jókai akkor is, amikor 1848. márciusában Petőfivel együtt talprahivta a magyart és részese lett annak a nagy napnak, melynek emléke a magyarnak lelkében örökkön fog élni, mint az ősi alkotmány s a népszabadság elválaszthatatlanságának szimbóluma. Látszólag jelentéktelen dolog volt mindaz, ami a napi krónika szerint 1848. március 15-én Pestbudán történt. Történt jurátusoknak, poétáknak, iparosifjaknak lelki nagy fellángolása, amely a pesti spieseket hidegen hagyta, egy politikai fogolynak erőszakos kiszabadítása s a Landerer nyomda gépeinek és papirkészletének a tulajdonjog szempontjából nem egészen kifogástalan felhasználása, népgyűlést tartottak rendőri engedély nélkül, színházi előadást megzavartak, szóval: törvénytelen cselekvéseknek egész sorozata történt, amelyeket büntetőjogilag felparcellázni még az akkori ügyész sem tartotta érdemesnek vagy ajánlatosnak. A jelentéktelen történéseknek leple alatt azonban a lényegében a legnagyobb "esemény ment végbe. Egy nemzet rázta le magáról évszázadoknak tespedését és lépett ósdi elzárkózottságtól a gazdasági és kulturális fejlődésnek útjára. Azóta is az 1848. március 15-én diadalmaskodott eszméknek jegyében élünk és hálás szívvel, hódoló tisztelettel emlékezünk azokra, akik e napnak eseményeit felidézték. A történelemnek távlatából ugy látjuk 1848. március 15-ét, mint az izzó magyar földnek rengéséből magasba szökkent szent hegyet, mely lábával a nemzeti talajban van kitéphetlenül elhorgonyozva, ormaival pedig az emberiség örök eszményeinek égi magasságáig ér fel.