Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

134 Valorizáció 2. Fedezeti vétel — valorizáció. Azok közül a szabályok közül, amik stabil valuta mellett tökéletesen helyesek, de a pénzromlás idején alkalmazhatlanná válnak, meg kell említeni a fedezeti vétel körüli gyakorlatot. A kártérítést követelő felperest sokszor ütötték el igényétől azzal az érveléssel, hogy saját maga okozta kárát, amikor elmulasztotta a kár megelőzését vagy apasztását fedezeti vétel megkötésével. Arra nem gondoltak, hogy a fedezeti vétel megkötésével előálló ártöbblet, illetve a fedezeti vételt eszközlönek az ártöbblet befektetéséből eredő megtérítési igénye is valorizálás alá esik. Ma már e tekintetben is tisztult a gyakorlat, de azért érdemes feljegyezni, hogy a Kúria a fedezeti vétel (részvény) meg nem kötésére alapított kifogást azzal utasította el, „mert ha a felperes akkor fedezeti vételt eszközölt volni, az akkori árfolyam valóságos értékű (valorizált) összegének megtérítése az alperesre nézve most jóval terhesebb lenne, mint a papírok ezidőszerinti megszerzése". P. IV. 3645/924. 3. Koronára átszámított valutatartozás valorizálása. A megállapított tényállás szerint alperes a per tárgya szenet 1921. június végén tovább eladta, ugyanakkor tartozott volna tehát annak vételárát is a felperesnek megfizetni. 1921. évi június végén a cseh'korona árfolyama 3'625 ezredet tett ki és igy a felperesnek járt 5664X3'625 = 20532 magyar korona. Minthogy alperes ezt az összeget a lejáratkor nem fizette ki és ekként vétkes fizetési késedelembe esett, a korona időközi leromlásából előálló különbözetet, amely a lejárattól a tényleges fizetésig felmerülend, alperes szintén viselni tartozik. P. IV. 3722/1924. 4. Eltérő valorizáció különböző alperesek ellen. Köteles részszel terhelt örökösök és hagyományosok egy része ellenében a Kúria teljes valorizációt itélt meg, a másik rész ellen, akik „túlnyomórészt olyan vegyes tárgyakban részesedtek az örökhagyótól, amelyek maradandó értéket nem képviselnek és a használat folytán rendszerint megsemmisülnek" 25 százalékos valorizációt itélt meg. (P. I. 7383/1922.) Ujabb adalék a valorizációnak a személyre és az eset konkrét fedezetére való tekintetére. 5. Vétkesség és valorizáció. Jogilag érdektelen, de psychologiailag érdekes a Kúria P. VII. 5988/924. sz. határozatának alapul fekvő eset. A Kúria megállapítja, hogy alperest, aki ellen a tábla 50 százalékos valorizációt itélt meg, nem terheli a fizetési késedelmet meghaladó vétkesség, annál kevésbé, mert az elsőbiróságok egymással ellentétes határozatokat hoztak és igy egyáltalán nem volna helye valorizációnak, de „a felebbezési bíróságnak a megítélt kötbérkövetelésnek valorizációja tekintetében tett ítéleti rendelkezése azonban — ily irányú alperesi panasz hiányában — a Pp. 503. §-ának rendelkezéséhez képest érintetlen volt hagyandó". Ez az elmaradt panasz nyilvánvalóan dokumentálja, hogy a marasztalt alperes igazságosnak és méltányosnak találta azt.a valorizációt, amely a Kúria Ítélete szerint „jogilag" nem áll meg. Az alperesnek a maga tehervállalásával súlyosbított objektív nézete talán a Kúriát is meggyőzheti, hogy a „fizetési késedelmet meghaladó vétkesség" megkivánása nem teljesen igazságos. ,