Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Az uj értékelési rendelethez na csupán az aktiv tételek leértékelése, hanem ép úgy a passivumok felértékelése által idézhető elő, aminek a levegőben lógó valorizációs kérdések eldöntetlen volta miatt jelenleg különös fontossága van. Azt hisszük, hogy tekintettel a társulati adónál érvényesülő és Németországban és Ausztriában ismeretlen rentabilitási elvre, nálunk kevésbbé kell tartani azon veszélytől, hogy a vállalatok inkább lefelé, mint felfelé korrigálják értékelésüket és igy a részvényesek érdekeit sértő túlalacsony értékelés nem fog gyakori eset lenni. Rámutatunk azonban arra, hogy éppen a hivatkozott rentabilitási elv és másrészt a R. 26. §-a azon intézkedése, mely lehetővé teszi, hogy a társaság a még nem realizált várható nyereséget is már az uj értékelésnél adómentesen anticipálja, esetleg az u. n. családi részvénytársaságokat arra fogja birni, hogy az uj értékelést lehető magasra szabják, miután az ily társaságoknál az igazgatósági csoportra nézve a hozadék kérdése másodlagos jelentőségű. Az ily társaságoknál előfordulhat most már azon eset, hogy a kisebbségi részvényes, aki viszont az osztalékra van utalva, súlyos érdeksérelmet szenved az olyan túlmagas értékelés által, amely az osztalékfizetést lehetetlenné teszi. A R. 13. §-a 2. bekezdésének előbb emiitett exclusiv jellegű intézkedése folytán kérdésessé válik, hogy az egyes részvényes megtámadhatja-e általában ezen okból a vonatkozó közgyűlési határozatot és ha igen, milyen jogalapon és milyen módozatok mellett. A most tárgyalt szakaszok kapcsán kiemeljük, hogy a R. ellentétben a K. T.-el előírja, hogy a kereskedői mérleget magyar törvényes értékben kell készíteni. Ezen rendelkezések vonatkoznak a külföldi részvénytá;saságok belföldi fiókjaira is, amelyekre vonatkozólag azonban hiányzik a rendeletből oly értelmű intézkedés, hogy a külföldi társaság az uj értékelés folytán előálló többlet erejéig a főintézet által a belföldi üzlet folytatására lekötött tőkebetétet, az u. n. ellátmányt, összegszerüleg felemelheti, úgyhogy jelenleg a külföldi fiókok a felértékelt aktiv tételekkel szemben megfelelő ellentételt nem tudnak alkotni. Megjegyezzük, hogy a német és osztrák aranymérlegtörvények a külföldi társaságok fiókjaira nem vonatkoznak és igy ezekben e tekintetben külön intézkedésre nem volt szükség. 2. Veszteséges mérleg kiegyenlítése. A R. 3. §-a szerint,; ha a részvénytársaságnak a megnyitó leltár (helyesen mérleg) szerint mutatkozó tiszta vagyona kisebb az alaptőkének a megelőző utolsó mérlegben kimutatott összegénél, az alaptökét le kell szállítani, még pedig a 7. §. szerint a névérték megfelelő lebélyegzése utján. Ezen