Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

114 Dr. Bapoeh Géza gazdaságilag semmivel sem indokolt intézkedése ellen súlyos aggályok támaszthatók. Mint a gyakorlat mutatja, az újonnan keletkező vállalat az első években, amig berendezési programmját végre nem hajtotta és a szükséges szervezettel nem rendelkezik, veszteséget tüntet fel, különösen tekintettel arra, hogy éppen az első évben merül fel az első szervezés aránylag súlyos költsége. A K. T. nem is tartalmaz semmiféle intézkedést arra nézve, hogy a társaság köteles volna a mérleg szerint mutatkozó veszteséget az alaptőke leszállitása által kiegyenlíteni, hanem kifejezetten megengedi, hogy a veszteség uj számlára vitessék elő azon reményben, hogy a vállalat a későbbi évek eredményéből ezt a veszteséget törleszteni fogja. Sőt a 199. §. azon intézkedésével, hogy az alapitási költségek 5 évre oszthatók fel, az első évek veszteségének enyhítése céljából egy fiktív aktívumot engedélyez és igy valóban nem érthető, hogy miért akarja a rendelet a vállalatokat, amelyeket per 1924 december 31. veszteséget tüntetnek fel, arra kényszeríteni, hogy a mutatkozó veszteséget véglegesen konzumálják. holott esetleg már a folyó üzletévben a veszteség pótoltatik. Eltekintve prestige okoktól, súlyos sérelem ez a vállalatokra adózási szempontból is, mert az alaptőke leszállitása folytán a későbbi évek nyereségének a korábbi alaptőkére való kiegészítése céljára felhasznált összegek adóköteles nyereségként jelentkeznek, holott a veszteség által csökkent, de le nem szállított alaptőke feltöltésére fordított összegek részben adómentességet élveznek. 3. Alaptölcerendezési tartalékalap. A R. 3. §-a szerint a megnyitó mérlegben az eddigi alaptőkével szemben mutatkozó többlet alaptőkerendezési tartalékalap létesítésére fordítható. Az 5. §. szerint ezen tartalékaláp alaptökeként kezelendő és kizárólag alaptőkefelemelés céljára használható fel olyképen, hogy a részvények névértéke megfelelően felemeltetik. Ebből következik, hogy a társaság pi. a jövőben keletkező veszteség kiküszöbölése céljából az alaptőkerendezési tartalékalapot csakis azon kerülő uton hasznaihatja fel, hogy előbb átszámolja az alaptőkérc, a részvényeket felülbélyegzi és azután az igy felemelt alaptőkét ismét leszállítja. Azt hisszük, semmi szükség ezen komplikált, processzusra és megengedendő volna, hogy az alaptőkerendezési tartalék a K. T. 209. §-nak figyelembevételével közvetlenül leszállítható legyen. Ezen tartalékalapra vonatkozólag megjegyezzük,' hogy miután a tartalék létesítése idejére a 8. §. az uj részvények kibocsátása tekintetébén a közgyűlést megköti, annak létesítése kevésbé mutatkozik gyakorlatiasnak és igy legfeljebb azért fog nagyobb számban szerepelni, hogy a