Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Fizetés- és nyugdijvalorizáció 109 nie a munkaadónak: azt, ha ígérte a fizetésemelést.22) Ilyen félig határozatlan Ígéretek (mert hisz ha meg van állapitva, hogy mikor és mennyivel fognak emelni: többé nem fizetésrendezési igéret forog fenn, hanem nyilván kész szerződéssel már rendezett fizetés, amely mellett nem marad kérdés aziránt, hogy kell-e emelni), gyakoriak voltak s tehát a praxisra ez a pont igen jelentősnek bizonyulhat még. 4. Szemben az eddig tárgyalt, speciálisan munkaügyi kérdésekkel, hogy az esedékesség előtt beállt pénzromlás miatt kellett-e emelni a fizetéseket: az a másik kérdés, hogy az esedékességkor ki nem adott (jogtalanul visszatartott) járandóságok utóbb valorizálandók-e, már a valorizáció általános elvei alá hajlik. Itt az alsóbiróságok voltak szűkkeblűek és a Curia fejlesztette ki (bár ingadozva és csak annyira-amenynyire, az adósvétkességi valorizáció korlátai között2^) a helyes, igenlő felfogást.24) 5. Áttérve a nyugdíj valorizációjának kérdésére :' ekörül, a felértékelés alapját illetően, ma már mellőzhető minden jogászi konstrukció. Itt is csak addig volt probléma a felértékelés miértje, amig nem értékeltek fel;23) hogy megvan a megoldás, mindenki magától értődőnek látja az igent. Ujabban a Curián , elvileg mindegyik tanács helyt adott a valorizációnak",2") amelyhez egyáltalán került ilyen eset: tehát a Ili, III. és V. tanácsok. Csak a nyugdíj valorizálásának mértéke az, amely körül a gyakorlat túlnyomó része igen szűkkeblű. Felértékelnek, de nem nagyon. Egyre a „neked se légyen" szempontja tér vissza: a nyugdíjas participáljon az általános elszegényedésből. Az aranyérték 20—30 százalékára valorizáló ítéletek dominálnak, holott szó se lehet arról, hogy az általános leromlás ilyfoku lenne. Sőt ugy tartom, hogy amikor a nyugdíj szolgáltatására kötelezett fél jól birja (pl. nagybirtokos) : egészen mellékes szempont az, hogy mások nem bírnák a 22) II. 1518/1924. Jogállam 1925. 115. lent. — II. 1232/1924. Ügyv. Lapja 1924. dec. 15. 8. lap; ,. s3) Jelenleg a IL tanács valorizál legkevésbbé a Curián. «4) „Valor. 1924-es joggyak.', 18. lap 3. bek. — Gallia, Jogt. Közi. 1924. (24. sz.) 188—189.. és Jogállam 1925. 123. (Egészen helytelen curiai gyakorlat azonban a későn keresetbe vett természetbeni járandóságokra,melyeket papirkoronára fordítottak s hagvtak elértéktelenedni: usyanott 14Ö. utolsó— 150. 2. bek.:és HD. 1924. 96. sorsz. fej. II.) . ;;.'., 2:>) Régebbi szép okfejfésü, de végül is in conereto megtagadóhatározata a budapesti törvényszéknek (G. P. 35.775/1923. sz.): Jogt. Közi. 1924. 4—5. lap. ai) Gallia, Jogállam 1925. 15G., ahol 5 határozatot állit össze. Ezekből többet közöl HD. 1925. 2, sorsz. és MD. 1925. 5. sorsz. Ujabb: II. 7323/1923. sz. (1925. márc. ll-én)3 HD. 1925. 18. sorsz. — Régebbiek: Galliánál, Jogt. Közi. 1924. 189.