Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

110 Dr. Blau György teljes aranyértéket fizetni. Justitiam inter•> partes! Az állami nyugdíj- és fizetési nivó nem maximális, hanem minimális határa kellene, hogy legyen a magánnyugdijak valorizálásának, mert az állam a legkevésbbé fizetőképes gazdasági alanyunk. A nyugdíj valorizálását nem szabadna kegyelmi ténynek nézni, mely például elkerülheti azt. akinek máshonnan is van jövedelme, mert a nyugdíj nem ajándék, hanem hosszú, •már teljesített (s az életben rendszerint úgyis szűkösen díjazott) munka ellenértékének egy része. Helytelen az is, hogy a háború óta (teszem, mint előfordult, 1916-ban vagy 1921ben) megállapított nyugdijösszeget első megállapitásakori (Zürichben már csökkent) aranyértékében szemlélik olyannak, amelyet a felértékelés kiindulásául kell venni. Ilyen alap mellett csak látszat az, hogy most magasabb kulccsal történt a valorizáció.27) Igazából a felek a legutolsó évekig nem, vagy alig vették figyelembe28) a nyugdíj statuálásánál a pénzromlást, melyet nem ismertek fel a „drágaság" alapokául és megmaradandó jelenségül. Helyesen tehát már az ezen években megszabott aíííjonyugdijak is erősen devalváltaknak tekintendők. Ha most csak azok eredeti aranyértékének egy törtrészét állítja helyre az itélet ahelyett, hogy többszörösére emelné azt az akkori értéket, mely már maga is kezdettől valorizációra szorult: .akkor a nyugdíjjogosult kétszeresen károsodik és, praktice véve, még mindig alig kap többet a semminél. Nem a mérséklés jogcímeit keli buzgón összekeresni, nem annak a mértékét minél nagyobbra fokozni, mert a mérséklés végeredményben csak annak a „korona == korona°-elvnek a parciális maradványa, amelyet éppen le kell győznie az uj gyakorlatnak. Megint csak az V. tanács mutatta meg a helyes utat, az eredeti aranyérték 100 százalékát állítván helyre,29) mert a felek akarata eredetileg arra irányult és a kötelezett (nagybirtokos) nem tudta bizonyítani, hogy a teljesítés ily mérve az ő gazdasági romlását idézné elő.80) 2') Pl. a II. 4858/1924. EZ. ügyben, így kalkulálva, kb. 45 százalék volna az eredmény. 28) Krassz eset; még 1921. aug. 1-én 2246 papírkorona nyugdijat állapítanak meg (a II. 2248/1924. számú határozatban szereplő tényállás, MD. 1925. 2. sorsz. jegyzetében, a 7. lapon), vagyis évi 34 aranykoronát! M) HD. 1925. 2. sorsz. I. eset. Az eredmény igy se több' havi kb. l'/i milliónál. — Egyszer igy a II. tanács is: II. 646/1924. Jogt. Közi. 1924. 189. 30) Az eredeti összegek aranyértékének 100°/o-a sem jelent'' csorbítatlan életstandardot, mert a drágulás indexe lényegesen meghaladja az aranynak papirkoronában kifejezett emelkedését. Az aranyérték 100%-a csak kb. 70°/o-a a vásárlóerőnek, ha háboruelőtti összegről van szó; később megállapított összegnél esetleg még sokkal kevesebb.