Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

108 Ur. Blau György tehát más állást keresett. T. i. az eltávozott alkalmazottnak egyes igényei, köztük igen fontosak, esetleg nem szükségelik tényállásul a munkaadó hibáját stb.17), de igenis függnek attól, hogy a kilépés ne lett légyen „önkéntes" s tehát elesnek, ha azt ilyennek minősitik. Oly igényekről van szó, melyeket kvázi jutalomkép füz például a szolgálati szabályzat (biztosító társaságé a jutalék továbbélvezését, vagy nyugdijszabályzat a nyugdijat!) ahhoz, hogy az alkalmazott hiven ragaszkodjék régi munkaadójához, magától öt ott ne hagyja. Az ia gondolat is szerepelhetett e bozzáfüzésben, hogy ha valaki önként távozik, bizonyára annyival jobb állást talált, hogy nem szorul rá a régi munkaadó ezen fizetményeire. Természetesen, amikor a vizsgálat abba bocsátkozik, hogy „önkéntes-e" ilyen értelemben a mondott okból távozó alkalmazottnak kilépése, vagy helyesebben: eléggé önkéntes-e ahhoz, hogy őt a szóbanforgó jogok elvesztése sújtsa amiatt, akkor már fel van tételezve az, miszerint semmieset' e sem lehet az alkalmazott vétkességét felfedezni a távozásában.18) Hisz. ha vétkes lenne, eo ipso elvesztette volna e jogait. De ez a feltételezés igazolt, mert a gyakorlatban semmi nyoma olyan esetnek, hogy az efajta távozásban vétkességet megállapítottak vagy csak vitattak volna is. Ezen a ponton a Curia elismerte, hogy az alkalmazott „kényszerhelyzetben"19) volt, a szolgálati szerződés felbontásara a „megélhetés lehetetlensége miatt kényszerült",20) és elvileg levonta ebből az alkalmazott javára azt a következtetést, hogy nyugdiját (vagy befizetett nyugdíjjárulékát) nem veszti el, noha a nyugdijszabályzat ezt önkéntes kilépés esetére statuálná is. Oly határozatot azonban nem ismerek, mely ez alapon tényleg megítélt volna pl. nyugdijat. 3. Speciális esetekben a munkaadót jogszabály kötelezi a fizetésemelésekre, igy a vasutat; ilyenkor természetesen megítélte a Curia a keresetet.21) Kiemelte a Curia oly esetül, melyben szintén Jcell emeli') A végkielégítés azonban, ha az alkalmazott maga szünteti meg a szolgálati szerződést, igenis függ attól, fennforgott-e a munkaadó hibája (1910/1920. ME. 11. §.). Cf. Gálliánál, Jogállam 1925. 122. 2. bek.': Curia II. 7433/1923., 1924. nov. 26. — Épp ezért nincs következtetés a végkielégítésről pl. a nyugdijra. is) Annak azon módjában, melyet a 16. j.-ben 2. és 3. alatt jeleztem : tehát ha nem tölti ki felmondási idejét. 19) így a 17. j.-ben id. II. 7433/1923. •30) így II. 504/1924., 1924. jun. 25-én (jóval régebbi az előző'j.-ben emiitettnél), HD. 1924. 98. sorsz. fej. III. és 111. lap fent. 2i) II. 2965/1924., 1924. okt. 30-án, Gálliánál Jogállam 1925. 154. 2. bek. Egyéb vasúti perek bizonyos részvalorizációkkal: ugyanott, folytatólag; cf. „Valorizáció 1924-es joggy.", 18. lap 2. bek. '