Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - 300 éves középiskola Sopronban

SZABAD SZÓSZÉK (ÁPRILIS-MÁJUS) (A Deák Ferenc Társaság megfigyeltetése és az »Országút« köriili kémkedés) —olyan magyarok táreaságában, mint Bethlen István gróf — csak megtisztelő lehet számunkra. Egy beteg, megriadt rendszernek szörnyű eltévelyedése ez. Nem jelentős, de mindenesetre korfestő tünet, bizonysága annak, hogy nemcsak emberek, de időszakok is szenvedhetnek néha krónikus elmezavarban. Egyszer vertikálisan, máskor horizontálisan. Nekünk valóban nincsenek titkaink, amit akarunk, amiért harcolunk, azt őszintén, becsületesen feltái-tuk és kinyilatkoztattuk. Hirdetjük és gyakoroljuk iá magyar alkotmányhoz való hűségünket és nagy nemzeti törekvéseink szempontjából elítélünk és kárhozatosnak tartunk minden olyan törekvést, amely idegenből csempészett parancsuralmi formákra akarja ráépíteni a magyar életet és megalkuvást nem ismerő harcosai vagyunk a nemzet csorbítatlan önrendelkezési jogának, nemcsak kifelé, hanem befelé is. Mi van ezen kikémlelni való? Vagy tényleg mindenki gyanús már az uralkodó rendszer előtt, aki ebben az országban jogot, szabadságot, alkotmányosságot, törvényt mer emlegetni?! Valóban, nagyon mélyre kellett süllyednünk, ha mindezek a tiszta eszményiséggel telített örök fogalmak olyan veszedelmesekké válhatnak egy kormányzat szempontjából, hogy szükségesnek érzi kémeket és besúgókat mozgósítani ellenük. Hogy a külföld mit fog mindehhez iszólni, azzal természetesen nem sokat törődnek laz urak. Az ő lelkiismeretük nyugodt. Már bőségesen gondoskodtak róla, hogy nemcsak nekünk, európai magyaroknak, hanem az utódainknak is legyen miért szégyenkezniük. (Tehát kémeket tart a NEP,) politikusok és politikai társaságok megfigyelésére, akiket nem honorál ígéret szerint, mint Fiedler (Földi) László keresetleveléből megtudjuk, ő még ott tartott, hogy elhitte, amit a NEP-ben neki igéitek, mi azonban már régen tudjuk, hogy mennyire szabad komolyan venni a NE P-ígéreteket. A NEP vezetősége persze tagadja a megbízást. Mi azonban tényként leszögezzük, hogy Fiedler László többször együtt volt a Deák Ferenc Társaság tagjaival a Tisza István Társaskör helyiségeiben, ahová egy nyugalmazott katonatisztből lett NEPképviselő ajánlására való hivatkozással jött. A Körből azonban többszöri hiviatlan jelenléte után csendesen eltanácsoltuk, amit Fiedler úr egyik napilapban be is ismert. Vájjon puszta kíváncsiságból tette-e ki magát valaki ennek a nem kellemes kockázatnak, vagy pedig valóban működik a NíiP kebelében egy szerv, mely a D.-osztály titokzatos nevet viseli? E felett a döntést a közönség józan logikájára bízzuk. Mindenesetre megállapítjuk, hogy egyik napilapunk nagyon fején találta a szöget, amikor ezt a D.-osztályt Unintelligence Servicének nevezte el. (Az Országúiban) megjelenő cikkekről kapott állítólag előzetes jelentéseket Marton Bela NEP főtitkár úr a D.-osztály kiküldöttjétől, akinek jelentéseit állítólag a miniszterelnök úrhoz is továbbították. Nagyon köszönjük a főtitkár úrnak azt a hallgatólagos elismerést, hogy az Országútnak ilyen nagy jelentőséget tulajdonít, de azt hisszük, hogy sokkal olcsóbban és hitelt érdemlőbben szerezne tudomást az Országút tartalmáról, ha előfizetőink sorába lépne. Inkább, mint hogy súlyos anyagi obligót vállaljon kevésbé megbízható jelentésekért, melyekből még kellemetlenségei származhatnak. Vagy ilymódon jobban tudja kielégíteni érdeklődését témáink iránt? Mert mégsem tételezhető fel, hogy a kir. ügyészség munkáját kívánná előzetesen kontrollálni? (Rémhírek) járták volna be az országot, ezt állítja »illetékes hely«. S mindjárt hivatkozik is az 1931-es törvényre, amely tudvalevőleg a közhitel megóvására szolgált egy oly rendkívüli helyzetben, ahol a gazdasági rémhírek valóban egymást érték. E törvény szankciója: hathónapi jogház. És kérdezzük: melyek voltak most azok a rémhírek, amelyek illetékes helyet a közhitelnek ily energikus megóvására serkentették? A válasz valóban meglepő: a rémhírek legborzasztóbbika, a kormány lemondása, enyhébb fajtája viszont a kormány rekonstrukciója. Valamely humorista 'számára ez a hivatalos felfogás kötetekre terjedő inspiráció-anyagot nyújtana. Nekünk az ilyen elmélkedésekre semmi kedvünk nincsen. Hiszen volt időnk megszokni az új stílus államférfiúi színvonalát, mióta illetékes hely célszerűnek tartotta még azt ilsi hivatalosan megcáfolni, hogy »Fabinyi miniszter úr elsőnek érkezett volna a minisztertanácsba*. Ezért most nem latolgatjuk, hogy kiknek a számára volna fogvacogtató rémhír a kormány lemondása és kik (azok az elvetemültek, akik ezt képesek lennének örömhírként is fölfogni. (Kommentár nélkül) idézzük két képviselő parlamenti közbeszólását. Az egyik törvényhozó szerint: »A közigazgatási bíróság rá fog fizetni arra, hogy elvette Nagy Iván mezőcsáti mandátumát.« A másik szerint: »A közigazgatási bíróságra fordított kiadásokat meg lehetne takarítani a költségvetésből^. Nem lehet megjegyzésünk ilyen magasztos alkotmányjogi tudást reveláló megnyilatkozásokra, azt pedig el fogja engedni nekünk e két képviselő, hogy nevüket följegyezzük. De azt szükséges megállapítanunk, hogy e két úr annak a kormánynak táborába tartozik, amely egy idő óta szüntelenül ismételgeti és legutóbb még ünnepélyesen deklarálta is az alkotmányhoz való hűságét. (Hűségnyilatkozat) hangzott el a miniszterelnök személye mellett is a kormány tagjai részéről és a 23