Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - 300 éves középiskola Sopronban

SZABAD SZÓSZÉK (ÁPRILIS-MÁJUS) (A Deák Ferenc Társaság megfigyeltetése és az »Országút« köriili kémkedés) —olyan magyarok tár­easágában, mint Bethlen István gróf — csak meg­tisztelő lehet számunkra. Egy beteg, megriadt rend­szernek szörnyű eltévelyedése ez. Nem jelentős, de mindenesetre korfestő tünet, bizonysága annak, hogy nemcsak emberek, de időszakok is szenvedhetnek néha krónikus elmezavarban. Egyszer vertikálisan, más­kor horizontálisan. Nekünk valóban nincsenek titkaink, amit aka­runk, amiért harcolunk, azt őszintén, becsületesen feltái-tuk és kinyilatkoztattuk. Hirdetjük és gyako­roljuk iá magyar alkotmányhoz való hűségünket és nagy nemzeti törekvéseink szempontjából elítélünk és kárhozatosnak tartunk minden olyan törekvést, amely idegenből csempészett parancsuralmi formákra akarja ráépíteni a magyar életet és megalkuvást nem ismerő harcosai vagyunk a nemzet csorbítatlan ön­rendelkezési jogának, nemcsak kifelé, hanem be­felé is. Mi van ezen kikémlelni való? Vagy tényleg min­denki gyanús már az uralkodó rendszer előtt, aki ebben az országban jogot, szabadságot, alkotmányos­ságot, törvényt mer emlegetni?! Valóban, nagyon mélyre kellett süllyednünk, ha mindezek a tiszta esz­ményiséggel telített örök fogalmak olyan veszedel­mesekké válhatnak egy kormányzat szempontjából, hogy szükségesnek érzi kémeket és besúgókat moz­gósítani ellenük. Hogy a külföld mit fog mindehhez iszólni, azzal természetesen nem sokat törődnek laz urak. Az ő lel­kiismeretük nyugodt. Már bőségesen gondoskodtak róla, hogy nemcsak nekünk, európai magyaroknak, hanem az utódainknak is legyen miért szégyen­kezniük. (Tehát kémeket tart a NEP,) politikusok és po­litikai társaságok megfigyelésére, akiket nem hono­rál ígéret szerint, mint Fiedler (Földi) László kere­setleveléből megtudjuk, ő még ott tartott, hogy el­hitte, amit a NEP-ben neki igéitek, mi azonban már régen tudjuk, hogy mennyire szabad komolyan venni a NE P-ígéreteket. A NEP vezetősége persze tagadja a megbízást. Mi azonban tényként leszögezzük, hogy Fiedler László többször együtt volt a Deák Ferenc Társaság tagjaival a Tisza István Társaskör helyiségeiben, ahová egy nyugalmazott katonatisztből lett NEP­képviselő ajánlására való hivatkozással jött. A Kör­ből azonban többszöri hiviatlan jelenléte után csende­sen eltanácsoltuk, amit Fiedler úr egyik napilapban be is ismert. Vájjon puszta kíváncsiságból tette-e ki magát valaki ennek a nem kellemes kockázatnak, vagy pedig valóban működik a NíiP kebelében egy szerv, mely a D.-osztály titokzatos nevet viseli? E felett a döntést a közönség józan logikájára bízzuk. Mindenesetre megállapítjuk, hogy egyik napilapunk nagyon fején találta a szöget, amikor ezt a D.-osz­tályt Unintelligence Servicének nevezte el. (Az Országúiban) megjelenő cikkekről kapott állítólag előzetes jelentéseket Marton Bela NEP főtitkár úr a D.-osztály kiküldöttjétől, akinek jelen­téseit állítólag a miniszterelnök úrhoz is továbbítot­ták. Nagyon köszönjük a főtitkár úrnak azt a hallga­tólagos elismerést, hogy az Országútnak ilyen nagy jelentőséget tulajdonít, de azt hisszük, hogy sokkal olcsóbban és hitelt érdemlőbben szerezne tudomást az Országút tartalmáról, ha előfizetőink sorába lépne. Inkább, mint hogy súlyos anyagi obligót vál­laljon kevésbé megbízható jelentésekért, melyekből még kellemetlenségei származhatnak. Vagy ilymó­don jobban tudja kielégíteni érdeklődését témáink iránt? Mert mégsem tételezhető fel, hogy a kir. ügyészség munkáját kívánná előzetesen kontrollálni? (Rémhírek) járták volna be az országot, ezt állítja »illetékes hely«. S mindjárt hivatkozik is az 1931-es törvényre, amely tudvalevőleg a közhitel megóvására szolgált egy oly rendkívüli helyzetben, ahol a gazdasági rémhírek valóban egymást érték. E törvény szankciója: hathónapi jogház. És kérdez­zük: melyek voltak most azok a rémhírek, amelyek illetékes helyet a közhitelnek ily energikus megóvá­sára serkentették? A válasz valóban meglepő: a rém­hírek legborzasztóbbika, a kormány lemondása, eny­hébb fajtája viszont a kormány rekonstrukciója. Valamely humorista 'számára ez a hivatalos felfogás kötetekre terjedő inspiráció-anyagot nyújtana. Ne­künk az ilyen elmélkedésekre semmi kedvünk nin­csen. Hiszen volt időnk megszokni az új stílus állam­férfiúi színvonalát, mióta illetékes hely célszerűnek tartotta még azt ilsi hivatalosan megcáfolni, hogy »Fabinyi miniszter úr elsőnek érkezett volna a mi­nisztertanácsba*. Ezért most nem latolgatjuk, hogy kiknek a számára volna fogvacogtató rémhír a kor­mány lemondása és kik (azok az elvetemültek, akik ezt képesek lennének örömhírként is fölfogni. (Kommentár nélkül) idézzük két képviselő par­lamenti közbeszólását. Az egyik törvényhozó szerint: »A közigazgatási bíróság rá fog fizetni arra, hogy elvette Nagy Iván mezőcsáti mandátumát.« A má­sik szerint: »A közigazgatási bíróságra fordított kiadásokat meg lehetne takarítani a költségvetésből^. Nem lehet megjegyzésünk ilyen magasztos alkot­mányjogi tudást reveláló megnyilatkozásokra, azt pedig el fogja engedni nekünk e két képviselő, hogy nevüket följegyezzük. De azt szükséges megállapí­tanunk, hogy e két úr annak a kormánynak tábo­rába tartozik, amely egy idő óta szüntelenül ismé­telgeti és legutóbb még ünnepélyesen deklarálta is az alkotmányhoz való hűságét. (Hűségnyilatkozat) hangzott el a miniszterelnök személye mellett is a kormány tagjai részéről és a 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom