Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - 300 éves középiskola Sopronban

parlament üléstermében. Ez az eset a parlamentárizmus történetében nem is szokatlan, hanem példátlan. Eddig a kormányhoz vla'ló tartozás jelentette azt, hogy ia miniszter egyetért a kormányzat elveivel. És soha sem volt szükség külön személyes: elkötelezésekre, amelyek inkább az elvi összetartozás hiányosságára, mint szilárdságára mutatnak. Kevesebb több lett volna. A hűségeskük és a vérszövetségek primitív népek életében előforduló alacsonyrendű politikai formáira emlékeztet ez az aktus. S mi, akik sohasem személyek, hanem csak elvek szolgálatára tudjuk a közéleti elkötelezést elképzelni, értetlenül állunk e kormányzati ténykedés előtt. f (Külföldi pénzek) átvételéről, amely pénzek a magyar földön egy idegen állam propagandacéljait szolgálták volna, a végtelenségig összekuszált és szinte tisztázhatatlan hamisítási ügy és a hamisítványok hamisításának hamisítása foglalkoztatta a képviselőházat. Mi ennek az ügynek a meritumával nem foglalkozunk, mert még az is nagy szerencse lesz, ha a rendőrség ki tudja bogozni a szálakat és megtudjiai állapítani a valódi tényállást. S meg kell mondanunk azt is: nem érdekel minket Rjajniss Ferenc személyes' ügye, hanem az a kétségtelen tény, hogy felelőtlen izgatás folyik a magyar nemzethez való hűségben annyi történelmi próbán helytállott hazai svábság között. Ezt az izgatást nehéz volna társadalmi úton elintézni, mert a társadalmi akciók könnyen arra az oldalra tévedhetnek, hogy megnyilatkozásaik a német nemzetre is sérelmessé válhatnak. Ezt pedig föltétlenül kerülni kell. Ellenben a kormánynak valóban föladata, hogy a magyarországi horogkeresztes propagandának olyan hatékony módszerekkel útját állja, amelyeket külpolitikai és gazdaságpolitikai érdekeink legcsekélyebb sérelme nélkül meg is lehet valósítania s éppen egyedül a kormánynak lehet megvalósítania. A magyar kormány a mi szuverén államiságunk hivatalosan jogosult védelmezője is1 ezt a védelmet vállalni olyan nyilvánvaló kötelessége, amelyet Németországhoz való barátságunk nem változtathat meg s amely viszont e barátságunkat sem csorbíthatja. (A politikai fordulatokban) oly gazdag májusi hónapnak a mi számunkra egyik legfontosabb eseménye a reformnemzedék megnyilatkozása volt, amellyel lapunk vezető helyén foglalkozunk. (A Független Kisgazdapárt) május 11-iki országos választmányi ülésén: Eckhardt Tibornak öt határozati javaslatát fogadta el egyhangú helyesléssel. Ezeket a határozatokat nagyjelentőségűeknek kell ítélnünk, mert bennük kifejezésre jutnak azok az eszmények, amelyeknek alapján megvalósulhat az igazi nemzeti egység. Ezt az egységet a kormányzat nem tudta megvalósítani, pedig a mi népünknek talán soha nem volt nagyobb szüksége egységre és összefogásra, mint ma és a most elkövetkező időkben. Mit akar a Kisgazdapárt? Becsületes, titkos választójog, a gazdasági élet minden ágára kiterjedő népi agrárpolitika, amely a kisiparosok, a munkásság és a polgárság érdekeit szem előtt tartja, ez volt Eckhardt új nemzeti egységet valló programmjának első része. De a második rész még figyelemreméltóbb ennél. Egyetemes keresztény pártnak, a keresztény erkölcs alapján minden felekezet, minden állampolgári jog és az emberi méltóság megbecsülőjének, az alkotmányos magyar királyság alappillérének vallotta magát ezekben a határozatokban az ellenzéki magyar nép. S mikor végezetül szembefordult ai kilengésekkel és követelte az alkotmányos tényezők megbontott egyensúlyának helyreállítását, akkor rámutatott arra is, hogy nincs messze az a pillanat, amikor a hatalom imádatban önmagát kiélő, a tetterőben szegény és a romboló demagógia s a bizánci megalázkodás vérfertőzésétől meggyöngült politikai uralom semmivé fog foszlani a magyar nép méltóságának, józanságának ítélőszéke előtt. (Világnézeti igazgató) komolynak szánt címét kapta a NEP volt pártigazgatója, aki, miután megbukott, mint pártigazgató, minden bizonnyal nagyszerűen fogja igazgatni a pártnak és a párt képviselőinek világnézetét. Ez csak logikus és magától értetődő! Igazán csodálkoznunk kell azon, aki, a NEP eddigi rendszerét ismerve, ezen csodálkozik. A világnézeti igazgató címe és állása már csak azért is megbecsülendő lenne, mert igazi specialitás. Ilyen sehol másutt a világon nincs! Az megint más kérdés, hogy a törvényhozói függetlenséget hogy fogják egyesek összeegyeztetni világnézetük »vorschriftos« igazgatásával, és hogy igazodik mindez ahhoz az alkotmányos parlamentárizmushoz, mely mellett legutóbb is hűségfogadalmat tett a kormány?! (Új stílus) — vagy nagyon is régi, amit a lemondott baracskai NEP elnök nyilvánosságra jutott leveleiből ismertünk meg. Az országos főtitkár úr támogattá a vidéki szervezet egyik tagját a főispán elleni gáncsoskodásaiban. Anyagilag is támogatta, másrészt megígérte, hogy gondoskodni fog a főispán eltávolításáról. Köszönő levelet írt az izgága helyi vezetőnek, miután a belügyminiszter bizalmáról biztosította a főispánt. Teljes bizonyítékot nyert tehát mind az a vád, amely a Marton-féle szervezkedés ellen eddig elhangzott: hogy öncélú párturalmat szervez, állam akart lenni az államban, földúlja a társadalmi békét, önmaga fordul szembe a törvényes funkcionáriusokkal. És hogy ennek az eszmei célokban szűkölködő, széthúzást szító új bürokráciának anyagi forrásai vannak, amelyek eredete ismeretlen, de bizonyos, hogy ezt a közterhet végső fokon a szegény magyar társadalom fizeti. 24