Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Jogösszehasonlító intézetek Európában

studi legislativi, mely Rómában, a Palazzo di Gius­tiziaban van elhelyezve. Magában az intézetben csak a szerkesztő bizottság dolgozik, kívülállók számára az intézet csak kiadványaiban létezik. Ezek közül a legfontosabb az évente vaskos kötetekben megjelenő Annuario di diritto comparato e di studi legislativi és a Repertorio della legislazione mondiale. Az első az egyes államok jogintézményeit és jogfejlődését ismerteti úgy a közjog mint a magánjog terén, az utóbbi teljes és szisztematikus összeállításban időn­ként szemlét tart úgyszólván a világ minden törvény­hozásának mozgalmáról. Az intézet működésének to­vábbi részletezése helyett csak annak megemlítésére szorítkozunk, hogy az intézet működésére annál a ma­gyar vonatkozású tónynél fogva is fel kívántuk hívni a figyelmet, hogy magánjogi törvenykönyvünk 1928-as tervezete elsőnek olasz nyelvre lett lefor­dít ra és ez a fordítás Galgano professzor irányítása szerint az intézetben teljesen elkészült. Sokan úgy látják, hogy jogösszehasonlítás neve alatt a jogtudománynak egy fiatal ága indul erőteljes kibontakozásnak, mely a jövő jogfejlődósben jelentős szerepre hívatott, de már a jelen jogéletben úgy a jogalkotás, mint a jogalkalmazás terén mindinkább szóhoz jut. Általában minden törvényalkotási munká­lat előtanulmányokat feltételez: a források összeha­sonlítását, értékelését. A törvényalkotásnál azonban csak technikai kérdés, hogy az előkészítő munkála­tok során a jogösszehasonlítás útján nyerhető ered­ményeket mennyiben használják fel. Minthogy az államok szerzői jogi védelmet nem követelnek maguk­nak, alkothatunk törvényt oly módon is, hogy a leg­jobbnak talált vagy a viszonyainknak legmegfelelőbb külföldi törvényt vagy akár egyszerűen egy köve­tésre méltónak talált nemzet törvényét anyanyel­vünkre lefordítjuk és törvénytárunkba beillesztjük. Mihelyt a jogösszehasonlítás mint tudomány ta­lál művelésre, a tudományos munka módszerének és rendszerének kell érvényesülni. Az alapfeladat egy­egy tárgykör anyagának az összegyűjtése és értéke­lése. A cél pedig a tudományos kutatás eredményét gyakorlati problémák megoldásának a szolgálatába állítani. Az a táblázat vagy kép, melyet a jogössze­hasonlító kutatás eredményeképpen nyerünk, ugyan­annak a kérdésnek jogi szabályozásában fellépő ha­sonlóságokat és különbözőségeket egyaránt feltárja. Azáltal, hogy a jog nemzetközi világbirodalmába vezet és a jogi szabályozás megvalósult formái kö­zött, az összehasonlítást, a kritikai összemérést le­hetővé teszi, a jogászi látókört messze kiszélesíti és az élesebb megfigyelések gazdag tartalmából a jo­gászi fantázia is megélénkül. A jogösszehasonlításnak a jogélet minden terü­letén megvan a maga jelentősége: úgy a polgári jog­ban, mint a büntető jogban és nem kevésbbé a köz­jogban és az alkotmányjogban. Mi éppen egy alakuló világban élünk, amikor az állami élet alapjai is, az alkotmányok is átalakuláson mennek keresztül. A mi közjogi tudásunk egyik alappillére ma még Montes­quieu tanítása az államhatalmi ágak megoszlásáról, melynek értéke — figyelemmel a háború után léte­sült diktatúrákra, a parlamentarizmus bukására szá­mos államban, továbbá arra, hogy a határvonal a tör­vényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom között erősen elhomályosult és a kormányhatalom szemben a törvényhozással és annak rovására mind nagyobb tért hódított — a való életben, habár elvi jelentő­ségét tudományosan meg nem is cáfolták, erősen két­ségessé vált. Nemcsak a kormány, de az egyes állampolgár helyzete is megváltozott a háború után létesült új államformákban. Az új államok — (ezek közé a Drit­tes Reich és az Itália fascista tartozik mindenekelőtt) — tisztviselő kara is lassan, de biztosan az új állam arculatához alakul. Az állami feladatok száma és tartalma egyaránt megváltozott és a magán cselek­vőségekkel szemben mindinkább az állam cselekvő­sége érvényesül. A közfeladatok ellátása az állam, törvényhatóság, község között új elosztásra szorul. Mindezeknek az elváltozásoknak a megismeréséhez és megértéséhez csak a jogösszehasonlítás vezet. Saját államéletünkben a változásokhoz napról-napra hozzászokunk, beleedződünk. Megfigyelésünk élessé csak azáltal válhat, ha az új helyzeteket a külföldi államok nagy számában, ezek között olyanokban is szemlélhetjük, melyekben a változások hirtelenebbül léptek fel és gyökeresebb átalakulásokat eredményez­tek. Eltekintve azonban a radikális és igen külön­böző erők által kiváltott átalakulásoktól, melyeket ma »sine ira et studio« méltatni és jellemezni aligha lehet, általánosságban megállapítható, hogy a gazda­sági és társadalmi élet problémái hasonló jogi fel­adatok megoldását követelik meg a különböző álla­mokban. A jogösszehasonlítás nemcsak feltárja a jogi szabályozásban mutatkozó különlegességeket, de lehetővé teszi, hogy a jogi szabályozás mélyére te­kintsünk és a konkrét jogszabályon túl magát a jogi gondolatot is megismerjük. A gyakorlati eredmé­nyekből megállapíthatjuk, hogy a szabályozásnak egy vagy más módja mennyiben vált be az életben. A törvényhozás számára eléggé meg nem becsülhető szolgálatot jelent, hogy a külföldi próbálkozások eredményeiből a tanulságot levonhatja. A jogalkal­mazásnak nagy kincse a bírói gyakorlat, melyet a jogösszehasonlítás kölcsönösen hozzáférhetővé tesz. Ezen túlmenőleg a jogösszehasonlítás az elméleti két­ségekre és a megoldatlan kérdésekre is rátapint. Nemcsak a jogi szabályozás nemzetközi helyzetéről ad képet, hanem a jogtudomány jelenlegi állásáról is. Értékes alapot szolgáltat a jogászi munkának mind­két irányban: az elméletben mutatkozó nehézségek leküzdése épp úgy, mint a jognak önmagából való tovább fejlesztése, a jogi gondolat tökéletesebb ki­művelésére. Az elmondottakból következik, hogy a jogössze­hasonlítás igazi jelentőségéhez ott jut, ahol a jog­életben a gyakorlat nem nélkülözheti a tudományt: ez a nemzetközi magánjog és a jogegységesítés te­rülete. A nemzetközi magánjogot illetőleg mind máig e jogterület problémáit olyan beállításban szemlél­tük, hogy a nemzeti bíró előtt feküdt és várt eldön­tésre a nemzetközi vonatkozású magánjogi eset. Az eljáró bíró a hazai jogrendszer talaján maradt, en­nek nemzetközi magánjogi szabályait alkalmazta. E mellett a szabályozás mellett előállott nehézségekre és problémákra itten nem szabad kitérnünk, de talán fölösleges is, minthogy az egész nemzetközi magán­jogi szabályozás fogyatékosságai közismertek és év­tizedesek már a törekvések e hibák és hiányok le­küzdésére. Nemzetközi magán jogi eseteknek mind gyakrab­ban nemzetközi bíróságok (vegyes döntőbíróságok) 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom