Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Jogösszehasonlító intézetek Európában

részéről tortáit megítélése átalakítólag hat a nemzetközi magánjog egész felépítésére. E bíróságok rendelkezésére egy meghatározott, önálló jogrendszer nem áll. Különböző jogrendszerek nemzetközi magánjogi szabályainak együttes alkalmazása pedig elméleti bonyolultságokon keresztül igen gyakran abszurd gyakorlati megoldásokhoz vezet. Az anyagi jogi igazság keresése hozza magával, hogy »a priori« felállított általános tételek követése helyett, melyek mint a lex loci contractus, lex loci isolutionis, lex patriae, lex domicilii százados múltra tekintenek vissza a nemzetközi magánjog fejlődésében, a szóban forgó különböző jogrendekből nyerhető megoldások egyaránt méltatásban részesülnek és ennek következtében a nemzetközi jogszolgáltatás a jogösszehasonlítiáis által mindig erősebben megtermékenyül. Egyedül a jogösszehasonlítás képezheti komoly alapját a jogegységesítésnek. Külön kell megemlékeznünk e vonatkozásban) a jogegységesítésről az államjog területén belül és a nemzetközi jogegységesítő törekvésekről. Azokra az államokra nézve, melyek a háború utáai új területekkel megnövekedtek, a heterogén jogterületek egyesítése következtében előállott a jogegységesítés szüksége. Áll ez elsősorban a mi szomszédainkra. Ezek közül Románia ma hat jogterületet foglal magában. Az államhatalom e jogi partikularizmus megszüntetésére törekszik. Ezért az új jogszabályok hatályát az összes jogterületekre kiterjeszti, de a céltudatos jogegységesítő törekvés magának a törvényhozásnak is irányt szab. Az ó-királyság pl. nem ismerte a telekkönyv intézményét. A telekkönyvi rendszer a korábbi osztrák és magyar területeken nemcsak hatályban maradt, hanem sor került annak az ó-királyságban való meghonosítására is, azaz a telekkönyvi rendszer általánosítására. A jogegységesítésnek az alapját természetszerűleg a jogösszehasonlító munka képezi már akkor is, amikor az egységesítés az államhatárokra korlátozódik. A jogösszehasonlítás jelentősége még fokozódik a nemzetközi jogegységesítés területén. Egyetemes nemzetközi törvényhozás hiányában a különböző nemzeti jogok egymáshoz való közelítése az egyetlen lehetséges út, hogy azoknak egybeolvasztátásából egy közös nemzetközi jogrendszer kikovácsolható legyen. A hágai konferenciákon már a háború előtt is megpróbálkoztak — kevés sikerrel ugyan — a nemzetközi magánjogi szabályok egységesítésével. A Népszövetség római jogegységesítő intézetében (Istituto intemazionale per l'unificazione del diritto privato) azonban már nemzetközi egységes anyagi jognak a kidolgozásán fáradoznak és a munkálatok a vételjog terén a tervezet végleges megszövegezéséhez igen közel jutottak. A római jogegységesítő intézet tudományos működése még csak az elindulás szakában tart. Az érdeklődése körébe vont problémák eddig a következők : az áruvétel, a tartási kötelezettség, a választott bírósági eljárás, a szerzői jog, a kiadási szerződésminta, a nyerészkedési célzat nélkül alakult nemzetközi társaságok jogi személyisége. A jogegységesítő munkának két szakasza van: a szabályozásra váró kérdés anyagának általános áttekintése, a vitás pontok összefoglalása, a jogösszehasonlító munka elvégzése és a szerkesztés szaka: a tervezet elkészítése, Az előadottak után, úgy az egyes államok jogéletében, mint a nemzetközi jogéletben nem vonható kétségbe, de nem is kicsinyelhető le a jogösszehasonlítás tudományos ós gyakorlati jelentősége. Annál nagyobb örömmel kell üdvözölni, hogy a Magyar Jogászegylet közgyűlése Osvald István elnöklete alatt jogösszehasonlító szakosztály felállítását határozta el és annak élére Mendelényi Lászlót, a pestvidéki kir. törvényszék elnökét választotta. Minthogy hazánkban főképpen anyagi okokból a nemzetközi jog művelése ma is gyermek-cipőben jár még, világosan áll előttünk, hogy a jogösszehasonlító szakosztály működésének kezdetén ugyanezekkel a nehézségekkel kell majd küzdeni. Ezzel szemben a közkönyvtárakban elhelyezett vonatkozó könyvanyag katalogizálása már részben megtörtónt és gr. Klebelsberg Kuno államférfiúi bölcs előrelátása következtében rendelkezésre áll a fiatal jogászoknak egy csoportja, melynek módjában állott a külföldi államok jogéletét és jogintézményeit a helyszínen tanulmányozni és megismerni, így tehát megvan az alapja annak, hogy e munkaközösség megszervezésével a Magyar Jogászegylet jogösszehasonlító szakosztálya, nemzetünk számára a jövőben felmerülő jogkérdésekben az alapos tájékozódás és helyes megértés előmozdításához a maga munkájával hozzájáruljon. Komin Ferenc dr. Czettler Jenő dr., a Műegyetem rektora, párhuzamot vont a magyar, német és szláv gazdák munkarendszere között. Kimutatta, hogy a német zárt családi gazdaságok típusával és a szélesebb szláv közösségekkel szemben, — amely utóbbiak a délszláv zadruga-, a bolsevizmust megelőző oroszországi mir-, majd a szovjet kolhosz-rendszerében érvényesültek — a magyar földmíves egyéni gazdálkodást folytat, amit elősegít a szabad birtokosztás, a gyermekek egyenlő örökrésze és az Alföldünk községeiben nagy szerepet játszó bevándorlás. E tényezők következtében a magyar gazdák között kollektív munkarend nem bírt kifejlődni. (1936 febr. 12-i a Nemzeti Klubban tartott előadásából.) Kállay Tibor: »Ha erőszakra erőszakkal felelnek, akkor addig, míg a harc (lázadás, forradalom) tart, egyik harcban álló félnek sincs meg az a lehetősége, hogy jutalmazza vagy büntesse a másikat. Bármit tesz az egyik fél, a másik azt, — ha tényleg harcról van szó — bár minek tekintheti, csak jutalomnak és büntetésnek nem. A harc végződhetik eldöntetlenül, mint Aetius és Attila között; akkor semmi sem döntetett el. Végződhetik azonban az egyik fél leveretésével. Akkor az uralmi viszonyok rendezésére kerül a sor. Azt, hogy a legyőzött a győzőnek az uralma alá kerül-e vagy sem, az fogja eldönteni, hogy hajlandó lesz-e a legyőzött a jövőben jutalmat és büntetést elfogadni a győzőtől. Ha cselekedeteit a jutalom és büntetés kényszerítésével befolyásoltatni nem engedi, vagy más szavakkal: ha továbbra sem tekinti sem jutalomnak, sem büntetésnek, ha a győztes bármit is tesz: úgy felette uralmi helyzet nem alakul ki. Nincs uralom azok felett, akik a kényszerítéssel szemben a mártíromságot vállalják.« (Az adónak és az uralomnak a fogalmáról. Tanulmány a Cobden 1936. januári számában.) 24