Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Jogösszehasonlító intézetek Európában

Jogösszehasonlító intézetek Európában A háború után a jog nemzetközi vonatkozásai fokozottabb jelentőséghez jutottak. A békeszerződések az államok egymáshoz való viszonyának gazdag jogszabály-anyagát tartalmazták. A Nlépsizövétség megvalósítása, Hágában állandó nemzetközi bíróság létesítése, a vegyes döntőbíróságok működése szükségképpen magával hozta, hogy az érdeklődés a nemzetközi jog művelése felé fordult és egyúttal a jog egyéb ágaiban is a nemzetközi vonatkozások nyomultak a homloktérbe. De a nemzetközi élet egész vonalán egy új törekvés kezd kibontakozni, mely a jog érvényesülését hirdeti a hatalmi politika eszközeivel szemben és a nemzetközi viszályoknak békés megoldását a jog útján véli megvalósíthatónak. Úgy a világháború pusztításai után bekövetkezett lelki átalakulás, mint a háború és a területi újjárendezés következtében megoldásra váró számos jogkérdés intenzívebb jogtudományi munkát követelt meg, melynek során a különböző államok alkotmányának és jogintézményeinek megismerése végett a jog nemzeti határterületei fölé kellett emelkedni. Berlinben, a Kaiser Wilhélm Gesellschaft keretében e célkitűzéssel két intézetet alapítottak: a külföldi közjogi és nemzetközi jogi intézetet (Institut für auslandisches öffentliches Recht und Völkerrecht) 1924-ben Bruns Viktor vezetése alatt és a külföldi magánjogi és nemzetközi magánjogi intézet (Institut für auslandisches und internationales Privatrecht) két évvel később, 1926-ban Rabel Ernst vezetése alatt. Bármilyen rövid múltra tekintenek vissza ez intézetek, már is gyönyörűen felszerelt könyvtár felett rendelkeznek és a végzett munka komolyságáról a kiadmányok nagy száma és jelentősége tanúskodik. Az elsőnek folyóirata a Zeitschrift für auslandisches öffentliches Recht und Völkerrecht értekezéseket és okmányokat közöl az államjog és a nemzetközi jog tárgyköréből. Nagyobb tanulmányok önálló füzetekben jelennek meg a Beitráge zum auslandischen öffentlichen Recht und Völkerrecht című sorozatban. A magánjogi intézet folyóirata, a Zeitschrift für auslandisches und internationales Privatrecht felöleli egyaránt a törvényhozás, a bírói gyakorlat, a jogirodalom aktuális kérdéseit és figyelmét az egész világ jogéletére kiterjeszti. Az intézeti munka gerincét a forrásanyag gyűjtése képezi. A nemzetközi jogra vonatkozólag a forrásanyag rendszeres feldolgozása nagy jelentőséget nyer annál a ténynél fogva, hogy a nemzetközi jog tételei sem feltárva, sem rendszerbe foglalva nincsenek és az e tárgykörben uralkodó szubjektivizmus leküzdése alapos tudományos munkát követel. Ezért Bruns intézete Fontes iuris gentium néven monumentális vállalkozáshoz fogott. Négy gyűjtemény jelenik meg e cím alatt. Az első a nemzetközi bíróságok joggyakorlatát (ítéletek, vélemények) és a fontosabb államok bíróságainak nemzetközi vonatkozású ítélkezését tartalmazza (Handbuch der Entscheidurigen des Stándigen Internationalen Gerichtshofs 1922—30, Handbuch der Entscheidungen des Stándigen Schiedshofs, Die Entscheidungen des Deutschen Reichsgerichts in Völkerrechtlichen Fragen 1879—1929). A második gyűjteményben a fontosabb államoknak diplomáciai jegyzékeit foglalták össze 1856-tól kezdve (Handbuch der diplomatischen Korrespondenz der europaischen Staaten). Ezenkívül szisztematikusan összegyűjtötték a nemzetközi, de nem bírói szervek, különösen a Népszövetség szerveinek véleményét és döntéseit, és végül a XIX. század kezdete óta kötött államszerződéseket. Érdekes megjegyezni, hogy egyedül a hágai állandó nemzetközi bíróság joggyakorlatából körülbelül félezer jogszabályból álló, önmagában zárt nemzetközi jogrendszert sikerült összeállítani. Az anyaggyűjtés közben a nemzetközi jogi intézetben a nemzetközi jogtudomány módszerének a kiépítésére is törekednek. Másfelől, nem utólagos történelmi vizsgálatot szentelnek a gyakorlatban felvetődött fontos problémáknak, hanem azokat a kérdéseket, amelyek a közel jövőben praktikus jelentőséget nyerhetnek, igyekeznek tudományosan előkészíteni. Az összegyűjtött anyag úgy a közjogot, mint a magánjogot illetőleg lehetővé teszi a különböző államok jogintézményeinek: törvényhozásának, bírói gyakorlatának öszehasonlítását és értékelését. A francia és angolszász nyelvű jogvidéken a nemzetközi jognak régibb müvelésével kapcsolatban az összehasonlító jogi munka is nagyobb múltra tekint vissza és számos nemzetközi jogi folyóiratban talált művelésre. Mégis a kontinens jogászvilága számára és különösen a háború utáni jogi problémák tekintetében elsősorban azoknak a fiatalabb jogi intézeteknek a működése érdemel figyelmet, amelyek a háború után létesültek. Az előadó professzorok neve és egyénisége (Niboyet, Gidel. Hugneney stb.) ismertté tette a párizsi facultén szervezett jogösszehasonlító intézetet, (Institut de Droit Comparé) mely Lévy-Ullmann profeszszor vezetése alatt működik és az egyetemi ifjúság tanulmányi céljait szolgálja. Jog összehasonlító kollégiumot vagy szemináriumot ma már számos egyetemen tartanak fenn. Bármennyire terjedjen is el azonban az egyetemeken a jogösszehasonlítás tanítása, jelentősége az egyetemeken csak a tanrend keretében marad és célja a tárgy iránt érdeklődő, szakmunka végzésére alkalmas fiatal generáció nevelése lesz. A jogösszehasonlítás anyagának összegyűjtése, rendszeres feldolgozása és ezzel kapcsolatban a jogösszehasonlítás módszerének a kiépítése csak egy jól megszervezett tudományos intézet állandó és szakszerű munkáján keresztül valósítható meg és mellette csak kisegítő és búzdító szerepet játszhatnak a nemzetközi jogösszehasonlító kongresszusok. E tekintetben első helyen állnak ma a kontinensen a már ismertetett berlini intézetek. Külön megemlítést érdemel és ki kell emelni a többiek közül a Salvatore Galgano professzor vezetése alatt működő olasz jogösszehasonlító intézetet. Ez az Istituto di 22