Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Egy földmívelő beszámolója

nemhogy orvost hívtak volna a beteghez, hanem a falusi kuruzslónak, egy úgynevezett értő embernek mutatták meg, akinek diagnózisa után először csak a tiszta, meleg, kicsépelt buzarakásba tették el a szenvedőt, aki, miután ez nem használt, úgy a kuruzsló tanácsára és az érdekesség kedvéért az író úr a tollával nyakig elásta a trágyarakásba s két napig ott üldögélt benne. Táplálkozása a helyszínen kanállal való adagolással történt. Hűsítőül a jó görögdinnye szolgált. Hanem ki is gyógyult a beteg, és ami a lő, nem került az egész többe, mint egy véka búzába, és ogy rossz kalapba. Nem tudom, milyen vidékeken szokott utazgatni az iró, ahol ilyen állatias tudatlanságban áll a nép, de én nem hiszem, hogy hazánkban ilyesmi már előfordulhat. Ha írói fantázia volna csupán, akkor is megtévesztheti a városnak a faluról alkotott jobb felfogását. Ha csak inulattatásra. is szánta az író, hatása alatt könnyen általánosíthatnak azok, akiknek még az ellenkezőjéről nem volt alkalmuk személyesen meggyőződni, hanem csak hasonló irodalmi termékek olvasása nyomán képzelik el a falut. Ilyen irodalmi termékekre nem kíváncsi a földmíves. Ez jelenthet az írójának hasznot és sikert, de az erkölcsét biztosan nem adja meg hozzá a modellnek állított magyar földmíves. Leginkább Szabó Pál íöldmíves-író regényei hűek a parasztéletből választott témának a valóságához s a mai földmíves ember egyéniségéhez. Paraszttárgyú operettjeink, hangosfilm-termékeink közül szintén tévesen mutatnak meg minket A nagyot káromkodni tudó, oldalt kiköpni, szerelemben vad, inni nagyon tudó falusit mutatják, de a megbecsülendő tulajdonságainkról nincs szó a darabokban. Ilyenfajta szerepadó tulajdonságokat egyesít magában >a gatyába bujtatott fokossal ellátott hős, pedig lehetne már más földmívesalakokat is megszemélyesíteni. Nem szégyeljük őseink viseletét, bizonyos mértékben hűek vagyunk a tradíciókhoz, de feleslegesnek tartom annak a látszatát kelteni, mintha felettünk megállt volna az idő a ruházkodásban. Ne külsőségekben mutassuk ki magyarságunkat, hanem szívvel, lélekkel és cselekedetünkkel. Ne valamelyik ükapánk viseletét ajánlgassák nekünk vezetőink, mert az intellektuel emberek öltözködése is más volt száz évvel ezelőtt, mint a mai, és ő közülük se bujt még senki korhű jelmezekbe, mert csiak évente egyszer van farsangi felvonulás. Aki vizet prédikál, az ne igyék bort. Skóciában ha szoknya a nemzeti viselet, akkor minden rendű és rangú ember szoknyában jár. így itt is lehetne eredményt elérni ezen a téren, máskülönben felesleges róla beszélni. Mit vár a magyar földnn'ves a jövőtől ezután a nagy megsegítésére, de még mindezidcig jelentőség és hasznát nem látó nekibuzdulások után. Mindenekelőtt: egy gazdaságilag s anyagilag teljes talpára állítását a mezőgazdaságnak, mert anyagi javakban gyökerezik a jólét és a megelégedettség. A kultúra utáni vágy csak a gondtalan élet következménye lehet. Ha valaki az örökös ikenyérgondokkail küzd, nincs ideje s kedve magát művelni, kulturális célokat előmozdítani. Minden nemzet nagyságának fokmérője népe összességének műveltsége. Tehát nem egy társadalmi osztályt az egekig emel ni a többinek az elhanyagolása mellett, hanem mindenkinek módot kell keresni a tanulásra, így köztük a földmívesnek is. Érvényesüljenek minden vonatkozásban a tehetségek, aki a szellemi pályákra való, az találja meg ott a jövőjét, aki pedig csak közepes tudású, az ne szégyelje diplomával a zsebben se az eke szarvát fogni. így akkor senki szemében sem lesz valami lenézendő foglalkozás ez sem, mert megbecsülést szereznek neki az új követők. S nem lehet általánosítással a magyar földmívest a tudatlanság és a balkezesség bajnokává bélyegezni. Hogy ne törekedhessen senki politikailag a kihasználására. Azért a városi néppel egyenlő jogot kell biztosítani a számára a becsületes, titkos választójog megadásával, mert így majd kénytelen lesz, bárkit is tiszteljen meg a nép bizalma, a vállalt kötelezettségeinek eleget tenni, tudva azt, hogy egy következő választásnál majd érdemei szerint tud ítélkezni felette a nép. Kívánja a földmíves nép az adófizetés egyszerűbbé tételét, hogy minden adófizető legyen tisztában a fizetés mennyiségével, éppen úgy, mint a fizettetője. Az adófizetési kötelezettség mindig a lehetőség határain belül mozogjon, hogy senkit ne ítéljen szűkölködésre. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek az élethez vannak szabva, így betarthatók lesznek s nem válnak zaklatássá. Kultúrát a népnek. Sűrűbben a népkönyvtárak adományozását, a meglévőket pedig gyarapítani. A földmíves nép már megszívlelte a tanácsokat, az iránykereket megfogta, a műveltséghez is csak anyagilag van szüksége megerősödésre. Erkölcsileg pedig minden falukutatót szívesen lát, támogat •az ő érte fáradozó munkájában akkor, ha nem a kigúnyolás, hanem a megértés és szeretet jegyében dolgozik. Ne a jövendő ezredév magyarjának egyengessék áz utat, jólétet, hanem a mai nélkülözőknek. Gazdaságilag ez az elv lebegjen szem előtt. Élni és élni hagyni. Mentől kevesebb emberi szabadságot gátló intézkedést válunk, úgyhogy ne fogják le a magyar ember szabadságát a paragrafus-hínárok, mert ennek a fajnak szabadságra született minden tagja, nem pedig szolgaságra. Ifj. Páli Sándor kisgazda (Alsónyék). Báthory István az irodalomban, halála 350. évfordulójára összeállította: Dr. Kertész Játvos. (lip. Báthory Emlékbizottság, 1936). A bibliográfiai munkák jelentősége napjainkban mindinkább tért hódít. A történelmi mult elevenedik meg egy-egy ilyen históriai könyvészeti összeállításban és különösen értékkel bír a magyar-lengyel kulturális egyezmény megkötése óta a két állam kiváló nagyságainak ismertetése. Báthory személye különböző időkben és különböző szempontok alapján nagyobb munkákban érintve van ugyan, de fontos történeti elhivatottsága és történeti szerepe csak modern történeti elvek alapján felépített tanulmányban válik tökéletessé; ennek egyik forrásmunkáját, képezi a jelen bibliográfia. A történeti forrásokon túl kiterjed az idevonatkozó összeállítás a folyóiratok és napilapokban megjelent cikkekre is és ezáltal különleges értékkel bír. A szerző ezzel a szorgalmas munkásságával a magyarlengyel barátságnak is szolgálatot tett. (G.) 35