Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Egy földmívelő beszámolója

dalom: Zilahy, Ady, Berezeg, Szabó Pál művei örvendenek népszerűségnek. A könyvtárak évi gyarapodására bizonyos összeg van megszavazva, ami természetesen nem a tízfilléres regények forgalmát növeli. De nem egy könyvtár található magános házaknál is, úgyhogy egy-egy jobb művet félfalu is elolvas. Földmíves népet meghazudtoló példányszámban járnak így őszi és téli időben a különféle napi- és hetilapok. Itt Alsónyéken, de azt hiszem a jobbmódú sárközi községeket véve aliapui, a falu ki tudja elégíteni nagyrészben szellemi szükségletéi. Különféle testületekben folyik a munka így tél idején. Harminchárom éves dalárdatestület ápolja a dalkultúrát. Népművészeti tanfolyamon sajátítják el nőink a feledésbe merülni akaró sárközi hímzések készítését. Közművelődési estéken értékes előadásokkal bővül ki a nép látóköre. Nincs a,z ifjúságnak olyan tagja, aki valamely egyesületbe ne tartoznék. Mindezeket kiegészíti még az a kedvező lehetőség is, amit Bátaszék közelsége nyújt Alsónyéknek. A párszáz méterre fekvő község rendelkezik állandó mozival és évi háromhetes színiévaddal, mindkét helyen alkalma van az évi újdonságokat megtekinteni a két község földmívességének is. Ugyanez áll a többi városok környékére, mert láttam már egy jó előadásra öt kilométerről is gyalogolni. Nem való 'tehát az a gyanúsítás erre a népasztályra, hogy nincs meg benne kellőképpen a művelődési hajlam, vagy ha megvolna is, nem kívánatos, helytelen irányba haladna. Ez semmi esetben sem fedi a valóságot. Olvasmányaink megválogatása, az eddigi látottak után ítélve — irodalmi ismeretre s érzékre vall. Olvasókörök, kultúresték, mozielőadások látogatása töltik ki ma már a földmíves ember szabadidejét. Természetesen azokét, akik anyagilag ezt megtehetik. Téves dolog a városi népnek a gyöngyösbokrétásoknak pesti felruccanásai után megítélni a< földmíves nép jó hangulatát, kedvét, mert ezek nemhogy híven itükröznék vissza, hanem valósággal meghamisítják. Én még nem láttam egy-egy vidéket reprezentáló botok közt ugráló vagy székekkel csúszkáló jókedvű embert odahaza ilyen népiesnek mondott táncok közben. Eltekintve valami fékevesztett kedvű, ittas embertől. A nép mulatozásai nagyon megritkultak. Táncmulatságok fehér holló-számba mennek, mert nem fizetődne ki a vállalkozás ia nagy rezsi miatt. De az egyéb szórakozások lehetősége részvétlenné is tenné. A mulatságok csaknem a lakodalmakra szorítkoznak, amiket ha most nem is, de az ott elfogyasztott ételek hűséges felsorolása után, ami a lapokban történik, még biztosan támadás fogja érni. Pedig a látszólagos nagy kiadásait a gazdáknak minden résztvevő bátyus bálszerű hozzájárulással csökkenti. Nagyobb kiadást csak a ruha s a zene jelent, A ruha vásárlásánál úgy ilyen esetben, vagy mint egyébkor, thg tere nyílik a költekezésnek. A földmíves mai ruházkodása ünnep- vagy vasárnapokon a kultúrember öltözködésével azonos. Nőjeink sokszor megcsodált festőies öltözködése igaz költséges, de egy szebb ruhadarab lehet, hogy már a nagymama öltözködésében is szerepet játszott. A hiba csak ott kezdődött, hogy, mondjuk, egy tehetősebb egyén ruhakreációját, akinek nem okozott anyagilag hátrányt vagy megérzést annak megvétele, ugyanezt azután egy kevésbé tehetős egyén is leutánozza és kivonja gazdaságából azt az összeget, amit más célra előnyösebben felhasználhatott volna. Hogy gondolkozik a mai földmíves az új, megváltozott s számára előnytelen életkörülmények között? Amikor manapság nem valami rózsás a helyzete és nem kívánatos foglalkozásnak számít a földmívelés? Mik jellemzik a gondolkodásmódját napjainkban? Legutóbb az a felfogás honosodott meg az őt félreismerők elgondolásában, hogy egy általános úrgyülölet hevíti nagyszámban a polgárságot. Egy tényt leszegezhetünk: előre is tartózkodóbbá vált a, választások idején, viagy számukra más anyagi előnyt s hasznot jelentő elszavalt nagy ígérgetéssel szemben. Kitudódott számtalan esetben, hogy csak addig van szükség a népre, amíg kipréselték soraikból a többséget, azután már a sorsuk javításán való fáradozás nem lett olyan szívügy, mint azelőtt. Az az alacsonyabb műveltségű, sokszor kijátszott nép, ilyenfajta önként jött vezetői, tanácsadói visszaéltek tudatlanságával, úgyhogy ma már nem sokai adva rájuk, bizony csak az idősebb embert köszöntik bennük, nem pedig a rangidősséget. Úriember szemükben a jellem, gondolkozás és a magaviseletben szokott kifejezésre jutni. Ilyen értelemben tehát minden foglalkozásúak között vannak úriemberek, akikben ezek a tulajdonságok megtalálhatók. Senki sem gyűlöli őt és ma is közszeretetben és megbecsülésben él az a tisztviselő vagy bármiféle intellektuel, aki együtt érez s ha kell nélkülöz és szenved azzal a fajtestvérnek érzett néppel s éppen úgy elismeri szükségességét a földmívelésnek is, mint saját maga foglalkozásának, akik pedig csak a kihasználását, gúnyolását tartják szem előtt, azokban már nem az urat gyűlöli, mert azoknak nem tartja őket. Magyarország a minden nagy iparosítása mellett is még mindig agrárjellegű ország. Ahol a lakosság foglalkozásának számarányához képest az agrárérdekek képviseletének kellene túlsúlyban lenni. Jelenleg 230 honatya képviseli az ország népének érdekeit, eszerint a 70 százalékos földmíves-foglalkozáshoz viszonyítva 161-nek felelne meg azok száma, akik a földrnívelők érdekeit lennének hivatva szolgálni. Hol vannak és hányan a jelképes csizmás képviselők? Miért kell majdnem százszázalékig más társadalmi osztályúaknak képviselni a mezőgazdaságot? Miért nem közvetlenül mondhatják el a kisgazdák is, ha valami fáj nekik, ők maguk a parlamentben? Hiszen nem néma ez a nép, hogy mással kelljen sorsának kívánságairól beszéltetni. Én hiszem, hogy már tudna kitermelni sorai közül olyan megfelelő embereket, egész biztosan bele tudna úgy szólni sorsa intézésébe, mint a pártközpontokból leküldött, a nép sorsát csak alkalmilag szívükön viselő egyének. A mai földmíves nem találja meg önmagát minden téren kellő szambán, ott, ahol őt is hely illetné meg. Ott, ahol szerepet kapott is, nem ismeri alteregóját a vele legtöbbet foglalkozott helyeken, például laz irodalomban. Miután ma még az olvasók nagy többsége a városi nép közül kerül ki, így azok szájaíze szerint íródnak a riportok s könyvek. Ha jobbmódú vidékeknek viselkedésükben kultúrembert megközelítő földmíveseiről írnának könyveket, az nem tarthatna a« érdeklődésre olyan számot, mint az ország egy eldugottabb helyén élő tudatlanabb nép hibáktól telitett élete. Hogy milyen torz tükörnek felel meg a paraszt számára némely róla írott könyv, még ha irodalmi csemegeként a kiadást megismétlik is, azt a legnagyobb élő írók egyikének, aki parasztismeretéről híres egyéniség, egy naiv kis története mutatja.. Itt a falusi gazda úgy csépié i időszakban h ülést kap. Na persze, 34