Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Fascizmus Angliában

Ungarisches Wirtschafts Jahrbuch XII. évfolyam. Kiadja dr. Gratz Gusztáv (Budapest, 1936. 484. o.) Ez az idegennyelvű könyv közérdeket szolgál, amikor évről-évre a külföld számára is hozzáférhetőbbé teszi a magyar nemzetgazdasági helyzet összefoglalt képének a megismerését. A 'hatalmas kötetből kiemelkedik Káüay Tibor tanulmánya, aki szakszerűen, alaposan s ezenkívül erős kritikai érzékkel ismerteti a magyar államháztartás helyzetét. Simontsits Elemér a pénzpiac és a jegybank kérdéséről ír, Judik József a devizagazdálkodás ötödik esztendejének kérdéseiről nyújt részletes, de áttekinthető képet. Éber Ernő erős kritikával taglalja az új birtokpolitikai törvények intézkedéseit. Kádár Gusztáv a válság leküzdésére irányuló gazdaságpolitikát világviszonylatokban is isimerteti. Dobrovits Károly a kartelügy, Szigeti Gyula a nemzeti jövedelem, Pap Géza a szociálpolitika, Illés József a diplomás fiatalság helyzete, Tormay Géza az idegenforgalom, Vay László a külkereskedelem, Kemény Dezső a belkereskedelem, Déry Hugó a vasút- és automobilügy, Niki Béla a folyamhajózás, Farkasfalvi Sándor a gyáripar, Prack László pedig a mezőgazdasági jövedelmezőség tárgyában közöl tanulmányt a terjedelmes munkában. De mindez még nem meríti kí a mű teljes anyagát, mert ezenkívül még számos tanulmány ós cikk foglalkozik egy-egy gazdasági ágazat kérdéseivel. A könyv mint adatforrás is értékes, továbbá a legújabb nemzetgazdasági irodalom termékeit is ismerteti. Tizenkét éven át a nemrég 'váratlanul elhúnyt Bokor Gusztáv érdeme volt ez évkönyv szerkesztési munkája, akinek emlékét a bevezetésben Gratz Gusztáv méltatja. A magyar devizagazdálkodás fejlődése és jelen állása (1936 végén) Irta: dr. Óváry-Pa>pp Zoltán (Bp., Gergely R. kiadása, 1937, 228 l.) A sokirányú elméleti és önálló vizsgálódásairól, már régóta előnyösen ismert szerző e munkájában a magyar devizagazdálkodás bonyolult, szinte áttekinthetetlen rendelkezéseit önti rendszerbe. 1931 júliusától, a pénzügyi válság kitörésétől kezdve szakadatlan sorozatban jelennek meg a gazdasági élet menetét mélyen befolyásoló intézkedések. A különböző miniszteri rendeletek, nemzetközi megállapodások, a Nemzeti Bank tájékoztató közlései és körlevelei, amelyeknek egyedüli célja a kibontakozás biztosítása: a deviza- és valutaforgalom szabályozásán keresztül fokozatosan elhárítani a felborult fizetési mérleg katasztrofális következményeit, de oly módon, hogy közben valutánk nemzetközi értékelése változatlan maradjon és közgazdaságunk nélkülözhetetlen nyersanyagellátása zavartalanul működjék. Az előttünk fekvő szabálygyűjteményen keresztül, mely mintegy anatómiai módszerrel hozza felszínre e rendelkezések lényegét, bontakozik ki tulajdonképpen annak a munkának nagyvonalúsága, melyet a Magyar Nemzeti Bank kivételes helyzetét teljesen betöltve, — évek óta— ez irányokban kifejt és amely munka a célok megvalósításán túl fejlődést is tudott hozni, rugalmas alkalmazkodóképességével a szerencsés gazdasági fordulatokat is képes volt megragadni, értékesíteni. Dr. Öváry-Papp tárgyilagos módszerével szerencsésen elkerüli az ú. n. »aktuális« művek jellegzetességét. Nem válik »útmutatóvá« az ügyes-bajos nagyközönség számára, amely útmutató laposságában semmit sem mond, de nem válik röpirattá, memorandummá sem, amely elveszíti a címében hordott témát irányzatos beállítottságában. A szerző kizárólagos célja az ismertetés. S ennek önmegtagadásig menő szolgálatában megvalósulnak az előbbi lehetőségek is: kitűnő útmutató a laikusok számára a hivatkozások tömegétől érthetetlen jogforrások rengetegében és élő memorandum az illetékes helyek felé, amikor minden fejezet konklúziójaképpen a nyitvahagyott kérdések gyűjteményét bemutatja. A mű kiemelkedő fejezetei: a deviza- és valutakészletek megszerzése, beszolgáltatása, felhasználása, a hiteligénybevétel kérdése, a külfölddel szemben fennálló pénztartozások fizetése, a pengőkövetelések felhasználása, az aranyforgalom szabályozása, egy-egy gondosan faragott téglája annak a bástyának, melynek megbízhatóságát a közelmúlt az aranyblokk össze*1 omlásakor példásan igazolta. A könyv második telét igen gazdag anyagú függelék képezi, amelyből kiemeljük a hitelrögzítő-, a pengőtranszfer- és a fizetési egyezmények közlését. Dr. Öváry-Papp hézagpótló munkáját nagy haszonnal fogják forgatni a gyakorlat és elmélet emberei egyaránt és remélhetőleg meg fog indulni termékeny hatásaként az általa rendszerbe foglalt elvek, problémák dogmatikai megvitatása. (R-r T-r dr.) Magyarország népesedési viszonyai 1920—1932-ig Hivatalos adatok alapján írta: Dr. Petrilla Aladár, az ürsz. Közegészségügyi Intézet adjunktusa. Előszóval ellátta: dr. Scholtz Kornél. (Athenaeum, Bp. A népegészségügy 1936. évi 3. számának melléklete. 337. lap.) Magyarország népességének száma, immár a 10 millió felé közeledik, de a népesedési viszonyokról ebben a részletesen összeállított munkából sötét képet kapunk. Pld. Baranya megye 311 községének 24.4%-ában, Tolna megye községeinek 19.5%-ában negatív, ihetve semmi a természetes szaporodás. 1920. óta, amikor a szaporodás évi arányszáma 10.1%o, az 1932-vel végződő négyévesciklusban 7.8%o-re csökkent ez a szám. A születési arány 1928. és 1933. között Magyarországon és Romániában így alakult: 1928: M. 26.4, R. 36.2. 1929: M. 25.1, R. 34.3. 1930-ban: M. 25.4, R. 35.- 1931: M. 23.7, R. 33.3. 1932: M. 23.4, R. 35.9. 1933: M. 22.-, R. 32 — születés esett 1000 lélekre. A természetes szaporodás arányszáma 1928—32-ig legjobb Szabolcs és Szatmár megyében volt. (17.1 és 16.1%o.) A legkisebb arányszám nagy Budapesten (1.1%0, Pécsett 0.1%o), a vármegyék közül Somogy-, Baranya- ós Tolna megyében legkisebb a természetes szaporodás. (5.5, 4.9, 4.7"/°<>.) A könyv részletesen kiterjeszkedik az ország valamennyi törvényhatóságának egészségügyi viszonyaira, közli az élve születés, halálozás, szaporodás, csecsemő halálozás, fertőző halálozás és gümőkórhalálozás adatait az 1920—23, 1924—27, 1928—32-es ciklusok átlagában. A térképek igen szemléltetően mutatják az olvasónak, mely járásokban, milyenek a születési vagy halálozási viszonyok ós 13 év alatt hogyan változtak az ezekre vonatkozó arányszámok. ! • |; | j j i»j A könyv hasznára válik a szociográfiai kutatásoknak. Egyelőre csak a helyzet komolyságát kell a közvéleménynek felismernie, a bajok orvoslása más tényezők kezében van. Azonban az ilyen irányú felvilágosító, a közönség részére is készült összeállítások, sajnos, csak az utóbbi egy-két éviben kerültek kiadásra. Igen hasznos volna, ha Budapest népesedési viszonyait is hasonlóan alapos összeállításban ismertetné meg ivelünk a szerző. (—d—r.) AZ ÉPÍTKEZÉSI TEVÉKENYSÉG az 1935. évben országosan alig mutat haladást, sőt Budapesten lényeges hanyatlás mutatkozik az 1934. évvel szemben, amennyiben 130 lakóházzal kevesebb épült, ami 679 lakószoba, 1318 fürdőszoba és 467 cselédszoba elmaradását jelentette a megelőző év adatai mögött. S tekintve, hogy a fürdőszobák és cselédszobák építése sokkal nagyobb mértékben csökkent (közel 30%-kal), mint a lakószobáké (12%), ezért azt kell sajnálattal észlelnünk, hogy a fővárosi életszínvonal és higiénia sem képes emelkedni. 28