Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Fascizmus Angliában

SZABAD SZÓSZÉK (NOVEMBER-DECEMBER) (Sztranyavszky Sándor) legutolsó szerencsétlen közszerepléséből (nem fczabad felekezeti ügyet cs nálni. Ez nem felekezeti kérdés, hanem egyetlen ember hibája, amely szinte reflektorszerüen világítja meg annak a letűnőben lévő korszaknak a szellemi és etikai értéktelenségét, amely politikai korszak lehetővé tette, hogy a Sztranyavszkyak kiemelkedő állásokban működhessenek. Mi azt reméljük, hogy a felvetett súlyos elvi kérdést, amely valóban sok keserűséget okoz a katolicizmus és a protestantizmus között, meg fogják oldani maguk az erre hivatott egyházak. De hiba volna a reverzális kérdését összekeverni Sztranyavszky személyes ügyével. Sztranyavszky elhibázott és elbizakodott kijelentéseit mielőbb át kell adni a jól megérdemelt feledésnek. A nemzet érdeke kívánja ezt. Viszont lehetetlen az is, )hogy ilyen vétkesen könnyelmű eljárás következmények nélkül maradhasson. Joggal mondotta a keresztény politika egyik vezető alakja, hogy amit Sztranyavszky ebben az esetben tett. az egyenesen nemzeti szerencsétlenség. Ha az ügy és az alkalom nem lett volna olyan végtelenül komoly, akkor Sztranyavszky szavai megsemmisítő derültségbe fulladtak volna, mert senkinek sincs ebben az országban kevesebb joga a »lelkek erőszakos befolyásolásáról* egyetlen mukkot is szólni, mint éppen Sztranyavszky Sándornak. És elmondhatjuk azt is, hogy a volt NEP-elnök levitézlett az ország színe előtt, függetlenül minden reá háramló személyes és tényleges következménytől. Kudarca azért teljes, mert nem külső, hanem belső okai vannak. A kívülről kapott sebeket me;í lehet gyógyítani, de a lélek és a szellem belső hibái gyógyíthatatlanok. (Bajcsy-Zsilinszky Endrének) és táborának a Független Kisgazdapárthoz való csatlakozását őszinte örömmel üdvözöljük. A magyar közvélemény előtt Eckhardt és Zsilinszky eddig is egy táborban voltak, egyaránt részük volt abban, hogy a mi hazánkiban a diktaturás kísérlet összeomlott. Egymáshoz fűzi e két férfiút a kétségbeejtő szociális helyzetben sínylődő magyar néphez való bensőséges kapcsolatuk, de egymáshoz fűzi őket egy igazi európai színvonalon álló külpolitikai tudás és koncepció is. Ezért örülünk annak, hogy akik eddig is egymáshoz tartoztak, ezután még inkább egymás mellett lesznek abban a vállvetett munkában, amelynek célja: a mi népünk boldogulása. * (A reformnemzedék) alapszabályokat kapott, de ugyanakkor kilépett tagjai sorából a független érzésű fiatalabb értelmiség legnagyobb része. Nem tudjuk, nyílik-e majd így még lehetősége komolyanvehető munkára? A jelek inkább azt mutatják, hogy kormánypárti képviselők mellékklubjává fog sülylyedni. Hiszen nagyrészt azok maradnak benne, akik nem tudtak, vagy nem is akartak szót emelni a szabadságért és azok majdnem mind távoznak belőle, akik fölemelt fővel szembefordultak a diktatórikus törekvésekkel és az elveknek karrierre való kicserélésével. * (Vallomás) hangzott el Marton Béla ajkairól: »Titkos választás esetén reménytelennek látom a NEP helyzetét«. S a kartotékok dacos bajnoka ezúttal sem hagyta cserben kartotékjait, ezeknek számszerűségével is bizonyítva mélabús állítását. De a kartotékok íme, cserbenhagyták őt. Nekünk ez a vallomás nem mond újat. Mi tudjuk s bírósági ítéletekkel régen bizonyítva látjuk, hogy az 1935-ös NEP-választás egy erőszakos kisebbséget juttatott uralomra. Nem csodálkozunk azon a frivolitáson sem, amely már önmaga is bevallja azt az alkotmányos országban elképzelhetetlen helyzetet, hogy a parlamenti többség szembenáll magával az országgal. A politikai tudomány tanítja egy ilyen helyzet szörnyű veszedelmességét. De minket is meglepett az a konzekvencia, amelyet Marton Béla vont le szomorú vallomásából. Szervezési és tagszerzési módszereinek csődje miatt azt kérte, hogy folytathassa a szervezkedést. Ilyen logika csak egy van: a Marton Béláé. Szerinte folytatni kell azt, ami csődöt mondott. (Mert) viszont a NEP 7-es bizottsága úgy látszik, lassanként rátért arra a helyes útra, amelyet az ország régen követel. Ebben a bizottságban máiMarton Béla nem kapott helyet és csupán 2 elcsendesedett híve (?) képviselte ott. De már ők sem a régi, lejárat ott módszert kívánták. A 7-es bizottság megszüntette a sztálini mintájú főtitkári állást, megszűnik a főispánok NEP-elnöksége s a képviselők nem lesznek többé az élharcosok alárendeltjei. Mi csak azt kívánjuk, hogy ne féljenek a rendcsinálástól, mert ebben a vonatkozásban az egész közvélemény osztatlanul támogatja azokat, akik becsületesen akarják végrehajtani az új NEP-alkotmányt. (A Völkischer Beobachter) lassanként eléri nálunk a legszomorúbb nevezetességet. Rosenberg Alfréd cikke után most egy Heyck nevű úr elképesztően hamis, sőt durvahangú közleménye talált elfogadást a szerkesztőség által, amely a magyar-horvát történelmi kapcsolatokat a legvisszautasítandóbb módon tárgyalja. Tekintve e német újság félhivatailos jellegét, komolyan reméljük, hogy az ilyen kártékony jelenségek most már végérvényesen meg fognak szűnni. Mert sajnos, már az eddig történteket sem lehet egyszerű félreértésekként magyarázni. (Itt és ott) ünnepi fények lobbannak föl a magyar vidéken. Igazi ünnepi fények. Nem a hatalom mindenkori urai felé szólt a szolgálatkész csina29