Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A szociális emelkedés útja a mezőgazdaságban

az 1929—34. években 1.7 millió kat. holdat osztott el 125 ezer örökhagyó 380 ezer örökös között, tehát 6 év alatt az összes birtokoknak 12%-a három részre oszlott és pedig átlagosan 13 holdas nagyságról 4 holdas nagyságra. Ezek a számok mutatják a birtokok porlásának szinte elképesztő ütemét, ami ismét a mezőgazdasági lakosság túlzsúfoltságára utal. De ugyanez az adatgyűjtés fényt vet a tagosítás kérdésére is, az öröklésre került 1.7 millió kat. hold birtoknak 125 ezer tulajdonosa 413 ezer telekkönyvi részletet birtokolt, az eldarabolás folytán pedig 1.3 millió telekkönyvi alrészlet keletkezett. Nem lehet most bővebben belemennünk abba a kérdésbe, hogy a tagosítatlan kisbirtoknak milyen rettenetes termelési és társadalmi hátrányai vannak. De az a tény, hogy a kisbirtok egyre porlik, hogy körülbelül 2500 községünkben egyáltalában nem is volt tagosítás és hogy 10—20 év alatt még a végrehajtott tagosítás is »öszszemegy«, mutatja a cselekvés sürgős szükségét. A sűrűn lakott — őstermelő ország Azonban, hogy teljes képet nyerjünk a magyar földkérdés súlyos voltáról és a mögötte rejlő valóságos okokról, ezért ide iktatom néhány országnak Magyarországhoz viszonyított nemzetgazdasági jellegét. Népsűrűség Mezőgazdasági Búzaterméskm2-re lakosság % átlagok (1934) hektáronként q Magyarország 95.6 55.7 11.5 Csehszlovákia 107.0 40.3 14.6 Ausztria 80.6 31.9 15.7 Franciaország 76.0 38.3 17.0 Németország 139.1 28.9 20.6 Dánia 85.2 30.3 29.9 A fenti táblázatból kiderül az, hogy még a mi hazánknál ritkábban lakott államok is lényegesen előttünk állanak az iparosodás tekintetében. A mi aránylag sűrűn lakott hazánk szegénységét tehát egyrészt az a körülmény determinálja, hogy népességének jelentős része kizárólag a sűrűn lakott föld terményeire van megélhetésében ráutalva, de ezt a kedvezőtlen nemzetgazdasági konstrukciót tovább súlyosbítja, hogy a területegység még kevesebb terményt is szolgáltat, mint az öszehasonlítás alapját képező többi államokban. A fenti számok tehát kiáltó erővel mutatnak rá egyrészt arra, hogy hazánk népének több ipari munkaalkalom által kell megélhetési lehetőséget nyújtani, másrészt pedig arra, hogy mezőgazdasági termelésünk színvonalát is jelentékenyen fokoznunk kell. Egyébként ez a két szükséges folyamat egymással szorus oszefüggésben, szerves nemzetgazdasági kapcsolatban van. Elmaradott állattenyésztésünk Hogy a magyar mezőgazdaságfejlesztésnek nincsenek leküzdhetetlen éghajlati akadályai azt bizonyítják egyrészt a jól kezelt nagybirtokon jelentkező terméseredmények, melyek 30—40% -kai, de gyakran 100%-kai is az országos átlag fölött állanak. Másrészt azonban a magyar termésátlagok alacsony voltát ismét magyarázza egy szembeszökő tárgyilagos adatcsoport, amely állattenyésztésünk elmaradottságát igazolja. 1000 lakosra jut Szarvasmarha Sertés, juh és kecske Ausztriában 348 505 Csehországban 291 624 Franciaországban 378 429 Németországban 289 447 Magyarországon 189 406 Az »agrár« Magyarországnak tehát, amely a tudatlan jelszópolitika szerint »túltermelési« válsággal küzd, kevesebb a lakossághoz viszonyított állatállománya, mint azoknak az országoknak, ahova még ráadásul mi exportálunk. S az elmaradott állattenyésztésből következik földjeink trágyaszegénysége és hogy a gyönge talajerejű földeken a növényi termelést még a legkisebb időjárási akcidencia is végzetesen befolyásolja. De ezenkívül, mivel a mezőgazdasági tudomány tanítása szerint a kisbirtoknak legcélszerűbb munkaköre a belterjes állattenyésztés, ezért külön súlyos hátrány származik kisbirtokos népességünkre abból, hogy a magyar állattenyésztés — természetesen leginkább az Alföldön — mennyiségileg szintén kevés. S az Alföld az, ahol az éghajlat szélsőségei is a legfenyegetőbbek. Talajművelés, szakoktatás, szikesek, uiak A műtrágyázás és a helyes talapművelés üzemtani kérdéseire behatóbban nem akarok kitérni, csupán azt kell megállapítanunk, hogy ezen a téren ismét sok tennivaló és kiküszöbölni való van. Műtrágyafogyasztásunk szinte a semmivel egyenlő, de a műtrágyázás egyébként is csak bőséges természetes trágyázás mellett jogosult. A helyes talajművelés pedig, amely elhárítója lehetne a szárazsági katasztrófáknak, összefüggésben áll a szakoktatás kérdésével is, amelyben elmaradottságunk a legszomorúbb. De itt van ezenkívül a szikesek problémája, amelyek egymillió holdnál nagyobb területre terjedve, ott merev akadályai minden mezőgazdasági fejlődésnek. Megjavításuk tudományos szempontból meg van oldva, azonban ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is megvalósulhasson — akár talajjavítás, akár pedig a nézetünk szerint helyesebb erdősítés által — nagyvonalú hitelpolitikai intézkedések szükségesek. S végül, de nem utoljára: a közlekedés és az utak elégtelen volta bénítja meg a mezőgazdaság fejlődését. Az útépítés nemcsak a mezőgazdasági munkásságnak nyújt kiegészítő munkaalkalmakat, de alapvető föltétele a mezőgazdasági termelőmunkának, továbbá az értékesítésnek is. Például a cukorrépatermelés nálunk gyakorlatilag útkérdés, de hány és hány faluban látjuk, hogy a távolfekvő földekre nem jut trágya, mert a rossz utak miatt nem lehet kihordani, még ha a kisgazda tudja is ennek fontosságát. A szociális helyzet Olyan rettentően gyönge termelési megalapozás mellett, amelyet főbb vonásokban láthattunk, nem csodálkozhatunk agrárnépességünk kétségbeejtő szociális helyzetén. Hiszen a földdel bíró kisgazda is alig kap önmaga és családja munkájából még annyi munkabért sem, mint amennyi a szegődményes gazdasági munkás munkabére. 10 hold föld bruttó termésének értéke legtöbbször nem éri el az 1500 pengőt, éhből kell fizetni adót és adósságot, ebből kell eltartani és fölújítani az igaerőt, a gazdasági eszközöket s a 14