Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Vándormozgalmak a világháború után hazánkban és az utódállamokban

tinentális vándorlások terén jut ez érvényre, ahol a kivándorlások mint nemzetközi szerződésekkel szabályozott csoportos munkásvándorlások kerülnek lebonyolításra. Ilyen szerződéseket kötött elsősorban Franciaország Lengyelországgal (1919), Olaszországgal (1919), Belgiummal (1924) stb. De éppen annak következtében, hogy a jelenlegi vándormozgalmak elsősorban munkásvándorlást jelentenek, egy mindjobban kiépülő korlátozó tényezővel is kell számolnunk. Ez a szociális biztosításnak — elsősorban a munkanélküliség elleni biztosításnak — az intézménye, amely például Angliában a nagy munkanélküliséggel járó válságok kivándorlásra késztető erejét erősen csökkentette. Ilyen vagy ehhez hasonló, a munkásvédelem érdekében létesített szociálpolitikai intézmények minden országban közvetve a kivándorlást korlátozzák. A nemzetközi munkapiac szükséges kiegyenlítődése — mikor az egyik országban munkanélküliség, a másik országban pedig munkáshiány lép fel — arra vezetett, hogv az országokon belüli fejlődésnek megfelelően, a nemzetközi egyezményekben ma a külföldi munkásoknak is biztosítják a szociális biztosítást és a belföldi munkásokkal való egyenlő elbánást munkaidő, munkabér stb. tekintetében. A belföldi munkásokkal szemben való különbség a hasonló munkakörben nem ütközik ki, megmutatkozik azonban abban, hogy a bevándorlók általában alacsonyabbrendű munkára kényszerülnek. A migrációkutatásban a benszülött népesség >->arisztokratizálódásának« nevezett folyamatot ma különösen jól lehet megfigyelni Franciaországban, ahol a bevándorlók a legnehezebb bányamunkát és ipari munkát végzik. Míg a kontinentális vándorlások inkább a csoportos és nemzetközileg szabályozott munkáskivándorlások jegyében, addig a tengerentúli vándorlások éppen ellenkezőleg fejlődtek. A tengerentúli vándormozgalmakat a mult században és a háború előtt tömegmozgalomként, megszervezetlen tömegmozgalomként jellemezhettük. Ez a jellemzés a háború utáni évekre nem áll. A tömeges kivándorlások helyett a tőke felett rendelkező, inkább értelmiségi, vagy kereskedelmi foglalkozásúak jutnak előtérbe. Ez részben a tengerentúli országok bevándorlási politikájának a visszahatása is, amely inkább a tanultabbak és tőkeerősebbek előtt nyitja meg kapuit. A strukturális változást legjobban a foglalkozási megoszlás tükrözi. Az ellentét a háború előtti viszonyokkal szemben igen nagy és a mezőgazdasági foglalkozású népesség háttérbe szorulása az értelmiségi, ipari és kereskedelmi foglalkozású kivándorlókkal szemben minden országban feltűnő. Hogyan alakult a tengerentúli vándormozgalom képe a háború után Magyarországon? Fellelhetjük itt is a vándormozgalom irányának eltolódását s a kivándorlók tömegeinek strukturális átalakulását és mindenekelőtt a vándormozgalom volumenjének igen erős csökkenését. Kivándorlás Magyarországból 1922—193U. Év Összes USA Canada Dél-Amerika 1922 6.283 5.906 48 296 1923 6.668 5.245 23 1.155 1924 3.295 1.095 364 1.252 1925 3.487 803 1.052 1.325 1926 5.856 874 3.663 867 1927 5.586 813 4.468 1.080 1928 5.504 857 4.397 450 1929 9.661 553 3.271 1.523 1930 6.294 604 1.813 990 1931 1.456 265 208 431 1932 799 203 152 144 1933 847 183 430 164 1934 1.000 197 332 108 A legfeltűnőbb a kivándorlás arányának rendkívüli nagy csökkenése: a háború előtti százezret meghaladó mozgalom évi 5—6000-re, sőt végül is ezerre csökkent. Közvetlen oka ennek mindenekelőtt az Egyesült Államok elzárkózása. Míg azelőtt a bevándorlás korlátlan volt, most kvóta szabja meg a különböző nemzetbeli bevándorlók legmagasabb számát. Az 1921. évi bevándorlási törvény szerint a magyar kvóta 5638 volt; 1925-ben ezt 473-ra csökkentették. Ez a szám azonban csak az engedélyezhető legmagasabb kvótát jelenti. Az Egyesült Államok azonban nem adja ki minden esztendőben ezt a mennyiséget és általában kevesebb bevándorlást engedélyez. A kiadott kvóták számát sokkal inkább az Egyesült Államok gazdasági helyzete és nem a kérvényezők száma szabja meg. A statisztikában a kvóta számán felüli kivándorlók az ú. n. »non quota« kivándorlók köréből kerültek ki (feleség, gyermek, hazalátogatók stb.). A kvóta alakulása különben az elmúlt esztendőkben a következő volt. Egyesült Államok kvótája magyar bevándorlók számára. 1928—1935. ÉV Kvóta 1928 286 1929 529 1930 594 1931 303 1932 130 1933 103 1934 199 1935 I—III. 62 (1929. ill. 1930-ban a 473-at meghaladó összegek akként adódtak, hogy az Egyesült Államok a kvótát kincstári évre bocsátja ki (jul. 31.|—jún. 30.), míg a fenti kimutatás a kvóták számát naptári év szerint közli.) (1929, illetve 1930-ban a 473-at meghaladó összegek akként adódtak, hogy az Egyesült Államok a kvótát kincstári évre bocsátotta ki — júl. 31—jún. 30. —, míg a fenti kimutatás a kvóták számát naptári év szerint közli.) Magyarország kvótája az alacsonyak közé tartozik, a legmagasabbat Anglia bírja (Nagy-Britannia és ÉszakÍrország 66.000, Ir szabadállam 17.500). Utánna Németország következik (25.000), majd Franciaország és a Skandináv-államok 10.000 alatti kvótaszámmal. Csehszlovákia kvótája 3073 fő, Jugoszláviáé 671, Romániáé 603 fő. Az Egyesült Államok azért mindig az ígéret földje marad az emberek szemében, — írja a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal egyik kivándorlásra vonatkozó kiadványában. Amint látjuk, a magyar kivándorlóknak nagy hányada tart még ma is az Egyesült Államokba. Igen előtérbe jutott azonban Kanada is, ahol a magyar mezőgazdasági munkásokat szívesebben is fogadják. Aránylag fokozottabb jelentőséget nyertek a délamerikai államok: Brazília és Argentína, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy az annyira különböző életkörülmények miatt Dél-Amerika sohasem lehet a magyar kivándorlók igazi letelepedési helye. A többi világrészbe a magyar kivándorlás csak esetleges és évenként csak néhány embert visz magával. Ami a kivándorlók tömegének strukturális alakulását illeti, ott különösen két körülmény jellegzetes: a nők arányának előtérbe nyomulása és a foglalkozási megoszlás változása. Voltak évek. mikor a nők száma még túl is haladta a férfikivándorlók számát. Ez a körülmény még részben összefügg a régi nagy kivándorlással: a már kivándoroltak hozzátartozói mennek ki. De összefügg azzal is, hogy az új kivándorlók nagyobb arányban vándorolnak ki családosán, mint a régiek. Ez viszont fel30