Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Külpolitikai világkép

kért és függetlenségünkért, megszerzi számunkra a szabadság és függetlenség igazán klasszikus hazájának rokonszenvét is. Az amerikai nép választása mindenesetre olyan férfiúra esett, akinek nemcsak bátorsága, hanem hivatottsága is volt arra, hogy új utakra vezesse nemzetét. * Ünnepi hangú római jelentés számol be arról, hogy Horthy Miklós kormányzót Olaszország királya és Abesszínia császára látogatásra hívta meg Rómába és hogy ez a nagyjelentőségű esemény, ami kétségkívül egész Európa érdeklődését Magyarország felé irányítja, november második felében meg is fog történni. Mussolini az olasz nép hatalmas vezére milánói beszédében bejelentette már, hogy az olasz népnek Magyarország iránt érzett bensőséges és őszinte érzései nemsokára nagyszerű és ünnepélyes formában fognak megnyilatkozni. Ez az alkalom a magyar államfő római látogatása lesz. Ami akkor ott az örökvárosban fog történni, mindenesetre az egész világra szóló manifesztációja lesz annak a mélységes és széttéphetetlen kötelékekkel egybeforrasztott barátságnak, amely az olasz és magyar népet közös célok felé, közös feladatok elvégzésére vezeti a történelem útjain. Hatalmas, számunkra szinte megrázó pillanat lesz az, amikor a magyar államfő, mini' a független magyar királyság reprezentánsa, ebben a minőságében hosszú évszázadok után először fogja átlépni az örökváros küszöbét, hogy felvegye és megragadja újból azt a fonalat, amelyet az Anjouk és a Hunyadiak kezéből kiragadott a balsors. A magyar kormányzó római látogatásáról a benső rokonszenv jóleső hangján emlékezett meg egy új beszédében Schmidt Guidó, az osztrák testvérállam külügyminisztere is. És amit ezenfelül még külön is meg kell említenünk, az az, hogy az összeomlás óta először történt meg Bécsből, hivatalos helyről, a magyar revíziós politika nyilvános és ünnepélyes elismerése. »A revízionizmus — úgymond az osztrák külügyi államtitkár — a magyar politika alapvető tétele. Tény, hogy a magyar népnek igen nagy százaléka az ország határain kívül él, Ausztriában tehát megértik azt, hogy Magyarország nyomatékosan hirdeti a revíziót. Reméljük, hogy ebben a kérdésben, mint más nehéz kérdésben is, a dunai államok végre megegyezésre j útnak.« Igen, reméli Magyarország is, de reméli már 18 esztendő óta, egész hasztalanul és egyoldalúlag. Talán most mégis közeleg a virradat . . . Avar Béla Magyar Hitleristák — Katona Jenő könyve. — Katona Jenő kitűnő könyve e hamar s mégsem elég- korán elmúlt korszak erkölcsi és szellemi természetrajzát adja meg azoknak arcképein keresztül, akiket égetett az ambíció és a honfiúi láz egy országot rántani magukhoz hasonlóvá. Katona ezeket a típusokká szélesített arcképeket a napi publicisztika mulandósággal számoló igényével írta meg. Ami bennük maradandó, az nem is a meglátott esemény, vagy a megírt személy, hanem a látásnak és megírásnak módja, a beűkbe rögzített élmény, amivé az író megélte a nemzeti test kiújult sebeinek fájdalmát és szégyenét. A nagy firenzei egykoron azzal büntette meg ellenségeit, hogy bűneiket örök költeménybe írván, hallhatatlanná tette ellenségei szégyenét. Furcsa, de igaz, hogy a Magyar Hitleristák szereplőit ezek az írások egyidőre még visszarántják a megérdemelt feledés küszöbéről, annyi életmeghosszabbítást kapnak az írótól büntetésül, amennyit méltatlan tárgynak művészi toll megadhat. A könyvről írván, tárgyáról írnunk valóban felesleges. Az »új ezredév« napja leáldozott ugyan, de árnyékai még itt kísértenek az élők világában, hogy felriasszák a könnyen felejtő és hiszékeny szemeket. Az író tömör hiánytalansággal írta le e torz figurákon át a letűnt korszak diagnózisát, összegyűjtötte csúfságait, mint egy anatómiai kép az emberi test összes betegségeit. Nem a szimptómákról értesít, hanem a szellemről, amelynek alvilága ez operettkorszak figuráit éltette ós mozgatta. E könyv kapcsán csak az író méltó a méltatásra, tárgya nem igényelhet nagyobb kegyet az elfeledésnél. Az író, akit pár zord esztendő alatt a magyar publicisztika elsői közé emelt műveltségének mélysége, tudásának gazdagsága, tolla elevenítő ereje, bátor jelleme és a kor zűrzavarában tájékozódni és helyesen értékelni képes szeme. Műveltségének gyökerei abba a klasszikus és katolikus televénybe nyúlnak vissza, melyből örök erőit meríti a keresztény európai humanizmus, ha hordozói gyökereiket ki nem tépik e televényből. A flozófia és a történelem világát a görögök alapvetésétől a középkor nagy epikáján át egészen a modern művelődésig bejárta ez a gyors ütemben magasba ért közíró, aki a római germanico-hungaricumban tanulta meg az igazság fegyverét tévedhetetlen bizonyossággal forgató fölényes dialektikáját. A hét halom városából hozta az igazság szenvedélyét is, amely bátorrá teszi a küzdelemben és ingathatatlanná a tehetségre vadászó csábításokkal és a »disznófejű nagyúr« kínálkozásaival szemben éppen úgy, mint a kényelmesebb életet jellemgyengeséggel megvásároló megalkuvásokkal szemben. A bértollak idején különkoszorú illeti a todlnak jellemét. Stílusát a „nagy magyar klasszikusok olvasásán nemesítette, művészi ösztönét a világirodalom alkotásain edzette finom érzékké, mely ismeri a hevület elragadtatását, a mértéktartás törvényének feledése nélkül. Igényeit, önmagával szemben, magasra emelte: munkálkodásával a nagy magyar publicisták fénylő lábnyomain igyekszik járni és a magyar közírás hősi múltját a klasszikus publicisták követésével tiszteli. Az igazságnak tisztelete, a távoli összefüggések felismerésének képessége, nagy típuslátó készség, magával ragadó írói lendület, vitatkozó és a dolgokat megforgató éles dialektika e publicistának főerősségeiA szellemnek nem kedvező »reformkorszakban« a veszedelemnek elibeálló küzdést hivatásának alázatával vállalta. Méltóbb témákat érdemelt volna tolla, de kárpótlása lehet a megteljesített kötelesség öntudata, mely a tollnak is legnagyobb becsülete. A hitlerizáló diktatúrát végzetes útján megállító harcnak érdemében osztozik ö és lapja, a Korunk Szava azokkal, kik az import-hevülettel szemben nemzeti géniuszunk testőrei maradtak. Könyve pedig, mely e harcnak állomásain gyújt Lámpásokat, gyógyszer -az ellen a társadalmi feledékenység ellen is, mely annyiszor tette megújrázhat/ókká a honi bűnöket, s fogadta vissza könnyelműen a múltnak bűnöseit. Barankovics István A munkabérek süllyedését mutatja az az érdekes kimutatás, amelyet a Magyar Statisztikai Szemle gyáriparunk helyzetének az 1935. évben való alakulásáról közöl. Még az átlagosan egy munkásra eső nominális bér is csökkent, úgyhogy az 1934. évi béreket 100-nak véve, az 1935. évi index már csak 98.1 volt. Még erősebben, 95.7 indexre süllyedt az egy munkásnak jutott reálbér, ami arra mutat, hogy az 1935. évben nemcsak a névleges bérek csökkentek, hanem ugyanakkor emelkedtek a megélhetési költségek is... 15