Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Titkosság és egyenlőség

nak. Úgynevezett korrektívumok legkülönbözőbb gondolatai vetődnek fel, melyek mind azt célozzák, hogy a választói joggal felruházottak akarata miként ne érvényesülhessen a maga tisztaságában. Mindezek a kísérletek eleve elhibázottak, mert meghamisítani akarják az alkotmányosságot és a tiszta népképviseleti rendszer helyett különböző mesterséges, a pillanatnyi helyzethez alakított és a magyar történelmi alkotmányban teljesen gyökértelen rendszerek meghonosítását célozzák. Ilyen például az érdekképviseleti rendszer 'bevezetése, a relatív többségnek prémiumot biztosító rendszer, országos lajstrom kombinálása, stb. Az általános, egyenlő és titkos választójoggal élő parlamentarizmusok betegségének okát a szavazatok egyenlőségében és a numerikus elvhez való ragaszkodásban láthatjuk. Régen, a rendi korban, sok helyen az volt az elv, hogy »vota non numerantur, sed ponderantur«. A gyakorlatban azonban teljesen keresztülvihetetlen, hogy a szavazó polgárok milliói, sőt tízmilliói, erkölcsi és értelmi fokozatuk szerint igazságosan osztályozhatók legyenek és elképzelhetetlen, hogy a választó polgárok óriási erkölcsi és értelmi különbségeit visszatükröző rendszert csak elméletben is felállítani lehessen. Fejlett és demokratikus államokban, melyben a szavazó polgárok száma milliókra rúg, lehetetlen tehát a szavazatok ponderálásának rendszerére áttérni, és nem szakíthatunk a numerikus elvvel, de csak bizonyos korlátok között szabad engednünk érvényesülni. A numerikus elv az európai demokráciákban sem érvényesült egész mereven a törvényhozás öszszeállításánál, mert a második kamara felállítása csaknem mindenütt egyenlő szavazati jog alapján összeállított alsóház ellensúlyozását célozta, és ott, ahol ez a fék nem volt meg, a demokratikus parlamentarizmus fokozott gyorsasággal züllött le és vitte az országot az anarchiába, vagy a diktatúrába. Mivel azonban a kétkamarás rendszerben is a nép bizalmára közvetlenül támaszkodó alsóháznak erkölcsi és politikai súlya mindenütt nagyobb a második kamaráénál, a második kamara mérséklőleg és fékezőleg tud ugyan hatni az alsóházra, de sehol sincs ma már meg az erkölcsi ereje és politikai súlya ahhoz, hogy a népképviselettel tartósan szembeszálljon. A két kamara között felmerülő összeütközés esetén — ha az alapvető kérdésben merül fel, — kétségtelenül a fék fog eltörni és nem a motor. A felsőház egyenjogúsítása tehát nem lehet állandóan hathatós biztosíték egy szélsőséges velleitású képviselőházzal szemben. Ha azonban a törvényhozás egész szervezete már neim egyedül a numerikus elven épül fel, akkor nem lehet elvi akadálya annak sem, hogy az egyenlő szavazati jogból következő visszásságokat már a képviselőházból igyekezzünk kiküszöbölni. Itt azonban bizonyos előítélettel állunk szemben, annak felismerése ellenére, hogy a parlamentáris alkotmányokat csaknem minden országban azok a szélsőségek tették tönkre, amelyeknek túlsúlyra jutását az tette lehetővé, hogy a szavazati jog általánossá és titkossá tétele után is fenntartották a szavazatok teljes egyenlőségét. Elképzelhető azonban egy olyan szavazati jogi rendszer, amelynek nincs osztályuralmi jellege, és mégis kivédi ezeket a veszedelmeket azáltal, hogy a koruknál és életkörülményeiknél fogva szélsőségekre hajlamos, kisebb felelősségérzetű rétegek érDEAK FERENC: Az abszolíd rendszernek leghatályosabb eszköze volt a korlátlan hatalom, mely mind a törvényhozás terén, mind a végrehajtás körében föltétlen engedelmesséfjet követelt s mely ellen fölszólalni sem volt szabad. Ily hatalmat pedig alkotmányosság mellett gyakorolnnA nem lehet. Minden országnak vannak sajál emlékei, szokásai, reményei és óhajtásai, melyek előtte szentek, s melyeket az abszolút rendszer nyomása alatt kénytelen^ volt keblébe fojtani; most azonban, midönn módja van szót emelni hazája érdekében, ki fogja azokat mondani. vényesülési lehetőségét gyengíti. Okvetlenül kell és lehet találnunk tehát olyan megoldást, mely nagyobb szót enged minden társadalmi osztályban egy olyan rétegnek, amely réteg alkalmas ellensúlyozni a felelőtlenebb, szélsőségekre hajlamos és erőszakos megoldásokat kedvelő elemeket. Természetesen nem szabad gondolni mindent elnyomó és a közéletre ránehezedő mesterséges fölényre, mert az megint nem keltene közmegnyugvást, hanem csupán olyan fokú előny nyújtásáról lehet szó, amely előny a mérleg nyelvét némileg az értékesebb rétegek oldalára húzná. Az általános titkos választójoggal járó veszedelmek sarkai ezzel mintegy le lennének tompítva, anélkül, hogy a tiszta népképviselet elvén csorba esnék. A népképviselet és az alkotmányosság fogalma ugyanis nem azonos az egyenlőség elvének azzal a túlhajtásával, mely szükségképp az alsó tömegek uralmára és az értékesebb elem háttérbe szotitására vezet, ideértve a nép értékesebb és higgadtabb részének majorizálását is. A politikai célszerűségen kívül az általános erkölcsi igazságosságnak is inkább az a rendszer felel meg, mely megnehezíti az értékesebb elem elnyomását és megkönnyíti a nagyobb felelősségérzet érvényesülését. Az ilyen szellemű választójognak nem lenne osztályuralmi tendenciája, sokkal demokratikusabb lenne az egyenlőség elvét diadalra juttató francia forradalmi rendszernél, msily minden dogmatizimusa mellett is csak kevés embernek adott szavazati jogot és az alsó tömegeket kirekesztette. Ezzel szeimfben a mai rendszer az általános szavazati jog elvi alapján áll, megadja a legalsóbb társadalmi rétegnek is a politikai jogokat, csupán az értékesebb elemnek kellene nagyobb beleszólást adni a választás eredményébe. Ha sikerül a kérdést ilyen irányelvek szerint demokratikusan megoldani, nemcsak a köz érdekét, hanem az igazságosság elvét is szolgálná. Nem rohanhatunk bele vakon azokba a hibákba, melyek külföldön a diktatúrákat hívták életre. És amint igaz, hogy a nyílt szavazás megszüntetésére a bolsevizmus elleni küzdelem miatt is szükség van, mert az erőszakosan elfojtott és megnyilatkozni nem itiudó elégedetlenség a bolsevizmus melegágya, — úgy igaz az is, hogy a teljesen egyenlő szavazati jog megszüntetésére a diktatórikus törekvések elleni védekezés miatt az alkotmányosság védelmére van szükség, mert a diktatúra hívei sóváran leshetik a sokáig visszafojtott elkeseredésnek esetleg zavart keltő megnyilatkozásait, hogy alapot, ürügyet találhassanak a diktatúra indokolása számára. Ferdinándy László. 12