Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Perpetuum mobile és az új reformkor

Perpetuum mobile Két reformkort ismerünk: az egyiket, melyet az utókor nevezett el ilyképpen s egy másikat, mely önmagát tisztelte meg e névvel. Az egyik négy év­tizedre terjedt, a másik immár negyedik évét ta­possa. Egy filozófusunk mondja: »Az állam akaratá­nak és cselekvésének eleve fel kell tennie bizonyos célokat, melyekkel igazolja eljárását. Ha törvénye­ket hoz, alkotmányreformokat tervez, más államok­kal szerződést köt, új intézményeket szervez, ren­deleteket ad ki, akkor mindig céloknak kell előtte lebegnie. Az elvi alapon álló politikai pártoknak programja mögött mindig bizonyos, az állam céljá­ról való felfogás húzódik meg.« Ezeket a szempontokat szem előtt tartva, akar­juk megkísérelni reformkorszakaink felvázolását. Mielőtt azonban párhuzamot vonnánk a két kor kö­zött, bizonyos eszmei fogalmakat szükséges tisz­tázni. Mi az állam? Mit jelent az állam akarata? Mit az államcél? E fogalmakról való elképzelés mily for­mában jelentkezik s mily szóval definiálható? Mi az állam? Az államcélok kerete, összefogla­lása, helyi és időbeli burkolata. Mi az állami aka­rat? Az államcélok gyakorlati összessége. Tehát úgy az állam, mint az állami akarat fogalma az állam­célokban gyökeredzik s létük kölcsönös, mert állam csak célokkal létezhet, viszont ily cél csak államban. Mi az államcél? Az államcél mindenkor értékelést, jelent s a gyakorlati államférfi politikája akkor lesz állammüvészét, ha a célokat, vagyis az értékeket oly módon választja meg s oly sorrendbe helyezi, amely az általa vezetett népesség szellemi, erkölcsi és anyagi igényeinek, kívánalmainak, szükségleteinek megfelel. Az irányító elképzelések, tervek és gondo­latok tüze forr az államférfi lelkében s e tisztító­tűztől függ, hogy az értékek sorozásában valóban eltalálja az országot lakó népességnek, a nemzetnek igényeit. Ettől függ, hogy a jogszabály messzefényü csillag lesz-e, vagy alkalmazásba nem vett holt betű. Az államférfi belső mérlegelésének, értékelésé­ivek eredményét nevezhetjük világnézetnek. A világnézet, az államférfi kifejtésre jutó lelki­sége, két irányban terjedhet ki. Pólusai a végtelen­ben vannak. Egy felé az ideál, a másik oldalon a jelszó. Az egyik jelenti az erkölcs teljességét, a má­sik nem okvetlen az. Az egyik az emberiség örök kincse, helytől, időtől, országtól, kortól független, a másik lehet ellenkezője. Az egyik a hatás és köl­csönhatás egészséges elvén virul: belegyökeredzik ezerfelé a népi talajba s összetartja azt. A másik csak hatást kelt, de a kölcsönhatásra nem ad. Az egyiknek súlya van, mely leköti oda, ahova gyökeret, vert, a másiknak súlya nincs, könnyű, felszáll, mint a léggömb s legfeljebb azokat viszi magával, akik — felfújták. Az ideál némelykor az életet kívánja; áldozata: a mártír fejét veszti, a jelszó áldozata legfeljebb a stallumát. .. Az ideál és a jelszó — mint mondottuk — a végtelenben jelzik a két irányt; különbségük az élet­ben, mint a valóság és látszat ellentéte jelentkezik. Amikor a világnézet az ideál felé vonzódik, ez a. gyakorlatban egyúttal tarkámat is jelent. Progra­és az új reformkor mot. Ami fogható közelről is, érzékelhető. Részlet részlet mellett s így teszi az egészet. A jelszó, mert csak héja van, tartalmatlanul üres. Atóm, mely to­vább nem bontható, míg az ideál a spektrum sok­iéleségét bírja összetételében. Ha tehát a különbséget keressük a két reform­kor között, azt vehetjük alapul, mi volt politikájuk, elgondolásuk s gyakorlati magatartásuk a részlete­ket illetően. E vizsgálódásunk tehát nem is az egyes jogszabályok konkrét intézkedéseit nézi, hanem a .jogszabályok alaki kritikáját jelenti. Részlet részlet mellett. .. Csak így lehet al­kotni. Pontosan kidolgozva, lépésről lépésre halad­hat csak a politikus is. A rész ])ontos megalkotása után következhetik az újabb, eleve végig alaposan kidolgozott részlet. Nem elnagyolt, homályos beje­lentések, halasztó szövegű keret- és felhatalmazási jogszabályok és végrehajtási utasítások vezetnek az államművészethez. Tekintsük meg a négy évtizedes reformkort. Egyik alaposan megmunkált tégla a másik után. Népszabadság, terhek egyenlősége, vallásszabadság, törvénykezés rendezése, kereske­delmi törvény, büntetőtörvény, egyesülési jog, sajtó­törvény, felelős minisztérium, népképviseleti ország­gyűlés. Ma mind nagynak ós fenségesnek ható alko­tás, a maga korában azonban csak részlet a másik részlet mellett. Hogy mennyire nem a jogszabály minőségétől függ, hogy jó-e vagy rossz, hanem attól, hogy van-e tartalma s kidolgozása, annak éppen sajtókodifiká­ciŐnk a tanuja. 1730-tól 1812-ig a sajtóra vonatko­zóan kerekszámban húsz rendelet látott napvilágot, ölte, fojtotta a sajtót ez a rendeletsor. Mi történt a kiegyezés után? Amikor 1867 március 11-én bel­ügy- s igazságügyminiszteri rendelettel életbeléptet­ték újra az 1848. évi XVIII. tc.-be foglalt sajtótör­vényt s 1867 május 17-én újabb igazságügyminisz­teri rendelettel a sajtóeljárási szabályokat, az ez­után következő 24 év alatt 27 rendelettel szabályoz­ták, igazították, egészítették ki az alapul szolgáló jogszabályokat. S mégis, a rendeleti szabályozás el­lenére, virágkora volt ez a sajtószabadságnak, a la­pok száma rohamosan növekedett, mint Szalády mű­vében olvassuk, csak a magyarnyelvű lapok száma 90-ről 490-re emelkedett. Minden téren a részletek alkotása utáni vágy élt a nagy reformkorban s az utána következő »kö­zönséges« évtizedekben. A kiegyezés utáni országos jogászgyűlések szinte szőrszálhasogató részletkérdé­sek kidolgozásával foglalkoztak, de meg is vitatták azokat és tisztázták a kodifikáció útját, biztosítot­ták annak nyugodt menetét. S volt a háború után is egy »közönséges« kor, amikor az államújjáéqntés közben szintén részletek kidőlgo?:ásában lelték az ál­lamművészet feladatát. Igenis, ez a politika napjainkban nem akart foglalkozni a részletekkel. Mindent meg alkart csi­nálni, az alkotás megszállottjának képzelte magát, amely szent hevében nem ér rá részletekkel bíbe­lődni. S azáltal, hogy politikája inkább irányelvek­halmozását vélte feladatának, viszont ez elvek sta­bilitását adó alapépítményekkel nem törődött, az el­vek is meginogtak. Mi következett erre? A hitelű­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom