Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Perpetuum mobile és az új reformkor

ket vesztett irányelveket takarni, pótolni kellett! Részletekkel törődni pedig még mindig nem illett a »tempó« presztízséhez. A léken mindinkább több víz zúdult be. új s mindig újabb elveket kellett fel­vetni, amelyek azonban megint csak olyan üresek és Potemkin-szerüek voltak, mint elődeik. A »tempó«­különbsége az, ami az ideáltól a jelszó felé sodorta. A tüzes alkotásvágy könnyen válik türelmetlenséggé s elhamarkodott tetté. A »reform« és a többi jelen­legi tejtestvére, egyenes leszármazói azoknak a jel­szavaknak, melyek különféle formákban időnként, felbukkantak a világháború befejezése óta, amelyek azonban zavaros felelőtlenségükkel soha a kormány­zat magas őrtornyába fel nem hatoltak. Most azonban betört a jelszó oda is. A sok ígé­ret, egyszerre adott száz pont kötelez. Ám egyik pont nem sikerült a másik után s a kapkodásban nem maradt más menekvés, mint a jelszó. Jelsza­vas lett a közéletünk, új mértékegységek születtek, melyeknek tetején ott volt önértékelés megafonos fogalmazása: a »reformkor«. Ez a politika végül is odavezetett, hogy munkaképtelenné, rokkanttá tett éveket. Ez a politika, mely lelkileg önmagának lett elvesztője, gazdaságilag sok ezer meg ezer nagyobb s kisebb egzisztenciát is magával rántott, — ugyan­ott tart, mint ezek. S ugyanazt tette, mint az egyén, főleg a kisember, mikor a romlás rémét látja maga felé közeledni: egyetlenegy gondolattal, mindent) egy lapra téve fel, sorsjeggyel, vagy valamiféle talál­mánnyal akar kitömi s önmagát, családját meg­váltva, nemcsak leküzdeni nyomorúscigát, de va­gyont, hírt, tekintélyt szerezni és diadalmaskodni 'környezetén. Mint a kisiparos, aki végső szorongá­sában a perpetuum mobilét akarja feltalálni, úgy akart valami imgyot-nagyot feltalálni ez a kátyúba jutott politika is. A történelem a perpetuum mobile közéleti mes­terembereivel szemben elnézőbb, mint az élet a maga. fúró-faragó kisembereivel szemben. Ezeket kíméletlenül elnyeli; a történelem azonban nem ra­gasztja gúnynévként az önértékelésnek magaválasz­totta nevét a politikus korához, legfeljebb — elfe­lejti öt. Riegler Imre dr. A MEGYEI POLGAIÍI PERES ELJÁRÁS A XVI—XIX. SZÁZADBAN Irta: Torday Lajos. (Bp., Eckhardt-szeminárium kiadása 1933. 142 1.) A MEGYEI BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A XVI—XIX. SZÁZADBAN Irta: Meznerics Iván. (Bp.. Eckhardt-szeminárium kiadása, 1933. 136 1.) A hazai jogtudomány monografikus művelésének értékes példánya e két mű. A Pázmány Péter tudo­mányegyetem szemináriumai, — helyesen — a dogma­tikus jog művelése mellett a történeti szempontokat is kihangsúlyozzák: érdemes jogtörténeti munkák kiadásával. Talán nem is vélné időszerűnek az olvasó e műve ket, címük láttára. Azonban éppen mert megyeszerve­zetünk, alkotmányosságunk fenntartóinak múltját, köz­igazgatáson túlmenő speciális funkcióját tárgyalják, lényegesek s amellett az e kérdések iránt érdeklődők­nek tudományos útbaigazítást biztosítanak. Tordajj munkájából a polgári peres eljárás menetéi figyelhetjük meg. A bírósági szervezet, a törvénykezés ideje, hatáskör és illetékesség strukturális kérdéseinek tárgyalása után a perszakaszokat, majd az ítéletet, per­orvoslatokat taglalja. Helyesen deríti fel az eljárás jellegzetességeit, melyek két irányban is elhatárolha­tók. Az egvik mindjárt abból folyik, hogy nolaárl ügyekben közigazgatási hatóság döntött."' (Büntető ügyekben ez nem mutat oly éles ellentétet e hatóság jelenlegi jogkörével szemben, mert ma is van a köz­igazgatási hatóságoknak büntető: különösképen rendőri vonatkozású büntető joghatóságuk.) A másik jelleg­zetessége a megyék igazságügyi szolgálatának, hogy autonómiájuk folytán — perrendtartás nem lévén — meglehetősen eltérő gyakorlatuk fejlődött ki. Érdeme e munkának, hogy kihámozta a sokfelé ágazó gyakor­latból, ami leginkább általános és érvényesült volt. Meznerics a büntető jogszolaúItatást tárgyalván, felderíti, hogy ez az eljárás sokrétűbb, mint a polgári. Nem is szólva arról, hogy büntető ügyekben még in­ka ob érvényesülni tud az el-eltérő gyakorlat. Ehhez járul azonban az, hogy a büntetőjog sokkal inkább van alávetve a koráramlatok befolyásának, vagy kivételes állapotoknak, mint a magánjog. Osak a statárium gya­koriságára, vagy pl. II. József reformjaira, majd ezek eltörlésére kell rámutatni. Hatáskör szempontjából is különbség van a polgári s büntető eljárás közt. Polgári perek mindegyikében — a források szerint — a megyei hatóság ítélt. Büntető perekben hatásköre szűkebb volt: közbűntett, vagyis felségsértés és hűtlenség ese­teiben már első fokon is a tábla ítélt. A forrásmunkák bő kihasználása, eredeti kútfők, levéltári adalékok ismertetése s összefoglalása folytan igen érdemes munkát végeztek a szerzők, kik közül Meznericsnek még szép feladatot adna az anyagi jogi büntető szabályok ismertetése, (r.) A COLLEGIUM HUNGARICUM SZÖVETSÉG ZSEBKÖNYVE (Bpest, Kir. M. Egyetemi Nyomda, 1936. 240 1.) A külföldi ösztöndíjas kiküldetések indokoltságá­ról ismételten folytak az utóbbi években viták. Kle­belsberg Kunó elgondolása szerint új magyar tudós­gárda és vezetésre hivatott szakemberek képzését cé­lozta ez és most, hogy 10 esztendős múltra tekinthet vissza, joggal mérhető ez fel az ösztöndíjintézmény által elért eredményeken. Ezt akarja bizonyos vonatkozásokban megvilágí­tani a volt külföldi ösztöndíjasok által két evvel ez­előtt alapított Collegium Hungaricum Szövetség, illetve most első íziben kiadott zsebkönyve. A Zsebkönyv első része cikkeket és tanulmányokat tartalmaz dr. gróf Teleki Pál, dr. Bakay Lajos, dr. Domanovszky Sándor, dr. báró Brandenstein Béla és másokí tollából. Gróf Teleki Pál cikkében rámutat a kulturális téren való elszigetelődés veszélyeire. Dr. Bakay Lajos, az Országos Ösztöndíjtanács elnöke meg­állapítja, hogy a kint járt közel 1200 ösztöndíjas mun­kája kiépítette a Nyugattal való tudományos kapcso­latunkat. Dr. Domanovszky Sándor, az Ösztöndíjtanács ügyvezető igazgatója az ösztöndíjasok kiválasztására irányuló eljárást ismerteti, végül dr. báró Branden­stein Béla, a Collegium Hungaricum Szövetség elnöke alapos tanulmányban fejti ki a magyarság alapvető kulturális problémáját: nemzeti, népi életünknek és a nyugati kultúra értékeinek harmonikus egyesítését. A Zsebkönyv második része a külföldi ösztön­díjakra es a Collegium Hungarieumokra vonatkozó jogszabályok szövegét, továbbá az Országos Ösztöndíj tanács tagjainak névsorát és a Collegium Hungaricum Szövetség alapszabályait közli. Végül a Zsebkönyv harmadik része a volt ösztöndíjasok teljes névjegyzé­két foglalja magában, megjelölve mindegyiknél kül­földi tanulmányainak helyét, idejét és tárgyát, vala­mint jelenlegi állását. (Szomorú tanulság azonban, mennyien nem találtak még elhelyezkedést e nagy­képzettségű fiatalok között.) A Zsebkönyv dr. Martonyi János tanügyi fogai mazó szerkesztői munkáját dicséri (—e.) 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom