Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - A revíziós szakasz értelmezése, alkalmazási lehetősége az olasz dottrina szerint

hogy maguk az érdekelt felek szavazzák meg, hogy kibocsátassck-e ellenük a felhívás szerződésük új vizsgálat alá vétele tekintetében. Az előkészítő munkálatok során volt tervezet, mely magát a közgyűlést akarta feljogosítani a szer­ződések új megvizsgálására. Ma egyértelmű a felfo­gás a tekintetben, hogy szerződéseik módosítását egyedül a felek eszközölhetik. Ha a közgyűlésnek egyéb joga nincs, mint az, hogy a revízió érdekében felhívást intézzen az érdekelt felekhez, miben nyi­vánulhat e felhívás jogi hatálya, ha vele szemben az érdekelt fél az engedelmességet megtagadja, vagy csak látszólag tesz annak eleget úgy, hogy a tárgya­lásokat eredményre jutni nem hagyja? Amint a Nép­szövetség közgyűlése nem változtathatja meg a fenn­álló szerződéseket, úgy azok revíziójára sem kény­szerítheti az érdekelt feleket. A Népszövetség nem nemzetközi parlament, de nem is államfeletti intéz­mény. Kézen fekszik tehát az olyan beállítás, mely tagadja a közgyűlés felhívásának jogilag kötelező erejét, de meglátja benne a Népszövetség tekintélyé, nek erkölcsi súlyát. Számolni kell azonban azzal a ténnyel, hogy fel­hívásának kibocsátásával a Népszövetség részéről állásfoglalás történt egy szerződéssel szemben. A paktum 18. és 20. szakasza értelmében a korábbi szerződések rendelkezései, melyek a népszövetségi jogrenddel ellentétben állnak, hatályukat vesztik, — az új szerződések a népszövetségi jogrend védelmé­ben csak akkor részesülhetnek, ha a Népszövetség­nél regisztráltattak. Ha egyszer a Népszövetség egy szerződést alkalmazhatatlannak minősített és a re­vízióját szükségesnek találta, mindenesetre kérdéses, hogy jogvédelemben részesíti-e ezután még azt a szerződést, amelynek a fenntartását nem kívánja. Az esetben pedig, ha az érdekelt állam kér jogvédelmet, mely a Népszövetség felhívásával szembehelyezke­dett, nem lehet kérdéses, hogy a Népszövetség meg kell, hogy tagadja a jogvédelmet mindaddig, míg felhívása foganatra nem talált. Ilyen körülmények között nemcsak maga a Népszövetség, de harmadik államok is az alapokmányból folyó nemzetközi köte­lezettségeiket a revízió alá vonandó szerződés tekin­tetében megszűntnek tekinthetik, így pl. a paktum 10. szakaszában a területi integritás biztosítására vállalt kötelezettséget; sőt szabadulnak kötelezettsé­geik alól azok az államok is, melyek e szerződés fenn­tartása tekintetében garanciát vállaltak. Látható tehát fentiekből, hogy habár a Népszö­vetség felhívásából nem származik jogi kötelezettség, a felhívásnak jogi hatálya van; nemcsak erkölcsi túllyal bír, hanem jogi következményei folytán már önmagában is új jogi helyzetet hoz létre. Mikor tekintendő alkalmazhatatlannak egy szer­ződés? Ez az a pont, melyen a 19. szakasz legerő­sebb támadásban részesült azok részéről, akik a há­borúutáni békeszerződések területi rendelkezéseinek a revíziójától félnek és ez ellen harcolnak. Azt hangoztatják, hogy csak akkor vált alkal­mazhatatlanná egy szerződés, ha »desuetudóba« ju­tott, azaz jogrontó szokás folytán már hatályát vesztette, avagy ha a kötelezettség teljesítése a köte­lezett félre nézve lehetetlenné vált s ennélfogva a szer­ződés végre nem hajtható. Nem vonatkozik szerintük a revíziós szakasz már végrehajtott szerződésekre, — pl. területi rendelkezéseknél a terület átruházásá­val a szerződés már teljesíttetett, — mert az alkal­mazhatatlanság kérdése többé fel sem merülheu Nyilvánvaló, hogy az ilyen törekvések egyedül azt célozzák, hogy a 19. szakasz az élő jogrendben elfoglalt jelentőségétől megfosztassák és egész sze­repe arra korlátoztassék, hogy segítségével a már megszűnt szerződésekre nézve a nem-alkalmazható­ság megállapítható legyem. A 19. szakasz az új nemzetközi jogrendben a nemzetközi jogközösség érdekét szolgálja, amikor le­hetőséget tartalmaz arna nézve, hogy egy jogilag ér­vényben álló szerződés, melynek alkalmazása a világ békéjét veszélyezteti, vagy magának a nemzetközi jogközösségnek erkölcsi, vagy anyagi érdekeit sérti, a szerződésben álló felek újabb megegyezésével mó­dosíttassék. A szerződés revíziója jelenti az összhang új helyreállítását is a később bekövetkezett tények erejénél fogva különvált tényleges és jogi helyzet között. Nincs különbség a 19. szakasz szerint béke­szerződések és egyéb szerződések (Catellani op. cit. 379. 1.), még nem teljesített és már teljesített szer­ződések között. A revízió megvalósításához elegendő feltétel, hogy egy szerződés fennállása a világ békéjét veszélyezteti. De ez a feltétel nem okvetlenül szüksé­ges. Valamely szerződés teljesítése a kötelezett álla­mot olyan politikai függő helyzetbe, gazdasági nyo­morúságba, társadalmi felfordulásba, erkölcsi süly­lyedésbe sodorhatja, hogy a szerződés fenntartása a nemzetközi jogrend, úgyszintén a nemzetközi jogkö­zösség erkölcsi és anyagi érdekei számára állandó vészéiyt jelent, nem szólva arról, hogy az új nemzet­közi jogrend legmagasabb célja az igazság uralomra jutása a nemzetközi életben. A nemzetközi jogrend általános elveinek és a nemzetközi jogközösség érdekeinek a szempontjából kell megállapítani, hogy alkalmazhatatlanná vált-e egy szerződés. Az új megvizsgálás alól a már telje­sített szerződések sem vonhatók ki. Revíziónak tár­gyát képezi a nemzetközi életben előállott minden olyan helyzet, mely a világ békéjét veszélyezteti. E helyzetek azonban előállhatnak szerződésekből. Reví­ziónak kell ennélfogva alávetni magukat a szerződé­seket, melyeknek a teljesítéséből állottak elő mint következmények a nemzetközi jogközösségre vezélyes nemzetközi helyzetek. A szerződés teljesítésével vé­gül is csak a kötelezettség szűnik meg, maga a szer­ződós, mint a teljesítéssel előállott új jogi helyzet jogcíme, annak indoka és rendezése, mint állandó jogok és kötelezettségek forrása tovább él. Ebből a szempontból a már teljesített szerződé­sek revíziója még indokoltabb, mint azoké, melyek még csak a realizálás előtt állnak és melyekről ennél­fogva teljes határozottsággal nem állítható, hogy a nemzetközi jogközösségre nézve káros hatásokat fog­nak kiváltani. Komin Ferenc dr. 1920 ÉS 1930 KÖZÖTT A FÖLDBIRTOK elaprózódásának üteméről a népszámlálási statisztikák­ból is következtethetünk. 216.011 lélekkel növekedett síz 5 holdnál kisebb, 55.485 lélekkel az 5—20 hold közötti, 3426 Lélekkel a 20—100 hold közötti kisbirtokosok száma. Viszont ugyanebben az időközben 47 lélekkel csökkent a 100—1000 hold közötti középbirtokosok száma és 222­vel kevesebb volt az 1000 holdon fölüli nagybirtokos 1930-ban, mint 1920-ban. Ezek a számok Bethlen István kormányának a földbirtokpolitikájáról nyújtanak ké­pet. S érdekes e 10 évi eredménnyel összehasonlítani, hogy a telepítési javaslat viszont 30 év alatt összesén ÍÍ.KOOO kisbirtok létesítését tervezi. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom