Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - A revíziós szakasz értelmezése, alkalmazási lehetősége az olasz dottrina szerint

függetlenségét, a fennálló szerződéseket tiszteletben tartani, illetve ez utóbbiakból eredő kötelezettségeiknek eleget tenni. A jog lényegileg konzervatív erő, minthogy a fennálló jogállapot fennmaradását kívánja biztosítani. Ennélfogva a nemzetközi jogrend alaptétele a *pacta sunt servanda«. Azonban az életnek legegyetemesebb törvénye az evolúció és az élet változásaival, fejlődésével szemben a jogi rendezés formái nem merevedhetnek meg és jelenthetnek módosíthatatlan megkötöttséget. Nincs ina államférfi: jogász vagy politikus, aki a •»lex in perpetuum valitura* létezését állítaná, hanem ellenkezőleg, arról van meggyőződve, hogy a törvények, a szerződések nem örök életűek, hanem szintén alá vannak vetve az evolúciónak. Az államjogon belül a törvényhozás feladata új és megfelelő jogi szabályozásról gondoskodni, ami meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését és új jogszabályok létesítését jelenti. Nemzetközi törvényhozó szerv hiányában a nemzetközi jogi tételek forrását szerződések alkotják, melyeket csak a szerződő felek változtathatnak meg. Ha a nemzetközi jog annakidején elfogadta, hogy minden nemzetközi szerződésben hallgatólagosan bennefoglaltatik a »rebus sic stantibus clausula«, mely a viszonyok változása folytán a szerződés megszűnését eredményezheti, így pl. lehetővé teszi, hogy az erőviszonyok megváltókövetkeztében szerződési kötelezettségei alól magát valamely állam felszabadítsa és egy új joghelyzet elismerését esetleg kikényszerítse, ma — a Népszövetség létére alapított új jogrendben, a béke joga alatt élő nemzetközi társadalomnak olyan jogintézményre van szüksége, mely a nemzetközi élet változásai és a nemzetközi jogi szabályozás anyagát tartalmazó szerződések között biztosítani tudja az összhangot. E célra lenne hivatott a népszövetségi paktum 19. szakasza, amely a nemzetközi szerződések revíziójára és ekként a nemzetközi konfliktusok megelőzésére lehetőséget nyújt úgy, hogy a cselekvő pacífizmus eszközévé válik. Céreti szerint (op. cit. 9. 1.) a revízió lehetősége a nemzetközi jog fejlődésének legnagyobb eredménye, mert nemcsak a viszályok megszüntetésére és megoldására, hanem már a megelőzésükre irányul. Lássuk azonban, hogy a 19. szakaszban foglalt szabályozás mennyiben alkalmas a neki tulajdonított feladat betöltésére. Mihelyt sor került alkalmazására, — (már 1920-ban előfordult az első eset, amikor Bolívia kérte az 1904-ben kötött santiagói békeszerződés revízióját) azonnal ismertté váltak a 19. szakaszban foglalt szabályozás sebezhető pontjai, hogy a Népszövetség maga nem revideálhat szerződéseket, ez csak a szerződéstkötő feleket illeti meg; hogy a felekhez intézett felhívást a Népszövetség csak egyhangú határozattal bocsáthatja ki s ennélfogva az egyik érdekelt fél ellenszavazatán az egész eljárás máris hajótörést szenvedhet; hogy csak nem alkalmazható szerződésekre vonatkozólag van helye revíziónak, arról a szerződésről pedig, mely már teljesítve lett és hosszú időn át fennállott, nem állítható, hogy alkalmazhatatlan. Ha az antirevízionista táborból elhangzott támadásokkal tudományos alapon nem sikerült volna felvenni a harcot, a paktum 19. szakasza már régen a halvaszületett jogszabályok közé tartozna. Azonban a szabályozás számos tökéletlensége azt hozza magával, hogy gyakorlati alkalmazásával szemben könynyen támasztanak nehézségeket. Mindjárt a szövegezéssel is némi baj van, amennyiben az angol, francia és olasz szöveg nem egyenértékű kifejezéseket használ (to advise, inviter, provocare). A 'Szerződéseknek és a nemzetközi helyzeteknek összekapcsolása egy mondatban lehetővé teszi, hogy kétség támadjon a tekintetben, hogy vájjon a revíziónak mind a két esetben feltétele-e az, hogy a világ békéje számára veszélyt jelentsenek, avagy a revízióhoz elegendő alapot nyújt az a körülmény, hogy a szerződés alkalmazhatatlanná vált. A félreértéseket, melyek nyelvi, vagy nyelvtani alapból sarjadtak, a szabályozás érdemének a megismerése el tudja oszlatni. Nagyobb bajt okoz azonban, hogy a 19. szakaszban kimondott szabály a tartalmát tekintve is, hiányos és határozatlan. Csak a közgyűlés illetékességét mondja ki, hogy a revízió érdekében felhívást bocsáthat ki, de részleteiben az eljárást nem szabályozza. Érdemben a revízió joga az érdekelt feleket illeti meg szerinte, de nem nyilatkozik a hozzájuk intézett felhívás jogi hatályát illetőleg. Az alkalmazhatatlanná vált szerződések revízióját engedi meg, de semmi irányítást nem ad abban a tekintetben, hogy mikor vált egy szerződés alkalmazhatatlanná. A paktum 5. szakasza, szerint a közgyűlés egyhangúlag hozza határozatait, csak eljárásjogi kérdésekben határozhat szótöbbséggel. Kialakult gyakorlat ma már, hogy valahányszor csak ajánlást, vagy óhajtást juttat a közgyűlés kifejezésre, megelégszik a szótöbbséggel (Cereti op. cit. 109. 1.). Az a légkör, amelyben a genfi intézmény él, mindezt érthetővé és elfogadhatóvá teszi. A közgyűlés határozatainak szükséges kelléke az egyhangú szavazás, mert a Népszövetség léte nem sértheti a tagállamok szuverénitását. Viszont, ha csupán ajánlást, vagy óhajt juttat a közgyűlés kifejezésre, és nem hoz jogilag kötelező határozatot, amint nincs szó jogi kötelezettségről, egyhangú szavazásra sincs szükség. Más kérdés, hogy a revízióra való felhívás határozatnak vagy ajánlásnak (óhaj) minösítendő-e? Ha valamelyik tagállam kérelmet terjeszt elő a 19. szakasz alkalmazása iránt, mielőtt a közgyűlés kibocsáthatná a kért felhívást, arról tartozik meggyőződni, hogy vájjon annak előfeltételei fennforognak-e? A közgyűlés elsősorban állást foglal a tekintetben, hogy alkalmazhatatlanná vált-e egy szerződés és csak másodsorban bocsát ki felhívást az érdekelt felekhez, hogy a szerződést új vizsgálatnak vessék alá. Ha maga e felhívás csupán ajánlás, vagy óhajtás jellegével bir, a szerződés alkalmazhatatlanná válása tekintetében a közgyűlés állásfoglalása határozatot jelent. Hogy milyen formában tartozik a közgyűlés a 19. szakasz értelmében határozatot hozni, vitatható és amennyiben e vita azt eredményezné, hogy a felhívás egyúttal a szerződés alkalmazhatatlanná válása tekintetében a Népszövetség határozatát is jelenti, megkövetelhető hozzá az egyhangú szavazás. Az egyhangúság megkövetelése mellett azonban teljes határozottsággal ki lehet és ki kell zárni a szavazatok számbavételéből az érdekelt feleket, mert ellenkező esetben annak a félnek, kitől a revízió áldozatot követel, nemleges szavazata a legjóhiszeműbb és legigazoltabb revíziós törekvéseket mindig meghiúsíthatná. A legegyszerűbb logikai okoskodás is azt követeli meg, hogy senki se legyen egy személyben bíró is, fél is a perben. Nem engedhető meg tehát, 36