Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - A revíziós szakasz értelmezése, alkalmazási lehetősége az olasz dottrina szerint

násainak kirajzolódását? Csakis a faluból! Ne gondolja senki, hogy a városoktól való idegenkedés, vagy talán a városok gyűlölete sugallta ezeket a szavakat. A falut bizonyos értelemben várossá kell kiszélesíteni: átvezetni a városon keresztül a faluba kultúránk nyugati kereteit; ezeket a kereteket azonban a falu tartalmával kell megtölteni. így biztosíthatjuk nyugati kultúránknak mégis nemzeti színezetét, sőt nemzeti eredetét is. A városok történeti fejlődését, lakosságuknak összetételét ismerve, világos előttünk, hogy a jellegzetes magyar kultúrmotívumokat csakis a falu adhatja meg. Városaink nem jutottak el a faluig; nyugattól vett kultúrkerctüket nyugattól vett, vagy nyugathoz asszimilálódott, magukból vett kultúrtartalommal töltötték meg. Ez magyarázza meg, hogy városi kultúránk, mely a magyar kultúra egészéi is hivatott volt reprezentálni, — hisz a falu kultúrája, etnikumának mélységei csak a varrottasok és népdalok formájában és csak a népiesség és a folklóré felé találtak elfogadott megnyilatkozásra — olyan végzetesen idegen volt attól az ideálnak elképzelt magyar kultúrától, mely arcunknak egész szépséges teljességét hivatott kifejezni és amelyben bentvagyunk mi és i sak mi vagyunk benne. Látjuk, hogy a művészi tökéletesség formakereteiben a magunk nagy és jellemző energiatartalmát kell kifejeznünk. Itt mindenesetre nagy művészetre és hozzáértésre van szükség, mert az ösztönös kultúrakeresés nyomán megindult egyéni kultúrtartalmunk feltárása érző és a művészetet életté élő niüvészlelkek híján ennek a kultúrtartalomnak legfeljebb eigányzenés, bugacipusztás esetlegességeit emelte felszínre. Látjuk a feladatot: magunkat adni, de ennek ellenére nyugatinak maradni. Ez a pár sor írás csak néhány gondolatot dobbantott ki, melynek segítségével egy rendszeresebb és pozitív adatokon felépülő fejtegetésben szeretném összefogni a faluproblémáknak hasadó kultúránkkal érintkező részét A falu az új magyar kullúrképben címmel. Addig is nyújtson valamit, ha nyújtani képes ez a kis széljegyzet. Az a tudat adja a kezembe a tollat, hogy meg kell fognunk a legégetőbb, a legnagyobb problémánkat nekünk fiataloknak, mert az idő fogy és munkáraszánt napjaink megszámláltattak. Az új nemzedék kevesebb lelkiismeretfurdalással álljon fiai elé, mint amennyi apáinkat terheli. Az akáclombos kis falu, a felpárázó szénaillat neesak operettdíszlet legyen, hanem életalakító, komoly valóságunk. Meggyes Ede. A revíziós szakasz értelmezése, alkalmazási lehetősége az olasz dottrina szerint A nemzetközi jogi organizáció gondolatának valóra váltása a háború után és a Népszövetség fennállásával kapcsolatosan kialakulóban levő új nemzetközi jogrend a nemzetközi jogtudománynak teljesen új alapokra fektetett művelését követeli meg. A nemzetközi jognak az a kettőssége, miszerint Grotius óta a béke jogára és a háború jogára vált szét, immár — legalább az elméletben — a múlté, és a Népszövetség alapokmányának megfelelően helyesen ma egyfelől a nemzetközi béke biztosításának, másfelől a nemzetközi együttműködés biztosításának a jogáról kellene beszélni, a háború pedig mindinkább csak mint jogelk-nes cselekmény részesülhetne jogi szabályozásban. A népszövetségi alapokmányban a tagállamok nemcsak arra nézve vállalnak kötelezettséget., hogy nem fognak háborúhoz folyamodni, hanem egymás politikai függetlenségének, területi épségének tiszteletben tartására kölcsönösen kötelezik magukat (10. art.), az esetleg felmerülő viszályok elintézésére, a háború kizárásával, a diplomáciai és jogi rendezés békés útját választják (13—15. art.), egyszóval a Népszövetség alapokmánya nemcsak állásfoglalási tartalmaz a háború ellen, hanem komoly törekvést jelent a háború okainak a leküzdésére és megszüntetésére. Ebben a vonatkozásban, figyelemmel a szabályozás szerves összefüggésére, megmérhetetlen a paktum 19. szakaszának a jelentősége, mely a fennálló nemzetközi szerződések és nemzetközi helyzetek új megvizsgálását kívánja lehetővé tenni, ami által módot szolgáltatna arra, hogy az élet fejlődésével és változásaival a jogi szabályozás mindenkor összhangban maradjon. A 19. szakasz hatályának kiterjesztése magukra a békeszerződésekre azonban a szerződések revíziójának a kérdését erősen politikai színezetűvé tette és az a körülmény, hogy emiatt a 19. szakasz ban a háború által teremtett »status quo« megváltoztatására irányuló törekvések eszközét látják, nagy mértékben hátráltatja a benne rejlő jogi érték feltárását és jogi értelmének a kifejtését. A nemzetközi jog művelői az olasz egyetemeken, mint Anzüotti, Diena, Cavaglieri, Perassi, Del Vechio, Fedozzi, stb. úgy jogbölcseleti, mint tételjogi szempontból, tankönyveikben és külön monográfiákban jelentős adalékokat szolgáltattak a nemzetközi jog új épületének a felépítéséhez. Nem hiányoznak e munkák sorából a revíziós szakaisszal foglalkozó tanulmányok (L. Vellani: La revisione dei trattati e i principi generáli del diritto, Modena 1930. — Catéllani: La revisione dei trattati, Venezia 1931. — Cereti: La revisione dei trattati, Milano 1934.), és jelen értekezésünk célja azoknak az eredményeknek a bemutatása, amelyek a revíziós szakasz értelmezése és alkalmazási lehetősége tekintetében az olasz dottrinában ezidőszerint megállapíthatók. A népszövetségi alapokmány 19. szakasza, amikor kimondja, hogy »o közgyűlés időnként felhívhatja a Szövetség tagjait, hogy tegyék új vizsgálat tárgyává a: alkalmazhatatlanná vált szerződéseket, úgyszintén a nemzetközi helyzeteket, melyeknek fentartása a világ békéjét veszélybe sodorhatnád, az olasz dottrina szerint a nemzetközi jognak egy »svA generis« új intézményét hívja életre. Az új olasz nemzetközi jogi szemléletnek két sarkpontja van. A nemzetközi jog védőpajzsa alatt a ^status quo« áll, a fennálló nemzetközi helyzet részesül jogvédelemben. A nemzetközi jogközösség tagjai tartoznak egymás területi épségét, politikai 35