Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Közvélemény, sajtó és külpolitika. Ottlik György előadása a Deák Ferenc Társaságban

eljátszotta a jogát ahhoz, hogy mint nemzet történelmi szerepet igényelhessen vagy folytathasson. Magyar nemzeti céljaink Ugyanakkor, amikor az európai általános érdekhez való hozzásimiulásunkat épp olyan elhatározottsággal kiválnom mint nemzeti céljainkhoz való feltétlen ragaszkodást, — ós meg fogom mondani azt is, mit tekintek nemzeti céljainknak — ugyanakkor azt is vallom, hogy a magyarság hagyományaihoz és történelméhez, egész jellemrajzához híven csakis tiszta és miaiklulátlan fegyverekkel küzdve remélheti, hogy nemzeti egységét helyreállíthatja és történelmi pozícióját a Dunavölgyében a mások katasztrófája és más nemzeteken való uralkodás nélkül elérheti. Fanatikusan vallom, hogy ia megtévesztés vagy a hitszegő politikája, a hazugságnak és a cselvetésnek rendszerré való kialakítása sem a bel-, sem a külpolitikában nem arathat tartós sikert, A tisztesség politikája hosszú távqm gyöz és akkor tartós, biztos sikert hoz. Az akták ugyan nincsenek még lezárva, de talán nem túlkorai öröm, ha azt mondom, hogy Olaszországgal szemben a szankciós kérdésben követett politikánk és a külpolitikai vezetés méltóságteljes nyugalma ebben a kockázatos helyzetben meghozta vagy meg fogja, hozni gyümölcsét. Meg kell tehát állapítanunk, hogy nemzeti céljaink az az a magyarsági léte, a magyaroknak egy államban való egyesítése, a magyarság nyelvi, gazdasági és kulturális fejlődésének biztosítása minden állambala!, ahol magyarok laknak, a magyar állam politikai és katonai egyenjogúságának elérése menynyiben egyúttal európai érdek is. Meg kell állapítanunk, mi az a szerep, amit a magyarság az európai szintézisben játszik, hogyan tudjuk civilizáló hivatásunkat Európa érdekében teljesíteni. A szentistváni gondolat, a magyarságnak a római keresztény civilizációba való belekacsolása milyen feladadatokat ró reánk ma, miért vagyunk e feladatok teljesítésére mi inkább képesek, mijűt esetleg a mi pusztulásunk árán, helyünkbe lépő germanizált vagy szlavizált népegyveleg. Megingathatatlan hittel vallom, hogy mindezekre a, kérdésekre pozitív választ tudunk kapni vagy adni. Európa érdekének a szolgálata nem megtagadása nemzeti céljainknak, hanem ellenkezőleg, a siker reményével csak ezen az úton küzdhetünk maroknyi testvériden nép létünkre legfőbb nemzeti céljainkért. Ez az az orinentáció, amelyet magyar és európai orientációnak neveznék. Elsősorban alapszik azon a hűséges barátságon, amely Olaszországhoz kell hogy fűzzön bennünket, mert Róma éppúgy erőtöbbletet jelent számunkra ma, mint az Urnák 101-ik eszteridejében, veszedelmet pedig nem jelent, amint nem jelentett fmégi az invesztitúra harc idejében jsem. Az 1927-ben Bethlen István gróf miniszterelnöksége idején kötött baráti szerződés adta meg a magyar külpolitika tartós irányát. Ezen épül fel az 1936 márciusában megújított római olasz-osztrákmagyar jegyzőkönyv; ez stabilitást nyújt és minden magyar embert megnyugtathat: ha, ehhez ragaszkodunk meni tévedhetünk el az európai politika rengetegében. Ehhez képest politikánk alaptézisének kell lennie Ausztriához fűző barátságunknak, mert sorsunk az övével forrott össze. De Magyarország nem követhet németellenes politikát és nem léphet (németellenes koalícióba sem. A magyarság számára öngyilkossággal lenne határos, ha ellenséges politikát akarna folytatni a legnagyobb középeurópai hatóerővel szemben. De amilyen barátságosnak kell lennie Berlin felé politikánknak, annyira vigyáznunk kell arra is, hogy ne kerüljön egyetlen nagyhatalom kockázatos politikájának járszalagjára se. Meggyződéses és aktív híve vagyok végül annak, hogy a francia közvéleményt éppúgy, mint az angolt és amerikait fokozatosan fel kell világosítanunk helyzetünkről és jelentőségünkről. A magyar-lengyel barátság kiépítése az utóbbi évek politikájának örvendetes jelensége: az újjászületett északi nagyhalommal közel kilencszázéves szakadatlan jóviszonyon kívül erős érdekszálak kapcsolnak össze. Ami pedig végül szomszédainkat illeti — Csehszlovákiát, Romániát és Jugoszláviát — természetesen nem csatlakozhatunk mai ellenünk alakult blokkjukhoz, de mindig készen kell állaínunk minden olyan barátságos megegyezésre, amely akár gazdasági, akár kulturális és kisebbségi viszonylatban a magyarság számára és a béke szempontjából javulást jelenthet. Kis állam és kis nemzet létünkre még fokozottabban kell ügyelnünk közvéleményünk tiszta fegyelmezettségére és arra, hogy minden példából tanulságot vonjunk le, anélkül, hogy bárhonnan jövő bármilyeiűi rendszert utánozni akarnánk. Tiszta vértezteben, egészséges erkölcsi és fizikai erőben, minden dekadens pacifizmus nélkül kell tehát a legnagyobb viharban is megőriznünk semlegességünket. Káros illúziók nélkül, nyitót szemmel józanul ítélve meg az eseményeket, megingathatatlan méltósággal kell küzdenünk azért a helyért, amely bennünket Európában és a keresztényrómai civilizáció kebelében megillet. MOÓR GYULA A DIKTATÚRÁKRÓL: ...min alapul az abszolút fejedelem jogalkotó hatalma"? Közelről tanulmányozható ez napjainkban is azokban az államokban, ahol diktatúrák uralkodna];. Ezek az újabb tapasztalatok azt látszanak bizonyítani, hogy a diktatúra is igyekszik, legalább uralomrajulásánál, a régebbi alkotmány formáit betartani s további működésének sikere nagyrészben attól függ, hogy mennyire sikerül megnyernie a nemzeti közvélemény tetszését és helyeslését... (Igaz, hogy uralomra juthat a régi jog nyílt megsértésével, erőszakos forradalom útján is és további működésben is nélkülözheti a közvélemény támogatását, különösen oly országban, amelyben a közvélemény általában csekély szerepet játszik.) Az újabb diktatúrák közös jellemző vonása azonban az, hogy erős pártszervezetre és párthadseregre támaszkodnak, legalább is uralomrajidáüuk idején. Ez a pártszervezet és párthadsereg nem a jog alkotása, sokszar éi>pen a jog ellenére keletkezik... (Polner emlékkönyvből: Az alkotmány című tanulmányból) Az Országút jelen számával kettős számot adunk olvasóink kezébe, miután legközelebbi, tizedik számunk csak szeptember hó folyamán jelenhetik ímegl Ennek tenmészetesien kizárólag .sajtórendészeti okai vannak s a folyamatos megjelenés akadályait, sajnos, egyelőre nincs módunkban elhárítani. 18