Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Egy elhanyagolt ifjúsági probléma. A tanoncok szociális helyzete

Egy elhanyagolt iíjásági probléma YA tanoncok szociális helyzete A kultúrországok mái korán állami feladatnak minősítették az iparos- és kereskedőifjúság rendszeres oktatását és társadalmi nevelését. Már a céhrendszer idejében nagy figyelmet fordítottak a »mesterinasok« problémáira. Európában Ausztria, Magyarország és Németország messze megelőzte ezen a téren a nyugati nemze tekét, ahol — különösen Franciaországban, Angliában és Olaszországban — tulajdonképpen csak a háború után indult meg erőteljesebb mozgalom a tanoncügy intézményes szabályozása és továbbfejlesztése érdekében. Hazánkban a tanonckérdést s ezzel kapcsolatban a tanoncok szociális védelmét az ipartörvény szabályozza. Az évszázadokig fennállott céhrendszart, amelynek keretében a mester és az inas egymásközti viszonyát a patriarchális szellem jellemezte, az iparszabadság jegyében létrejött 1872 : VIII. tc. szüntette meg. Az első ipartörvényt csakhamar a második (1884 : XVII. tc.) váltotta fel, amely nagy haladást jelent a tanonckérdéssel kapcsolatban általánosságban, de különösen a tanoncoktatás terén, amennyiben lcötclezőleg elrendelte iparos- és kereskedötanonciskolák felállítását és az iskolák látogatását. Egyébként is ez a törvény szabályozta részletesen a tanonc és mester közti viszonyt, jogaikat és kötelezettségeiket. A gazdasági élet haladása és a megváltozott viszonyok, valamint a képesítéssel bíró kisipar fokozottabb védelme szükségessé tette az ipartörvény revízióját s így született meg az 1922 : XII. tc., amely új alapokra fektette az egész ipari közigazgatást s ezzel együtt a tanoncügyet is átfogóan rendezte. Az új ipartörvénnyel, amelynek rendelkezései ma is érvényben vannak, a tanoncok társadalmi védelmének fontossága azáltal is előtérbe került, hogy a törvény értelmében a képesítéshez kötött iparágakban fiatalkorút, vagyis 18 éven alulit csak tanoncként lehet alkalmazni, illetve munkakönyvvel segédként akkor foglalkoztatható, ha már mint tanonc szakmájában felszabadult. Miután számos iparág köttetett képesítéshez, az ezekben foglalkoztatott tanoncok már számuknál fogva is jelentős munkavállalói csoportot képviselnek, akiknek szociális helyzete nem lehet közömbös a közgazdaságra nézve. Erre való tekintettel a törvény a tanoncok szociális védelme érdekében több fontos intézkedést tartalmaz. Előírja a kötelező orvosi vizsgálatot, a munkaadót kötelezi a tanonc emberséges tartására, gondos szakmai kiképzésére és az összes körülményekből megállapítható, hogy a törvény megalkotói előtt az a megfontolás lebegett, hogy a tanoncok szakmai kiképzése és elméleti oktatása minél tökéletesebb, a munkaadó és tanonc egymásközti viszonya, valamint jogaik és kötelességeik pontosan szabályozott legyen s általában a gyen eébb félnek tekintendő tanonc minden vonatkozásban megfelelő védelemben részesüljön. Bármennyire neme.' is volt. a törvény elgondolása szociális téren nem való sult meg. Gondoljunk itt csak arra, hogy a kiskorú tanonc naponta 12 óra hosszat, is munkában tartható, ami nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a modern szociálpolitika elveivel. Kellő ellenőrzés és felügyelet hiányában a törvényben foglalt szociális jellegű rendelkezések sem váltak valóra. A pályaválasztási tanácsadó, valamint a tanoncok lelki és testi gondozására szolgáló szerv sem állíttatott fel, amelyekre nézve pedig a törvény szintén rendelkezik. Ennek a két szervnek létesítéséhez, illetőleg céltudatos és hatékony működéséhez szociális megfontolásokból fontos érdekek fűződnek. A tanoncnak ugyanis már egészen fiatal korában — hiszen 12 éves tanoncok is vaunak — kell eldöntenie, hogy milyen pályára lépjen s ha rosszul választott, nehéz a más szakmára való áttérés, mert ez időveszteséggel s ezzel együtt pénzveszteséggel is jár. A pályaválasztó tanácsadó ügyelt volna az összes .számbajövő körülmények gondos mérlegelésével arra, hogy a tanonc pályaválasztása úgy a saját képességének és jól felfogott érdekének, mint pedig az általános iparosérdekeknek megfelelően történjék. A tanoncot lehetőleg olyan pálya felé kell terelni, amelyre testi erejénél fogva alkalmas, de amelyre kedvet és hajlandóságot is érez, mert csak így biztosítható, hogy szakmájában örömmel fog dolgozni. Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy a tanonc olyan pályát válasszon, amelyen boldogulása, számolva a szakma általános helyzetével és a versenyviszonyokkal, valószínűnek látszik. A pályaválasztási tanácsadó tehát fontos hivatást töltött volna be, de talán még jelentősebb szerep várt volna arra a szervre, amelynek feladatául tüzetett ki, hogy a tanonc testi és szellemi fejlődését figyelemmel kísérje, mert ennek kapcsán lehetőség kínálkozott volna arra, hogy a tanoncok szociális gondozására a szükséges lépések megtörténjenek. Amit a törvény a tanoncok elegendő ellátásáról, alkalmas lakhelyéről, a velük való bánásmódról, valamint a kiképzés módozatairól előír, különösen abban a vonatkozásban, hogy a tanonccal csupán a kiképzését szolgáló szakmai munka végeztethető, a gyakorlatban csak részben tartják be. Nem kétséges, hogy mindig voltak és vannak munkaadók, akik tudatában vannak annak, hogy a tanonc megfelelő kiképzése és ellátása nemcsak a saját, hanem általános termeléspolitikai szempontokból is kívánatos, mert csak ilymódon biztosítható egy egészséges, szakmájában tökéletesen képzett és alapos tudással bíró, hazafias szellemű, öntudatos iparososztály nevelése. A munkaadók egyrésze ezzel szemben, sajnos, a tanoncban még ma is csak olcsó munkaerőt lát s tömegmunkára használja őket, amellyel komoly szakmai képesítést sem érhetnek el. A tanoncok vatíy semmi, vagypedig egészen csekély, heti egy-hatpenős fizetést kapnak, esetleg valamilyen természetbeni ellátást élveznek. Igaz, hogy a tanoncok, különösen alkalmaztatásuk első idejében, rendes termelői munkára nem használhatók s egyébként is részben az iskolai oktatás, részben pedig a leventekiképzés idejük egy részét lefoglalja, amiért is az a munkaadó, aki tanoncának valóban beható és minden oldalra kiterjedő szakmai kiképzést nyújt, a tanonctartással, a magasabb nemzeti szempontokra való figyelemmel, tulajdonképpen áldozatot vállal magára, mert a tanonc munkájánál anyagi számításait legfeljebb a tanoncidő második felében találhatja meg. Viszont az a munkaadó, aki tömegmunkára fogja be tanoncát, ezzel az eljárással nemcsak a tanonc szakszerű kiképzését veszélyezteti, hanem tisztességtelen versenyt támaszt a törvényt tisztelő munkaadónak. A tanoncmunkának ilymódon való lelkiismeretlen kihasználása ellen egyébként rendeletileg is igyekeztek védekezni olyképpen, hogy az alkalmazott tanoncok létszámát a segédek számához kötötték. Ez annyit jelent, hogy a munkaadók nem tarthatnak tetsző'eges számú tanoncot, hanem ezek számát az üzemben foglalkoztatott segédek száma 35