Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Egy elhanyagolt ifjúsági probléma. A tanoncok szociális helyzete

szabja meg. A tanoncmunka kizsákmányolásának ez a rendelet gátat vetett, bár az ellenőrzés ezen a téren nem elég hatályos. Az ipartörvényben, végrehajtási utasításában, valamint a tői-vényben kapott felhatalmazás alapján kiadott rendeletekben foglaltakon kívül további szociális rendelkezéseket tartalmaz az 1928. évi V. tc., amely általában a gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szól, Ennek értelmében olyan gyermeket, aki 14-ik életévét nem töltötte be, ipari munkára nem szabad alkalmazni, tehát tanoncként sem. Ez az intézkedés azonban átmenetileg, amíg a gyermekek mindennapi elemiiskolai népoktatását a 14. életévig nem terjesztik ki, függőben van, vagyis ma az alkalmaztatási korhatár a 12. év. A törvény több rendelkezése általánosítja a gyermekekre, fiatalkorúakra és a nőkre nézve azokat a szociális rendszabályokat, amelyek a tanoncok tekintetében már addig is érvényben voltak, ezenkívül további szociális védelmet is nyújt. Előírja a gyermekek kötelező orvosi vizsgálatát, a velük végeztethető munka mértékét, intézkedik, hogy a nyújtott lakás és ellátás megfelelő legyen s általában több rendelkezést tartalmaz a gyermekek, fiatalkorúak és nők egészségének megóvása, valamint munkájuk kihasználásának megakadályozása érdekében. Különösen fontos ^tekintetben az éjjeli munka eltiltása. A törvény szerint ugyanis a védett korban levők és a nők éjjel, azaz este tíz órától reggel ötig nem foglalkoztathatók és részükre legalább tizenegy egymásra következő órai éjjeli pihenőt kell engedélyezni. Ezzel az intézkedéssel a fiatalkorú tanoncok éjjeli foglalkoztatása is végleg megszűnt. A tanoncok szociális gondozása terén a legutóbbi években különösen a főváros részéről látunk számbajövő lépéseket. A főváros tevékenysége e tekintetben 1933-ig abban merült ki, hogy a szegényebb tanoncokat könyvvel, Írószerrel és a legszükségesebb ruhaneműekkel látta el. 1933-ban vezette be az iskolanővéri és iskolaorvosi intézményt a tanonciskolákban is. Különösen nagyjelentőségűnek kell tekintenünk a főváros által felállított két tanoncotthont, amelyben a vidékről feljövő, illetve megfelelő lakással nem bíró tanoncok nyernek elhelyezést és családias szellemben élnek, ellátásban, gondos nevelésben részesülnek. A szociális intézmények további fejlesztése azonban, a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással, sajnos, nem történik olyan ütemben, mint ahogy kívánatos volna. A kötelező betegségi, baleseti, öregségi, rokkantsági stb. biztosításról szóló törvények a tanoncok egészségvédelmét is szolgálják. Az OTI-ban minden tanoncot felülvizsgálnak úgy egészségileg, mint pedig képességileg. Az elmúlt évben kezdte meg az OTI tanoncnyaraltatási akcióját, amelynek keretében a gyengefizikumú, rosszul táplált tanoncok kapnak két-háromhetes nyaralást. A tanoncnyaraltatási akció tulajdonképpen két részből áll. Az OTI egyfelől anyagi hozzájárulással teszi lehetővé, hogy a tanoncok cserkésztáborokban résztvehessenek, másfelől pedig sajátmaga nyaraltat tanoncokat. 1935-ben 700—800 tanoncnak biztosította a cserkésztáborban való részvételt az útiköltség, valamint egyéb kiadások viselésével, 80-at pedig a Balaton és a Duna melletti üdülőiben helyezett el. Itt a tanoncok ingyenesen teljes ellátást kapnak, sőt még bizonyos ruházati cikkeket is juttatnak részükre. Az OTI 1936-ban az akció további fejlesztését határozta el és a cserkészeknél kb. 2000, saját keretben pedig szintén nagyobbszámú tanonc nyaraltatását tervezi. Mindenesetre örömmel kell üdvözölni ezt az akciót, amely az önkormányzat szociális érzéséből fakadt s bár egyelőre a tanoncoknak csak kisebb rétegét öleli fel, mégis legalább az arra leginkább rászorulóknak biztosít pihenést és üdülést, hozzátehetjük, hogy az egyetlent a tanonc életében, mivel a tanoncok nagyrésze az ünnepepet kivéve szabadságban nem részesül. Az akciót hátrál tatja ÜZ a körülmény is, hogy a tanoncok kötelező szabad ságideje törvényileg szabályozva nincs s így előfordul, hogy a munkaadó a nyaraláshoz szükséges szabadságot nem engedélyezi. Szociális szempontból erősen kifogásolható, hogy a múltban semmi sem történt a tanoncok szabadsága tekintetében s csak az ipartörvény reformja ír elő 14 napos szabadságidőt részükre. A tanonc egész éven át erős szellemi és testi munkát végez s így valóban rászorul megfelelő pihenésre. Eddig összefoglaltuk azokat a fontosabb törvény- es rendelethelyeket és gyakorlati alkalmazásuk módjait, amelyek a tanoncok számára szociális védelmet biztosítanak. Az alábbiakban a rendelkezésre álló statisztikai anyag .(Magyar statisztikai évkönyv. — Fővárosi statisztikai évkönyv. — Statisztikai Közlemények füzetei.) alapján ieryekszünk rávilágítani a tanoncok szociális helyzetére. Megvizsgáljuk, hogy a tanoncok milyen társadalmi környezetből kerülnek ki, milyen az előképzettségük, hogyan tagozódnak korosztály szerint, hol van szüleiknek lakása stb., hogy ilymódon számok tükrében lássuk azt a szociális hátteret, amelyben a tanoncok élnek. A. tanoncok szüleik foglalkozása (társadalmi állása) szerint csoportosítva 1933/34-ben: A tanulók száma az iskolai Iparostanonc Kereskedőtanonc összesen év végén Őstermelés : Nagy-, középbirtokos és bérlő Kisbirtokos, kisbirt. napszámos és bérlő s más önálló Tisztviselő Gazdasági munkás és cseléd Bányászat és ipar : önálló Tisztviselő Egyéb alkalmazott szám /o szám /o szám /o 20 01 — — 20 0-1 4.812 13-3 121 61 4.993 13-0 77 0-2 5 0-3 82 0-2 2.994 8-2 66 3-3 3.060 7-9 7.636 20-9 370 18-6 S.006 20-8 185 0-5 15 0-8 200 0-5 6.618 18-1 255 12-9 6.873 17-9 Kereskedelem, hitel, közlekedés : önálló 1.426 3-9 219 11-0 1.645 4-3 Tisztviselő 632 1-7 113 5-7 745 1-9 Egyéb alkalmazott 4.022 11-0 238 11-9 4.260 11 1 Közszolgálat és szabadfoglalkozások : Köztisztviselő, katonatiszt 421 1-2 50 Pap, tanár, tanító 82 0-2 8 Más önálló és tisztviselő 199 0-5 18 Polgári és katonai altiszt és szolga 1.856 5-1 119 2-5 471 1-2 0-4 90 0-2 0-9 217 0-6 6-0 1.975 5-1 36