Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Tisza István szellemi hagyatéka és a mai fiatalság. 1. [r.]

— állandóan működtek az országgyűlések, s ha bármely okból, akár külső beavatkozás, akár fejedelmi önkény próbálta ezt a folytonosságot megszakítani, a magyar nemzet addig nem nyugodott, amíg akár fegyverrel is nem biztosította országgyűlése működését, vagyis azt, hogy a saját maga akarata legyen az életét irányító törvényeknek a forrása. A magyar jogász nemzetnél tehát ősi, többszázados trcdíciói vannlak a parlamentárizmusnak, annak, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyok szabályainak forrása a magyar nemzet országgyűlésileg kijelentett szabad lakarata. A parlament a nemzet énje. S ezt, »mint leghívebb magyar«, a nemzettel teljesen azonosuló Tisza István teljes jelentőségében felfogta. Tisza nemzetszemléletének karakterizáló vonása, az az erős hit, hogy a parlamentarizmus nálunk létfenntartó, az országgyűlés a magyarság életének középpontja s ha a parlamentben bajok vannak, azok az egész nemzetet veszélyeztetik. Az ő szemében a parlament a nemzeti világ mikrokozmosza, a nemzeti lét megszemélyesített, szinte magasabb fokú alteregója, amellyel ha lelkiismeretesen foglalkozunk, bajait meggyógyítjuk, nemzeti munkát végeztünk, a legmagasabbrendü nemzeti munkát, amely mlagyar államférfinak adatik. A képviselőház az az organizmus, mely a magyar államférfiú gondjának legfőbb tárgya. »Minden más nemzet sokat veszíthet, ha elveszti hitét a parlamentárizmus intézményében, mi magyarok azonban nemzeti létünket veszíthetjük el — mandotta — 1904 január 1-én a Eziabadelvűpárt újévi üdvözlése alkalmából tartott beszédében —, mert hiszen a magyar nemzet politikai egyéniségének, politikai törekvéseinek, politikai erőkifejtésének egyedüli exponense a parlament. Ha ezt a palládiumot nem tudjuk megvédeni, akkor vége az ország ezeréves fejlődésének, vége a magyar nemzet egész jövőjének^ Tisza István látta, hogy a parlamentárizmus süllyedésével és süllyesztésével kapcsolatosan az elvadult közjogi harc miként viszi sziakadék szélére a nemzetet és úgy érezte, hogy az ő hivatása az, hogy a parlamentárizmust és rajta keresztül a magyar nemzet jövőjét megvédje. ^Tulajdonképpeni lényege missziónknak, hogy a pillanatnyi bajokból úgy keressük a kibontakozást, hogy az egyúttal megteremthesse a magyar parlamentárizmus jövőbeli konszolidációjának alapjait. Minden más csak pillanatnyi külső sikereket eredményezhetett volna, talán átvihette volna az országot az egyik, vagy, másik útjában álló zátonyok között, de ha nem sikerül leraknunk egy jobb, egy kedvezőbb, egy egészségesebb fejlődés alapjait, akkor mindez efemer dolog, amit mentől előbb a közelmúlthoz hasonló anarchikus tünetek követtek volna.« Juhász József dr. (Folytatjuk) A négyeskönyv perjogi anyaga Irta: Degré Alajos dr. (Bp., a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtörténeti Szemináriumának kiadása, 1934. 254 1.) Hazánk a XVI. század első felében a pusztulás sötét képét mutatta. Belvillongások, majd a mohácsi vész s azt követő idők mintha a tudományban is helyrehozhatatlan törést okoztak volna. B képet mutatták kútfőink is eddig. Verbőczyvel mintha befejeződöt volna a XVI. század jogélete. Mintha befejeződött volna hosszú időre az élet s jog összefonódása, s csak küzdelmek foglalták volna el a nemzet minden energiáját. Vinkler, Mczncrics és mások jogtörténetei e kornól néhány törvényt idéznek csupán. Ezt az clfogadhtó s valószínűnek lálszó'képet azonban a legújabb kutatások megcáfolták. A még oly zivataros1 időkben — a jog nem halt meg, sőt nemcsak szokásjog alakjában, hanem kodifikáoió formájában is tovább fejlődött. Az úgynevezett Négyeskönyv, a> nemrég felfedezett eredeti Quadripartitum ép ez oknál fogva fel nem becsülhető jelentőséggel bír. S bizonyítéka, iiogy a jogi gondolkozás, a törvényalkotás szelleme nem halt meg még oly tragikus időkben sem... A Négyeskönyv nagy hiányt töltött be a nemzet életében. Verbőczy csak a szokásjogot állította össze a Tripartitumban, csak ezzel bízta meg az országgyűlés, míg az összes érvényes törvényeket később akarták összeállítani, Collectio Decretoriumot készítve. Ez azonban nem készült el, vagy elveszett s így a Hármaskönyv végeredményben csonka maradt. E hiányon akart segíteni a Négyeskönyv szerkesztőbizottsága, melyet az 1548. évi XXI tc. küldött ki. Munkájában nemcsak a szokásjogot, hanem az egész élő jogot kívánta egybeállítani. Alapvető különbség még, hogy míg a Hármaskönyv tankönyvnek készült, addig a Négyeskönyvben oly jogkönyvet akartak öszszeállítani, mely a jogéletnek, bíróságoknak, közigazgatási hatóságoknak jogforrása legyen. Ez sikerült is a bizottságnak, mert javításaikkal, kiegészítéseikkel, rendszerezésükkel az ősi jog keretén .belül, a nemzet jogainak és szabadságainak sérelme nélkül, az elavult s káros törvényhelyeket kiküszöbölték s az írott s nem írott jogot egy munkálatba összefoglalták. özerzo munkája az általános jogélet rajzán kívül a perjogi vonatkozásokkal foglalkozik: a polgári s büntető eljárással, a bírósági szervezettel, hatáskör, illetékesség kérdéseivel, a perfolyamat különböző fázisaival, majd végül értékes egybevetésben mutatja ki a különbözőségeket s fejlődést a Hármaskönyv szabályaival szemben. Erénye e munkának, hogy a nemzeti jogfejlődésnek egy eddig hiányosan ismert korszakát felderítette, alapos bepillantást nyújtva a középkorból kiszabadult s a renaissance-től már megihletett szellemi képbe. Kiemelkedő darabj a ez a Szeminárium kiadványainak, melyek úttörő munkásságukkal jelentős tudományos szolgálatot végeznek. (B. I. dr.) Pénzintézeteink statisztikai adatai érdekes kéj-! mulatnak (1934. év): Bruttó jövedelem 209,074.000 P. Szeméi i/zet javadalmazása 35.i80.000 P. Adók: kamatilleték 782.000 P, equéb adó 12,825.000 P. _ Százalékban: a személyzet javadalmazása a bruttó jövedelem 17%-a, kamatilleték: 0-4%, egyéb adók: 6.1%. (M. statiszt. szemle, 1936. 4. sz.) 32