Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A magyar nemzeti géniusz

rad és ezen az alapon meg tudja valósítani ia társulásnak azt a formáját, amely a régi Monarchia nagyhatalmi állásához hasonló, vtagy még annál is nagyobb erőt képes reprezentálni, akkor békés eszközökkel módjában lesz nemzeti géniuszát kiterjeszteni, nemcsak régi határainkig, hanem azt nagymértékben túlszárnyalólag az összes dunai nemzetek felé. A magyar nemzet géniusza ezer éven keresztül vezérlő szellem volt a Duna völgyében, amelynek hatása alól a szomszédos nemzetek nem voltak képesek magukat tartósan kivonni. Hódító ereje kétségbevonhatatlan, aminek elfojtására csupán a brutális nyers erő vállalkozhat. Épp ezért a magyarságnak minden lehetőséget meg kell ragadnia a szomszédaival való megegyezésre, mert géniuszának kifejlődéséhez szabad, barátságos levegőre van szüksége. A nemzetek igazi nagysága a nemzeti katasztrófák idején abban a magatartásban nyilvánul meg, ahogyan a sorscsapásokat fogadja. A magyar nemzetnek niincs oka pirulnia múltjáért, mert bár balsorsban fcőven volt része, a nemzet géniusza tartósan soha sem hanyatlott alá. A sorscsapások azonban sokszor kétségbeesésbe hajszolják a nemzeteket, midőn az érzések, indulatok és ösztönök válnak bennünk uralkodókká, holott a nemzet igazi géniuszának egyik lényeges alkotóeleme a nemzet értelme is, mert az érzelmek csak akkor haladnak helyes irányban, ha azokat a józan megfontolások irányítják. A magyar nemzet pedig nagyon hajlamos arra, hogy érzelmeitől hagyja magát vezettetni, holott ezek az érzelmek nem mindig visznek arra az útra, amerre életérdekei mutatnak. Ha a magyar gyakorlati politikusok könnyű és olcsó sikerekre vágynak, politikájukat a nemzet érzelmeire alapítsák, mert a magyarság hamarosan kész azok bálványozására, akik érzelmei játékszerévé válnak. Nehéz sorsa csak annak a politikusnak van, aki nem hagyja magát nemzete érzelmeitől vezettetni, hanem szükség esetén azok ellenére is rá mer mutatni, a nemzeti politika helyes irányaira. Viszont a nemzet géniuszának sérelme nélkül kell ezt megtennie, mert a helyes nemzeti politika sohasem lehet ezzel ellentétes, sőt annak helyes kibontakozása csak akkor válik teljessé, ha irányait ily erőiemben szabja meg. A nemzeteknek mindig szükségük van eszményekre, mert ezek nélkül létük sivárrá, életük hétköznapi vásári alku tárgyává válik, ami a nemzetet lealázza, lezülleszti és a mindent megölő erkölcstelenségbe fullasztja. A politikus legnehezebb feladata megtalálni a helyes egyensúlyt, a nemzet ideáljai és a reálpolitika észszerűségei között, de viszont a nemzet helyes életcéljait csak aíbban az esetben fogja felismerni, ha nem törődve a nehézségekkel, és a csábító hangulati tényezőktől el nem tántorítva, politikája alapjait mindezeknek a figyelembevételével fekteti le. Mauks Endre dr. Magyar földrajz (Magyarország tájrajzát írta: Prinz Gyula. — A magyar éghajlat és a folyók vízjárása c. fejezetet írta: Cholnoky Jenő. Bp- Kir. Magyar Egyetemi Nyomda kiadása, 1936. 39Í l.) Az Egyetemi Nyomda Hungarológia sorozatában, a Magyar Történet és a Magyarság Néprajza után a magyar táj, a honi térkép, föld s kapcsolatos kérdései nyertek ismertetést e műben. A szabadságharc utáni Magyarország képét Fényes Elek rajzolta meg statisztika-földrajzilag, a dualizmus uralmának földrajzi képét pedig Hunfalvy János. A virágzás korában, a XX. század elejém- — sajnálatosan — e kép nem nyert hivatott vezetőt. A nemzeti önismeret kiteljesedéséhez pedig csak úgy érhetünk el, ha tudományunk minden vonalán a legmaibb eredményeket és problémákat közzétesszük, így jár el ez a munka is. Bár felépítésében, tartalomjegyzékében, szerkezetében nem igyekszik új megoldásokra, a tudományos földrajz genetikus módszerét megtartja, de az egyes problémák bővebb kidolgozása s a közvéleményben élő nyílt kérdéseknek taglalása teszi aktuálissá, korszerűvé e munkát- A közigazgatási területek új kiszabása, város- és útszabályozás, öntözés, erdősítés, telepítés stb. kérdéseinek taglalása jeles példái ennek. Számos fejezetéből kiemelendőnek tartjuk általános képeit: Magyarország a földrajzban; a magyar föld tudományos megismerése; a magyar föld története; a magyar tájak képe. Tájékozást nyerünk az ország földrajzi helyzetéről és jellegéről, a magyar tájképek nagy osztályairól, a magyarság térszemléletéről, ismeretgyarapodásáról, a népi tájszemléletről. Célkitűzésében eltér e mű a régebbiektől. Amazok enciklopédikus szempontjai helyett, csak részben kíván nyers ismeretanyagot összegyűjteni. Ezt inkább xfestéktubusnak« használja az új földrajz új célkitűzéséhez: a földfelszín arcké^festéséhez. Elő matériát nyújt a holt nevek s a régi naturalista földrajz merev, meztelen váza helyett s értékítéleteivel az egyhangúnál; látszó tudományt lüktetővé, mindenki számára vonzóra teszi, (b-) Dr. Molnár Olga: A női munkaerők számának alakulása a székesfővárosban (Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 76. kötet 3. sz. 154 oldal.) A női munkaerők térhódítását a szociálpolitikusok eddig főleg a női munkaerő adottságai és a nő hivatottságának szempontjából kutatták. Szerző eazel szemben e kérdés gazdasági Okait és szükségességét vizsgálja, számos részletes adat és táblázat közzététele mellett. A főváros népességének általános alakulásáról szóló fejezet a lakosságot kerületek, életkor, családi állapot szerint taglalja. Az 1900. évi helyzettel szemben közel 300.000 fővel szaporodott Budapest lakossága, melyből azonban csak mintegy 120.000 a férfi és több mint 180.000 a női lakosságiban történt szaporulat. Jelenleg 100 férfival 119 nő áll szemben Budapesten, míg országos viszonylatban 100 férfira 104 nő jut. 100 nőtlen férfira esák 110 hajadon. A statisztikai számítások alapján közel 220.000 nő tart igényt kereseti és munkavállalási lehetőségre, még akkor is, ha minden nőtlen férfi házasságot kötneTöbbrendbeli statisztikai összeállításai soráttói kiemelkedik a műveltség és iskolázottság adatgyűjteménye; a magasabb iskolai végzettség szembeállításánál a nőket igen hátrányos helyzetben találjuk. A Ikereső nők száma az utolsó három évtizedben megkétszereződött a fővárosban, az abszolút szaporulatot figyelembevéve ez csupán 7.2%-os eltolódást jelent. A nőtisztviselők száma 1930-ban már meghaladta a harmincezret is, szemben az 1900. évben volt 5000 tisztviselőnővel. A munka a női fizetések és keresetek részletes kimutatásával zárul ós adatokkal világít rá arra a harcra, melyet a női munkaerők kenyerével szemben útonútfélen alkalmaznak. A kitűnő szerzőnő mindenesetre megadta az irányvonalat, melynek követése útján tárgyilagosan foglalható állás a női munkaerők kérdésében. (L. Gy.) 28