Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A magyar nemzeti géniusz

tani, viszont saját kultúránkkal sem lehetünk szűkmarkúak, hanem ép ellenkezőleg, minél szélesebb teret kell neki biztosítanunk. Ép ezért az a nemzet, mely a kultúra terjesztésének egyik leghatásosabb eszközétől, a tanulás és tanítás szabadságától fosztja meg magát mesterséges úton, zárt számok bevezetésével, az csak ellenségeinek tesz hasznos szolgálatot. A nemzeti géniuszt csak az tudja megérteni, aki azt ismeri és benne a nemzet kultúráját csak az képes megszeretni és elsajátítani, aki annak emlőjén nevelkedett, vagy akinek módjában áll azt megismernie. Az soha baj nem lehet, hogy mások is akarnak a magyar nemzeti kultúrában részesedni és ezért idegen nemzetek ide küldik fiaikat, hanem a baj ott vian, ha az idegen nemzetek la magyar kultúrnívót nem tartják igényeiknek megfelelőeknek és ezért elkerülik iskoláinkat. A tanulás minél teljesebb szabadsága a magyar nemzeti géniusz megismertetésének, megszerettetésének és terjesztésének egyik leghatásosabb eszköze. Attól az időtől kezdve, hogy Nagy Konstantin megalapította a keresztény római császárságot, az európai népek nagy családja a kereszténység alapjára helyezkedett, amely kifejlesztette a keresztény kultúrát, összes intézményeiben azzá vált és a többi világrészeken ennek a felsőbbségével jelent meg. A fehér faj és a keresztény kultúra eggyé forrt. Az idegen fajtabeliek az ebben rejlő belső értékeket és erőket ismerték fel. A fehér faj tekintélyének nagymértékben árt minden olyan megmozdulás, ami attól eltérést jelent. A keresztény kultúrának benső igazságai ma még megdönthetetlenek, vonzó és hódító ereje kétségbevonhatatlan. Bizonyos német ideológusok minden olyan kísérlete, mely ennek megváltoztatását célozza, csupán egy kétségbeesett lelkiállapotból fakad, mely a német nép mai sorsáért bűnbakot keres. Ez az ideológia a német nép mai nagy nemzeti renaissanceában keresi azokat az okokat, melyek mostanáig akadályai voltak a késői nemzeti összeforrásnak. Azonban kutatásának irányai helytelen vágányokra vezettek. Más országok, mind sokkal koi-ábban megtalálták azokat a módokat, melyek a kereszténység egyetemes jellege dacára, nemzeti öntudatuknak kifejlődésére vezettek, egyedül a volt német-római császárság nem tudott nemzetivé és egységessé válni. Ennek okait azonban másutt kell keresnünk. Maga az oly hiábavalóan erőszakolt német-római császári birodalom eszméje, a német hűbéri rendszer szeparáló jellege, a választófejedelmi rendszer mind inkább okai voltak annak, mint a kereszténység. A német birodalomból kiindult protestantizmus csak még megosztóbban hatott, ahelyett, hogy, mint Angliában, alkalmas lett volna a keresztény jelleg fenntartása mellett nemzeti kultúra kifejlesztésére. A német nép az európai kultúrközösségben él, sőt annak geográfiai középpontjában foglal helyet, kétségtelen, hogy végső elkeseredésszülte szenvedélyeinek lecsillapodása után önmagától rá fog jönni a most elmondottak igazságára. A német nemzet ma Európát és vele önmagát a kommunizmus veszélyétől félti, amely kétségtelenül a keresztény kultúra ellen tör, groteszk gondolat lenne, hogy éppen ő vetné el mai kurzusának legfőbb létjogosultságát igazoló alapjait akkor, amidőn helyébe mást állítani képtelen. A magyar nemzet csak úgy volt képes az európai népközösségben maradandóan elhelyezkedni, hogy annak kultúrközösségébe belépett. Elsajátította annak összes értékeit, sőt kelet felé egyik legfőbb zászlóhordozója lett. A keresztény hit és erkölcs, szóval mindaz, amit keresztény kultúra alatt értünk, nem csupán külső máz, hanem élő valóság, amely a társadalmakat ennek megfelelően formálja. A magyar nemzet nem csupán politikai okosságból csatlakozott hozzá és tartotta fenn mostanáig, hanem belső meggyőződésből is és ez megadta a, memzet jellegét anyira, hogy a nemzeti géniusz egyik leglényegesebb alkotó elemét képezi. A magyar nemzet a keresztény kultúra vonzó értékeit nem nélkülözheti és így az, aki ez ellen tör, a valódi magyar nemzeti géniusszal találja szemben magát. Az a nagy szellemi mozgalom, amely Rousseau tanításainak nyomán egész Európában megtette hódító körútját, a nemzetek lelkében élő szabadságvágynak csupán új megjelenési formája volt. A demokratikus irányzat bírálói ezt szemük elől tévesztik és csak azért látják hibáinak egyedüli ellenszerét a lelkek uniformizálásában. Ez a manapság divatos jelszó a tiszta demokrácia ellenkező pólusa, de csak ott lehet maradandó és hatékony, ahol <a szabadság eszméi soha nem tudtak állandó gyökeret verni. A cári Oroszországban az ortodox államformát soha nem hódították meg és így ott a szovjetek rendszere lényegileg semmi változást nem okozott. A kommunizmus ott jobban megfelel a népléleknek, mint a szabadság, amelyet soha nem ismertek. Ugyanígy hamar tudott a német birodalomban úrrá válni a szociáldemokrácia és később a hitleri szocializmus, mert valódi demokrácia ott sem volt és a nemzet géniuszától ott is idegen maradt. Magyarország azonban mindenkor iái szabadság hazája volt. Szabadságért folytatta évszázados küzdelmeit, ezt tekintette mindenkor legfőbb kincsének és csak a szabadság eszméje egyezik a nemzeti géniuszával. A lelkek uniformizálására való törekvés itt egyenlő értelmű a zsarnoksággal és elnyomással, annyira, hogy a magyar néplélek inkább hajlamos a szabadosságra, semhogy ennek ellenkező végletét el tudná fogadni. A dunai népekkel való társulás gondolata azonban nem ellenkezik a magyar nemzeti géniusszal, sőt mint szükségszerűséget határozottan el kell fogadnia. A magyar nemzet mai megcsonkított állapotában képtelen annak a nagyhatalmi politikának folytatására, melyet nemzetközi helyzete előír és amelyre történelmi hivatása utasítja. Ennek a szerepének betöltésére még a háború előtti integer állapotában is csak úgy volt képes, hogy a Habsburgmonarchia keretén belül elhelyezkedve, társulás által erősítette meg pozícióit. A magyarság évezredes nemzeti hivatása oly nagyszabású, hogy mai állapotával nem egyeztethető össze. Ennek megfelelően a nemzet gondolkodása sokkal emelkedettebb, minden kicsinyességtől mentes, hogy mai szűk kereteiben helyét nem találja. Az így kialakult hivatásának tudatában élő nemzeti géniusz azonban nem állhat meg a folytonos változásnak kitett és ma, oly szűkre szabott határoknál, hanem azokon áttörve keresi kapcsolatait egyrészt fajtestvéreivel, másrészt azokkal a nemzetekkel, amelyek annak ismeretében hatása alól nem vonhatják ki magukat. Ha a magyar nemzet a szomszédos dunai népek felé megtalálja azt a hangot, amely ott kedvező visszahatás nélkül nem ma27