Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Folyóiratkultúra, sajtóreform, sajtótudomány

Kalevala Fordította: Vikár Béla. (Bp., La Fontaine Társaság jubileumi kiadása, 1935. 333 1. Magyarázatok: 122 1.) A finn nemzeti éposz közzétételének századik évfordulójára második kiadásban jeleni meg. Az első, a Tudományos Akadémia kiadása, teljesen elfogyott. A La Fontaine Társaság vállalta most az áldozatos feladatot, hogy a müvet méltón és korszerűen újra közzéadja. Lönrot Illés 1835 február 28-án mutatta be a helsi>iki-i Finn Irodalom Társaságnak gyűjtését, 32 énekre osztotta, egybefonva a szerteágazó töredékeket; műalkotássá simította a természetes egyszerűségű népregei emlékeket, A Kalevalát, mely szó szerint annyit tesz: Kaleva-lak, Kalevala földje — Finnország... A Kalevala nem hasonlítható össze sem a klasszikus görög-római, sem a keleti népéposzokkal, A szerteágazó cselekmény, lírai toldások, epizódok, mint csupa monumentális mozaikok benne, nem iparkodnak kerek egészet, cselekményt tenni, hanem a népi szemlélődésnek, énekmondásnak pusztán formailag való összeszövődése. Ősköltemény ez, mely megmutatja a naiv fantázia minden csapongását. Hitet kerestek benne. A tűz. a víz, a zivatar, a fagy, minden ártalom ellen. Bűvöl, bájol, táltoskodik e könyv, hogy győzelemre st gítse az embert a természet ellen. A Kalevalában 56 féle varázsigéről olvasunk. 1871-ben Barna Ferdinánd fordította le először magyarra az egész müvet. A mostani Vikár Béla műve, ki tökéletesnek mondható fordítással örvendeztette meg a szépet kedvelő közönséget. Suomi népének költeményét oly elevenen állítja elénk, hogy visszacsillogtatja az eredeti minden bübájál, lüktetéséi, szorongását, egyszóval lelkét. Vikár hosszú ideig finn földön élt, hogy megértse a nyelv szellemét. Hazatérve kétévtizedes munka árán, a népmesék nyelvével, a tájszavak jellegzetes alkalmazásával, erejével átültette és teljesen érzékeltette e mithikus világot. A finnek szerint e fordítás olyan, hogy vissza lehetne belőle állítani az eredetit, ha az történetesen elveszne . . . A kiadó társaság külsejében is ünnepi díszt adott a műnek. Gallen-Kallela Axel, a híres finn festő népi motívumokból szőtt illusztrációi díszítik a kötetet, mely hatalmas arányaival melegszívű figyelem egy kis nép felé, — a színié egyedüli felé a nagy világon, melyet egy másik kis, meghajszolt nép rokonának mondhat. Erdélyi városképek írták : Berde Mária, Maksay Albert, Molter Károly, Szemlér Ferenc, Tabéry Géza (Bp., Révai-kiadás, 1936. 264 1. + képmellékletek.) A legnemesebb értelemben vett »hídverés« az, amelyet e könyv végez. Megmutatni a mai nemzedéknek, mi is az: Erdély, milyen az erdélyi város, ma, milyen Kolozsvár, Nagyvárad, Enyed, Marosvásárliely, BrassóA művész kezével és ihletétvei végzi munkáját mind az öt író egy-egy város életét ismertetve. Múltját és jelenét, szellemét és lelkét, küzdelmét, diadalait és vereségeit, a magyar és román lelket, — e városok virágzását s mai vívódását. •. Mint Bethlen István mondja előszavában: »a közéletben szereplőknek nincs ma komolyabb kötelességük, mint újból és újbért felhívni a figyelmét az újabb generációnak, hogy a trianoni határokon túl három és fél millió magyar testvérünk folytat élet-halálharcot nemzeti élete megmaradásáért. Kolozsvár képét Maksay Albert, Nagyváradét Ta béry Géza. Enyedét Berde Mária, Marosvásárhelyét Molter Károly és Brassóét Szemlér Ferenc festi. Meglátásaik, módszereik, történetkritikájuk más és más; egyhelyütt a történelmi P7»*M dominál, másutt a jelen szellemi életének rajza. Jellegzetessége, önálló arca van minden városnak, hisz az erdélyi lélek és élet oly p***~ dag s oly réamultra, »"« tekint vissza... Ami meg is látszik e munkán s pusztán az írói megítélésen múlik, melyik elemet veszi érdemesebbnek. Maksay és Tabéry a történelmi elemet vélik kihannsúlyozandának: inkább várostörténet munkájuk s csak kisrés~ben tér rá a mai életre. Berde, Molter és Szemlér írásaiban sokkal inkább benne ég a kisebbségi sors: erős a magyar, de veszendő már az új nemzedék, ha sokáig tiporják mán a leihét •.. Dicséietet érdemel, aki e sorozat eszméjét felvetette s hasznos szolgálatot tesz, aki e sort folytatja, (r.) gemeinen und mit besonderer Beziehung auf Ungarn. Lipcse. 1831. — Andrássy Károly gróf: Umrisse einer möglichen Reform in Ungarn im Geiste des Justemilieu. Lipcse, 1833. — Kuthy Lajos: Polgári szózat Kelet népéhez. 1841. — Vay Dániel: Eszmetüredék a magyar reformról. Lipcse. 1844. — Szemere Bertalan: Követjelentési beszéd. 1847. — Programm der Opposition. Lipcse, 1847. (Tarnai i. m. 121—123. 1.) 10. Tarnai i. m. 86. 1. 11. U. o. 12. Sándorffy Kamill: Törvényalkotásunk hőskora. 1935. 212. 1. 13. Tarnai m. e. 14. Tarnai i. m. 87. 1. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. köt. 225. 329. 1. 15. A sajtótörvény reformjának főbb kérdései. Jogászegyleti értekezések. 1910. évf. 2. fűz. 19. 1. 16. Sajtójogi értekezlet irományai. (1929 febr. 18. és 19-én az országháza delegációs termében.) Az igazságügyminisztérium kiadása. 1928. 17. Irodalom 1900 után: — Összefoglaló müvek: Zsitvny Leó: A magyar sajtójog mai érvényében, 1900. Kenedy Géza: Magyar sajtójog, 1903. linkcy Ferenc: Az új sajtótörvény, 1923. Isaák Gyula: Sajtótörvény, 1928. — Monográfiák: Gonda Dezső: Polgár, mint esküdt. 1900. ödönfi Miksa: Sajtócljárásunk és annak fejlődése, 190.1. Papp János: A sajtójog reformja és az újságíró kamarák (Törvénytervezet). '913. Plcsch Árpád: A sajtójog reformja és az anonimitás kérdése. 1913. Tarnai János: Sajtójogi dolgozatok, 1913. Légmán Leó: A helyreigazítási jog, 1919. Bálás P. Elemér: A sajtódeliktum, 1922. Horváth Dániel: Mennyiben alkalmazhatók a sajtótörvény rendelkezései a fonográf, a gramofón és a film útján terjesztett gondolatra. 1923. Soltész Imre: A sajtójogi felelősség. 1925. Bálás P. Elemér: Sajtójogi bírói gyakorlat, 1928, 1929. 1930. évekre. Balogh István: A terjesztő felelőssége, 1930. Gadó István: A sajtójogi fokozatos felelősség, 1933. Bálás P. Elemér: Funkcionális felelősség a büntetőjogban. 1933. Ugyané szerzőtől: Rádió, szerzóijog, sajtójog, év n. Szerzői jogi reformtörekvések, év n. Mendelényi László: Eljárás a járásbíróság előtt és a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények esetében, 1934. — Kommentárok: Valkó Pál: A sajtóról szóló törvény magyarázata, 1914. Gaár Vilmos: A sajtóról szóló törvénycikk és végrehajtási rendelete, 1914. ifj. Balázs Dezső: Sajtótörvény és a 2500/1914. M. E. sz. végrehajtási rendelet, 1914. Kósa Miklós—Kun Andor: Az >ij sajtótörvény, 1914. 18. Angliára vonatkozóan lásd: Horváth Dániel: Sajtójog és sajtószabadság Angolországban. Sajtó c. folyóirat. 1930. évf. jan. és köv. számok. Franciaországra Tarnai i. m. 39—73. 1. 19. Elekes Dezső: Magyarország időszaki sajtója 1934-ben. M. statisztikai szemle. 1935. évf. dec. szám. 20. Sajtó, 1930. évf. 624. 1. Az összeállítás 1928. évre vonatkozik, arányaiban ma is helytálló. 21. Magvar sajtó évkönyve. 49. 1. ?•>. M sM «zle. i. m. 1101. 1. 23. Máté Károly: Sajtó és tudomány, 1929. 5. 1. és köv. 21. Máté i. m. 7. 1. 25. Máté i. m. 13, 19. 1. 26. M. -t:it. szle, i. m. H07. 1. második lábjegyzete. 27. Máté i. m. 16. 1.. gazdag irodalommal. Lásd még országgyűlési könyvtár bibliográfiáját. 28. Máté i. m. 18. 1. 29. Szomaházy István: Az újság, 1893. Radó Sámuel: Hírlapírók iskolája, 1909. '1' Szabó László: A modern újságírás, 1916. Káinoki Izidor (Vuipesj: Ujságiróiskola. 1916. Kass Endre—T. Nagy László: A vidéki lap szerkesztése és kiadása, 1928. T. Szabó László: Az újságírás erkölcstana. 1929. Hozgonyi Ernő: A modem hírszolgálat; 30. Wünscher: Csonka-Magyarország sajtója, IV. kiad. Thurzó Nagy: A vidéki sajtó. 1928. 31. A vidéki sajtóra újabb tanulmányok: Tarr László: A vidéki hetilapokról. Sajtó, 1933 okt. Csizmadia Andor: Folyóiratok a városkultúra szolgálatában. Városok lapja, 1936 febr. 15. 32. Inkább arányszerüségekben fogadható el. 33. György: A romániai magyar időszaki sajtó öt esztendeje. 1924. Az erdélyi magyarság szellemi élete, 1926. Olay: Le presse Hongroise dans les états successeurs, 1918—1928, 1929. Tolnai: Erdély magyar irodalmi élete, 1933. Kertész: Az elszakított területek magyar sajtója, 1935. Országút 2. sz. 34. Meggondolás tárgyát képezhetné a szegedi tanszéknek Budapestre való helyezése. 35. A Magyar Újságírók Egyesülete és a Budapesti Napilapok Szindikátusának emlékirata. (Sajtójogi értek. irom. 1929. 124. 1.) 11