Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Folyóiratkultúra, sajtóreform, sajtótudomány

tetőjog fényét nem látjuk erősen köréje verődni. Csekély anyag az, amely szemcséivel a tárgy felületére újabban rárakódott. Egy jogi monizmust, melyet nálunk, igazi jogásznemzetnél e tárgynál megkívánhatunk, teljesen nélkülözünk; jogunknak ez az »önzet/< >i*ége«, távolállása a káros befolyásoknak, tudatlanságnak és a szenvedélynek engedhet utat. A fennálló jogállapot mérlegelésében is csak kiábrándító megállapításokra juthatunk. Tagadhatatlan, hogy az 1914 : XIV. törvénycikk és az azt kiegészítő rendeletek halmaza kúszáltságot teremtett. Amellyel azonban mindig a hatalom élt — a maga javára, azt a hatalom kezelte s magyarázta. E szabályokat rendszerbe szedni s a kivételes állapotokkal indokolt rendkívüli intézkedéseket hatályon kívül helyezni: korszakos cselekedet volna. Azonban épp napjaink jogokat megszorító, központosító ideológiája e rendezést valószínűleg arra használná fel, hogy — a nagy idők elveit tükröző szabályokat megcsonkítsa. A magyar törvény rendelkezéseiben felvilágosodottabb, szerkezetében egységesebb, mint a legtöbb állam (még Anglia vagy Franciaországot18 is beleértve, pl. felelősségi rendszerében) sajtójogi szabályai. Félő azonban, hogy az új rendelkezésben épp a törvény nemes szelleme elnyomatnék s helyettük a rendeleti jogalkotás eihamarkodottsága, felelőtlensége és indulata terülne szét. Mi a magyar sajtó? Mit reprezentál az — anyagban, munkásaiban, adatszerüségeiben ? Értékes ismereteket nyújt a központi statisztikai hivatalnak négyévenként megismétlődő .gyűjtése és publikációja." Legelőször 1926-ban vették fel, majd 1930-ban, utoljára 1934. évre vonatkozóan. Hazánk a nemzetközi sajtó koncertjében a 19. helyen áll 1477 lapjával maga mögött hagyva 28 más államot, többek között Argentínát, Németalföldet, Ausztriát. 1926. évben 934, 1930. évben 1230 volt lapjaink száma. Az első négy évben az emelkedés 296 (31-7%), a másodikban (1930—34. évek) 217. (20-1%.) Budapesten 1003, a vidéken 474 lap jelent meg. Az ország valamennyi városában és 72 községben, tehát összesen 127 helyen jelent meg lap. Vidéki városaink részesedése a kiadásban: Debrecen 30, Szeged 26, Miskolc 19, Győr 18, Újpest 17, Sopron, Szolnok, Szombathely 14—14, Pécs 13. Székesfehérvár 12, Kecskemét 11 lapnak volt megjelenési helye. Számos helyen tíznél kevesebb lap jelent meg. Sajtókultúránkra .sokkal jellemzőbb annak közlése, hogy egy-egy lapra mily lélekszám jut. A lapsűrűség aránya legkedvezőbb Budapesten, ahol 1930. évben 1242 lélekre esett egy lap, 1934. évben 1024-re, — legkedvezőtlenebb az előbbi városok közül Kecskeméten, bár ott is javuló irányzatot mutat. 1930-ban 7951, 1934-ben minden 7339 lakosra esett egy-egy lap. Az új szellemiség kialakulását mutatja, hogy az 1477 lapból 890 a háború után, 1921 óta indult meg. Országos érdekű 981, helyi érdekű 496 lap volt. Tartalom szerint (Budapesten): politikai 281, társadalmi 227, vallási 153, ipari 84, pedagógiai 73, közgazdasági 71, kereskedelem, közlekedés, utazás 60, közigazgatás., rendészet, hadügy 58; vidéken is túlnyomóak a politikai lapok: 209, vallási 74, társadalmi 42, a többi közigazgatási, pedagógiai és vegyes. Magyar nyelven jelenik meg 1423, idegen nyelven 54 orgánum. A magyarnyelvű sajtó kiterjeszkedését látjuk abban, hogy 1930-ban még 95 -\% jelent meg magyarul, 1934-ben 96-3%. Akkor, amikor a lapok számának állandó emelkedését, gyarapodását méltatjuk, amely azóta jóval emelkedett az azóta megindult folyóiratokkal (1934. év óta), — figyelemmel kell lennünk arra a sorvadásra, ami a példányszámok lecsökkenésében jelentkezik. A postára adott lapok példányszáma erre nézve is hiteltérdemlő tájékozást nyújt: 1930-ban postára adatott 110-6 millió példány, 1931-ben 103-9, 1932-ben 103-7, 1933-ban 101-2 és 1934-ben 100-1. Ebből a 10-5 milliós apadásból a belföldre küldött példányok száma 8 -3 millióval, a külföldre küldötteké 2-2 millióval csökkent. A sajtó munkásainak személyére20 is képet nyerhetünk. A szellemi munkások (192.910) számából 907 vallotta magát szerkesztőnek és hírlapírónak. 877 férfi 'és 30 nő. Budapesten 654, Szegeden 27, Miskolcon 21, Debrecenben 15, Pécsett 14, Kecskemét, Székesfehérvár 11; egyéb helységekben 10-nél kevesebben. Főiskolai végzettségük 350, érettségizett 460, hat középiskolát 49, négyet 41, csak elemit 7 végzett. Hivatását tíz évnél régebben folytatja 468, ötnél 246. Bepillantást nyújtanak a legnagyobb számban megjelenő sajtótermékekre vonatkozóan, a budapesti 21 napilap szociális szerepére és szellemi kiszolgálására21 a következő adatok (mennyi munkatárs dolgozott egy-egy lapnál?): Budapesti Hírlap 28, Esti Kurír 22, Friss Újság 14, Függetlenség 16, Kis Újság 10, Magyar Hirlap 26, Magyarság 29, Mai Nap 9, Nemzeti Újság 28, Népszava 22, Neues Politisches Volksblatt 8, 8 órai Újság 26, Pesti Hirlap 40, Pesti Napló, Az Est, Magyarország (együtt) 79, Pester Lloyd 29, Uj Lap 3, Uj Magyarság 32, Uj Nemzedék 20, Újság 31. — Hétfői lapoknál: A Reggel 16, Budapester Montagszeitung 5, Hétfői Napló 18, Magyar Hétfő 8, Reggeli Újság 13. A sajtótudomány — mikor erről beszélünk, nem a nálunk is megkísérelt mechanikus uj ságíróképzésre gondolunk — külföldön elismert, gyökeret vert és megmunkált tudományág. Termékeny kutatómunka folyik benne, melyben oly társadalmi jelenséget látnak és vizsgálnak, mint más ágában a társadalomtudománynak ; sőt annál nagyobb nyomatékkal teszik ezt, mert az emberi együttélés egyik legsajátosabb megnyilvánulási tüneményét látják benne, mely jórészt még felderítésre váró kérdéseivel hálás feladatokat nyújt a kutatóknak. A Nemzetközi Statisztikai Intézet és a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Intézete a két legátfogóbb szerv, ezek azonban inkább a kérdések és szempontok elvi rendszerezését, egységesítését munkálják. Adatsizerűségeket gyűjt s ezzel siet a kutatók segítségére a Nemzetközi Szerzőjogvédelmi Iroda, továbbá ennek folyóirata, a Droit d'Auteur. Adatok találhatók még a Góthai Almanachban is.22 A részletjelenségeket, a nemzeti jelenségek kivizsgálását már az államoknak sajtótudományi intézetei végzik. E tudomány kezdete igen régi időkre nyúlik vissza: már a XVII. század második felére tehető.23 A modern sajtótudomány megalapítója Bücher Károly német nemzetgazdász, ki 1916-ban 9