Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Az Erdélyi Múzeum Egyesület és a magyar tudomány

éó. a magyart tudomány Erdély magyarságának legféltettebb szellemi értékei közé tartozik az Erdélyi Múzeum Egyesület. A régi világban a kolozsvári Ferenc József-tudományegyetemmel forrott össze az EME, amely Erdély magyar tudós akadémiájának szere­pét volt hivatva betölteni. Az egyetem azonban elköl­tözött, tanárai, tudományos büszkeségei utánamen­tek Szegedre, vagy Budapestre. Az itthonmaradot­tak, Erdély rögétől elszakadni nem tudók sorában pedig rendeket rágott a halál s az Erdélyi Múzeum Egyesület, anyagi erőiben megfogyatkozva, birtok­állományában veszélyeztetve önmagában áll őrt a vártán; egymaga gyűjti össze Erdély szellemi arisz­tokráciájának kicsinyre olvadt, de annál lelkesebb csapatát s tartja ébren a tiszta és magas szellemi életre jogot formáló hitet. Az Erdélyi Múzeum Egyesület dicső múltját, alapításának körülményeit, jelenlegi helyzetét, a ro­mán államhoz és a kolozsvári egyetemhez való jog­viszonyát és a jövő perspektíváit akarja megismer­tetni ez a cikk a mai magyarországi fiatal értelmi­séggel. Nem új dolgokat fedezünk fel itt, hanem csak azt akarjuk vázolni, hogy kisebbségi életünkben minő nehézségekkel kell meg küzdenünk, ha fenn akarunk maradni és teljesíteni akarjuk magasrendű szellemi feladatainkat is. I. Az EME alapításának körülményei a messzi múltba, egészen a 18. századba nyúlnak vissza. 1760-ban B o d Péter veti fel először az erdélyi aka­démia eszméjét, majd 1785-ben Batthyányi Ignác gróf .erdélyi püspök készít egy tervet tudós társaság felállítására. A 1791-iki kolozsvári országgyűlés egy ómagyar nyelvművelő társaságiról szóló törvény­cikket terjesztett fel megerősítésre. B án f f y György gróf kormányzó 1792-ben -^Kézírások Társasága« néven alapít egy történettudományi társulatot. Nagy­jelentőségű volt Döbrentei Gábor 1813-iki fel­lépése. Ő indítja meg az első -»Erdélyi Múzeum«-ot, hogy Kolozsvárott irodalmi és tudományos életet te­remtsen. De ez a kezdeményezés éppúgy, mint B ö­löni Farkas Sándor főkormányszéki fogalmazó 1829-iki múzeumalapítási gondolata is, anyagi okok miatt feneklett meg. Kemény József és Sámuel grófok 18hl-iki fellépése adott döntő lökést az Erdélyi Múzeum Egyesület eszméjének. Kemény József mellett M ikó Imre gróf hívő lendülete és fáradhatatlan agilitása nagyban előmozdította az ügyet. Az erdélyi ország­gyűlés 18U2 dec. 23-án határozatot is hozott Erdély nemzeti múzeumának ügyében. A szászság azonban, amely már 1833-ban megindította a »Transilvania«-t és 18W-ben megalakította a »Verein für Siebenbür­(jische Landeskunde«-t, minden igyekezetévél azon volt, hogy a magyarság hasonló kulturális törekvé­sét és így a múzeumalapítási tervet elgáncsolja- A szász követek tiltakozása miatt nem szentesítették az errevonatkozó törvényjavaslatot sem. Az időköz­ben kitört forradalom és a szabadságharc elterelte a figyelmet a múzeumról: az abszolutizmus korában, pedig az erdélyi magyarságnak a legnehezebb élet­küzdelmet kellett folytatnia kulturális életmegnyil­vánulásai érdekében. 1855-ben meghalt Kemény Jó­zsef gróf és gyűjteményeit az Erdélyi Múzeumra hagyta. Mikó Imre pedig tíz holdnyi kolozsvári kert­jét és villáját adományozta 1856-ban a célra. Ebben az évben már az uralkodó elé terjesztették az erdélyi arisztokrácia jelesei az egyesület első szabályterve­zetét. Hosszas huzavona, módosítások és gáncsvetések után Mikó Imre kivívta, hogy a király 1859 szep­tember 8-án jóváhagyta az alapszabályokat. Az alakuló közgyűlést 1859 november 23-án a kolozs­vári unióuccai híres Vigadó, a Redoute nagyter­mében tartották meg. Ott volt a magyarság színe­java és a jelenvolt 383 szavazó nagy lelkesedéssel, titkos szavazással egyhangúan a magyar nyelvre szavazott, mint az Egyesület hivatalos nyelvére. Az alakuló ülés jegyzőkönyve és az alaj)szabályok félre­érthetetlenül kidomborították az EME magyar jelle­gét és a magyar tudományosság müvelésének és elő­mozdításának céljait. Az abszolutizmus tehát, bár­mennyire is késleltette a nagy ügyet, mégsem tudta megakadályozni az erdélyi magyarság törekvéseit. Ettől az időtől kezdve az Erdélyi Múzeum Egye­sület mind tekintélyesebb szerepet játszott Erdély életében. Nemcsak a vezető történelmi osztály, a fő­nemesség vezetői, hanem Erdély magyarságának minden rétege járult hozzá részben pénzbeli adomá­nyával, részben gyűjteményei, könyvtára megaján­lásával az EME felvirágzásához. A tudományos fel­dolgozás és a kiadványok is mind szélesebb körben éreztették nemzetnevelő hatásukat. Az EME gyűjteményei tették lehetővé, hogy Kolozsvár 1872-ben egyetemet kaphatott. A Ferenc József-tudományegyetem alapításakor az EME szer­ződést kötött a magyar (diámmal. Ennek értelmében az EME gyűjteményei tulajdonjogának teljes fenn­tartása és az Egyesület önkormányzatának érintetle­nül hagyása mellett évi 5000 forint bérösszegért könyvtárát, levéltárát és múzeális gyűjteményeit az egyetem használatára átengedte. így egyrészt az EME gyűjteményei fokozottabb mértékben állhattak az EME tudományos céljainak — ásatásainak, könyvkiadásának, vándorgyűléseinek — megvalósí­tására. Ettől az időtől kezdve a, világháború kitöréséig tartott az EME fénykora. Az Egyesület a következő szakosztályokra oszlott: 1. bölcsészet-, nyelv- és tör­ténettudományi, 2. természettudományi, 3. orvos­tudományi, U. jog- és társadalomtudományi szak­osztályokra. Gyűjteményei a következőkben tagozód­tak: 1. Könyvtár (hírlaptár, ősnyomtatványok, le­véltár, csahídi levéltárak), 2. Érem- és Régiségtár, 3. Állattár, U. Növénytár, 5. Ásványtár. Az EME szaküléseket tartott, ezeknek munká­latait szakfolyóiratokban adta ki. A tárakat meg­nyitotta a nagyközönség számára; népszerűsítő elő­adásokat tartott, vándorgyűléseket rendezett Erdély különböző városaiban és megíratta a vándorgyűlések 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom