Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Az Erdélyi Múzeum Egyesület és a magyar tudomány

helyének monográfiáját. Évkönyvet, önálló tudományos munkákat adott ki és pályadíjakat tűzött ki. II. Ezt a széleskörű és áldásos tevékenységet, amelyből a politika száműzve volt mindenkoron, a világháború megakasztotta, az impériumváltozás pedig úgyszólván megszűntette az első években. Az EME alapjai devalválódtak, a tagdijak lecsökkentek, az államsegély megszűnt. A román állam pedig egysze* rűen magáénak nyilvánította az EME könyvtárát és gyűjteményeit, anélkül, hogy a tárak használatáért bármit is fizetne mind a mai napig. Az EME utolsó tizenöt éve az Egyesület autonómiájáért, magyar jellegének változhatatlanságáért és tárainak tulajdonjogáért folytatott küzdelmek szakadatlan láncolata. Az Egylet a Ferencz József Tudományegyetem megszűntével a kolozsvári egyetem és az EME közötti szerződést megszűntnek tekinti; késznek mutatkozott azonban arra, hogy a kolozsvári I- Ferdinánd király-egyetemmel a tárak használatára új szerződést kössön. A jog világosan az EME oldalán van; a főhatalom ellenben a mai napig sem rendezte ezt a jogviszonyt s bár az állam az egyezkedő tárgyaiésók alkalmával minduntalan hangoztatja, hogy a román egyetemet a volt magyar jogutódjának tekinti, a bérösszeg fejében tizenöt év óta egyetlen leit sem fizet. Ezáltal az egylet, megfelelő anyagiak hiányában, távolról sem fejthet ki olyan tudományos tevékenységet, mint a régi világban. Tárait nem gyarapíthatja, sőt, helyenként nem is ellenőrizheti azok állapotát; fölapja, a harmincnégy kötetet megért »Erdélyi Múzeum« is megszűnt a háború után. Az EME vezető állásaira megválasztottak törvényes megerősítése épp oly nehézségekbe ütközött, mint a szabadságharcot követő időkben. 1921-ben Ugrón Istvánt, a Magyar Párt akkori elnökét, ny. rend,kívüli követet és meghatalmazott minisztert választották elnökké, alelnökök P ap p József dr. volt főispán és Teleki Arvéd gróf lettek. A kolozsvári törvényszék, minden ellenkező erőlködés dacára is, elismerte és bejegyezte 1925-ben az Egyesület jogi személyiségét és jóváhagyta az 1905-i alapszabályokat. A régi vezetőséget azonban nem erősítették meg és 1925-ben elnökké W ass Béla grófot, alelnökökké Torma Miklóst és Mannsberg Sándor bárót választották meg. Főtitkár B itay Árpád dr., a neves történetíró, titkár Kántor Lajos dr. lett. A román kormánnyal való hosszadalmas és eredménytelen tárgyalások során az Egyesület majorizálásának gondolata vetődött fel román részről. Al. Borza kolozsvári egyetemi tanár, növénytári igazgató, egyesületi tag hirdette tanulmányában, hogyha a román intellektuellek tömegesen belépnének az EME-be, akkor csakhamar elveszítené magyar jellegét és így a román állam legjobb tetszése szerint rendelkezne az EME gyűjteményeivel. A választmány azonban a romá.n tagok felvételét megtagadta, amelyhez alapszabályszerűen biztosított jogai vannak és még indokolni sem tartozik, hogy kit miért vesz fel és kit miért nem. Mivel az EME mereven ellentállott a magyar jelleg megváltoztatásának, a tárak igazgatói, a román egyetemi tanárok minden közelebbi alap nélkül törvénytelennek deklarálták az EME tevékenységét és az ellenőrzést igyekeztek meggátolni. A régi alelnökök meghalván, 1929-ben Jósika János bárót és R oth Hugó dr-t választotta meg az EME alelnökeivé és ezt a választást 1933 február lU-én a király meg is erősítette. Főtitkár György Lajos dr., a neves irodalomtörténész, a M- Tud. Akadémia tagja lett, titkár K á n t or Lajos dr. maradt. Ettől az időtől kezdve az EME működése, ha lecsökkentett keretek között is, de mindjobban konszolidálódott és a válság éveit megúszva a magyar tudományosság elöbbrevitele érdekében kitűzött céljait előbbre viheti. Anyagi erőforrásai, a gr. W a s s Ottilia-féle ház és az újabban vásárolt majálisuccai bérház, lehetővé tették, hogy szakfolyóiratát, az »E r d é l y i M úz e u m«-ot, György Lajos szerkesztésében 1929-ben újra megindíthatta. Most már a VII. új folyam elé néz e folyóirat, amely újra elérte régi magas színvonalát. Fölapjában a szellemi tudományokat, mellékletében az orvos- és természettudományokat szolgálja e folyóirat és a mai Erdély legnevesebb magyar tudósai írják tanulmányait. Küzd a magyar nyelv tisztaságáért és részletesen ismerteti a magyaroszági tudományos mozgalmakat is. Évente négy kötetben, összesen átlag harminc íven jelenik meg az »Erdélyi Múzeum«. Egyes cikkei, mint az »Erdélyi Tudományos Füzetek« sorozatának tagjai, önálló füzetben látnak napvilágot; számuk már a nyolcvan körül jár és nagy missziót töltenek be a magyar tudomány terjesztésében. Az évente megtartott szakelőadások és népszerűsítő előadások száma a háromszázat is meghaladja. A legképzettebb erdélyi tudósok vesznek részt ezeken az előadásokon, amelyek a tudvágyó magyar értelmiség nagy tömegeit mozgatják meg. Felelevenedtek a vándorgyűlések is, amelyek a legszebb eredménnyel, a magyar értelmiség eleven résztvételével zajlanak le. 1930-ban Marosvásárhelyen, 1931-ben Nagyenyed ősi, patinás falai között, 1932-ben Nagybányán, 1933-ban Sepsiszentgyörgyön, 193i-ben Brassóban, a mult évben pedig Tordán tartott az EME vándorgyűlést, Az ezekkel egybekötött magyar orvoskongresszusok is nagy feltűnést keltettek és az orvostudomány haladásának jelentékeny szolgálatokat tettek. Az Egyesület minden alkalommal kiadta emlékkönyv formájában a vándorgyűléseken tartott előadásokat, amelyeket szintén György Lajos szerkeszt. Noha az utolsó év újabb nehézségeket és anyagi természetű megpróbáltatásokat rótt az Egyesületre, s még mindmáig sincs rendezve az EME és az állam jogviszonya s így nélkülözi a tárak bérösszegét, — az Erdélyi Múzeum Egyesület az első évek megpróbáltatásain átesve, kiállotta a tűzkeresztséget és bebizonyította, hogy minden állami dédelgetés nélkül is életerős fája a magyar tudománynak. Ez magyar kisebbség — és nemzetpolitikai szemszögből annál is nagyobb jelentőségű, mert Erdélyben a magyar tudományos utánpótlás mind nagyobb nehézségekbe ütközik. Az öregebb generáció, amely nem költözött Magyarországra, részben a halál, részben az elkedvetlenedés és a tudományos kutatás eszközeinek hiányában ritkán hallatja hangját. A tudományos függetlenséget a mind türelmetlenebbé váló szélső jobboldali és soviniszta irányzatok egészen aláásták- A fiatal magyar tudósnemzedék, amely csak a kolozsvári román egyetemen tanulhat, a magyar tudomány szellemét nem szívhatja magába és a magyarsága mellett emelt fővel való kiállás nagy kockázattal jár. Különösen a történelmi tudományok művelői fogynak. A természet és különösen az orvostudomá10