Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A magyar politikai gondolkodás a világháboru előtt és után

1905 után agrár-szocialista, vagy pedig kisgazdapárti programal a Házba jutott. Az ő jelenlétük igazolta bizonyos, megoldásra váró kérdések létezését. ötven esztendő leteltével elérkezett a magyar társadalom oda, ahol a kiegyezéskor kellett volna lennie, a liberális eszmék adoptálásához. Talán a forradalom és az összeomlás nélkül lassan a konzervatív eszmék nyugati értelmezése is befogadást nyert volna, hiszen a néppárt és a keresztényszocialistapárt 1917-beli egyesülése, egy erős jobboldali szervezet felállásával bíztatott, amely világnézeti alapján kívánva megközelíteni a problémákat, s félretéve a közjogi kérdést, egy politikai váltógazdaság jövőbeli lehetőségével kecsegtetett. Hiszen azáltal, hogy a közjogi gondolkodás lassan liberálissá alakult át, megérett a közvélemény a világnézeti alapon való politizálásra, s ezzel terük lett a konzervatív alakulásoknak is. Azonban ezek a lehetőségek az összeomlást követő brutális mozgalmakban eloszlottak, s a forradalom leverése után a kiegyensúlyozott pártélet helyett újból egy bizonyos irány túlsúlya érvényesült, de most a konzervatív irányé. A forradalom szélsőbaloldali kilengéseire szélsőjobboldali reakció következett. Azonban nem ez a külsőleges szemléletmód adja a kulcsát annak, hogy a háború utáni politikai gondolkodás kereszténykonzervatív irányban fejlődik. Az összeomlás és a forradalom nyomorúságában a politikai vezetőréteg azon tagjai, akik osztályuknak általános liberális szemlélete mellett, konzervatív elveket vallottak, részint emigrációban, részint a közélettől visszavonulva gondolkodtak a káoszból kivezető úton és világnézetükből kifolyólag egészen érthetően a liberalizmus rendszerében és elveiben találták a hibát, & Széchenyi István eszméit véve új zsinórmértékül: a nemzeti keresztény irányban látták az újjáéledés lehetőségét. Ámde kicsiny volt a réteg, melyből ez a gondolkodás kiindult, mint ez mindig történni szokott új gondolatrendszerek indulásakor, s ha a politikai vezetés az ő kezükben volt is, a társadalom politizáló rétegének világnézete más volt. A konzervatív pártok nagy többsége a képviseletben nem jelentette a társadalom politikai gondolkodásának átalakulását, hanem csak annak a reakciónak érvényrej utasát, mely a forradalom szélsőbaloldali álláspontjának ellenhatásaként váltódott ki. A társadalom gondolkodás módja egyelőre még liberális volt és a feljebb említett konzervatív kormányzó réteg új eszméi rátelepedtek- A helyzet azonban csak külsőleg analóg a kiegyezéskorival, mert akkor egy rendi gondolatkomplexumot kellett feldolgoznia a társadalomban a liberalizmusnak, a háború után azonban egy parlamenti rendszernek, egy világnézeti iránynak kellett magához idomítania egy másikat s közben magának is hozzá hasonulnia, vagyis a korábbi két különböző síkon mozgó gondolatrendszer helyett most egyazon sík ellenkező pólusain lévő eszmekomplexumoknak kellett egymáshoz idomulniok. Ez bosszú munkába került s addig külsőleg minden úgy folyt, mintha a világnézeti átfordulás meg sem történt volna. Természetes ez, hiszen az áthasonulás lépésről-lépésre történt, s emberi szemmel meg nem figyelhető, csak ha a folyamat már elég nagy változás stádiumában van. A politikai gondolkodásnak két formáját vehetjük észre a világháború után. A liberalizmusról konzervatív oldalról mondott lesújtó kritika a liberális pártok visszaszorulását idézte elő, olyan módon, amint az a, háború előtt a konzervatívokkal történt, s majdnem azonos módszerek mellett. Azonban mialatt a liberális és szélsőliberális pártok törpe minoritássá zsugorodtak össze, a konzervatív irány nagyjában két ágra szakadt. Az egyik a konzervatív elvek alkalmazása mellett, a régi berendezkedés tekintetbevételével, helyesebben belátva, hogy azt máról-holmapra eltörölni lehetetlen, az új elveknek lassú, fokozatos alkalmazását tűzte ki célul. A magyar politizáló közvéleménynek érettségét mutatta, hogy viszonylag rövid idő alatt, tíz év alatt felszívódtak a liberális elvek mellé a konzervatív eszmék, legfeljebb arra kell még várni, míg a társadalomnak egyelőre még mindig régi szerkezete ennek megfelelően alakul, s a városi népet s a vidéki »úri« osztályt a falusi embertől, a »parasztól« elválasztó szakadók betömődik. Éppen a konzervatív eszmék érvényesülése tette lehetővé a másik, a szélső iránynak fellépését is. Az összeomlás után fellépnek az ú. n. fajvédők, akik a fajt biológiai kategóriaként kezelik s ennek alapján kísérlik elválasztani a magyar fajtól az idegen fajokat. Ez a német minták szolgai átültetésén felépülő gondolkodás produkálja a turánizmus abszurdumát is. A közjogi kérdés és a Habsburgokkal való ellentét a trianoni béke után értelmét vesztette, de most a faji gondolat alá bújva, politikai és irodalmi megnyilatkozásokban igyekezett a német-osztrák hatás káros voltát bemutatni, s mint olyat, mely a magyar faj kiirtására készült föl; persze amellett önmaga nyugodtan átveszi a birodalmi német fajvédő eszméket. A magyar politikai gondolkodás most még forrong, tapogatódzik. Csak az az eszme maradhat meg és lehet termékeny a politikai gondolkodásra, mely kapcsolattal bír a társadalom szemléletmódja s berendezése felé és valami összefüggése van a tradíciókkal, a hagyományos szerkezettel. Ez és a társadalom a sokszor emlegetett kölcsönhatással kialakíthat egy olyan politikai gondolkodást, mely konzervatív ugyan, de magába olvasztja a liberalizmus neki megfelelő elveit is, másrészt a társadalom struktúrájában is képes létrehozni a kellő változást. Ma még lehetetlen megmondani melyik irány fogja kialakítani az új, most vajúdó politikai gondolkodást, de igen valószínű, hogy ha kellő idő lesz rá, akkor egy mérsékelt irány fog kifejlődni, mely lehetővé teszi a liberális és a konzervatív pártoknak a helyes egyensúlyban való elhelyezkedését, amit az vált majd valóra, hogy a társadalomnak egyik részében inkább a liberális, másikban inkább a konzervatív gondolati elem lesz a domináns a politikai gondolkodás kialakult vegyületében. Mérei Gyula dr. A SZÉKESFŐVÁROSI TÜDÖBETEGGONDOZÓINTÉZETEKBEN az 1935. évben az összes rendelések, kezelések és vizsgálatok száma 403.429. Ebből az iskolaorvosi vizsgálatok száma 28.805 tett ki. Sajtóhiba folytán, a múlt számiunkban közölt Deák Ferenc díszpolgárságai című cikkben I. Ferenc József koronázási napjaként július 8. volt feltűntetve, a helyes június 8. helyett. 36