Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A vidéki tudományos kutatás legnagyobb akadálya

X A vidéki tudományos kutatás legnagyobb akadálya Amint a diplomás fiatalság az egyetem padjairól kikerül az életbe, a tudományos munkával szemben elfoglalt álláspontján azonnal észrevehetővé válik az a kettősség, melynek alapján a jövő nemzedéke két táborra különül. Egyik része a hivatásszerű tudományos munkát tűzi ki életcélul, a másik része olyan pályára lép, ahol tudományos kutatással nem foglalkozik, legfeljebb ébren tartja érdeklődését a saját tágabb-szűkebb szaktudománya iránt. Az előbbiek a tudományos élet termelői, álláspontjuk a kultúrával szemben produktív: az utóbbiak viszont a tudományos termelés felvevőpiacát alkotják, ők a kulturális élet körforgásában a receptív elemek. Természetesen ez utóbbiak vannak nagyobb többségben. A tudományos kutatást hivatásszerűen gyakorló réteg minden igyekezete oda irányul, hogy lehetőleg a fővárosban találjon elhelyezkedést. Az egyetemi és egyéb tudományos intézetek, könyvtárak, levéltárak, múzeumok, gyűjtemények ugyanis annyira elengedhetetlen előfeltételét képezik a tudományos kutatásnak, hogy ezek nélkül szinte lehetetlen felmutatni értékes eredményeket. Minthogy pedig mindebben a vidéki városok nagyon is szegények, le kellene vonnunk magunknak azt a keserű következtetést, hogy a vidéki városoktól a tudományos élet legtermékenyebb rétege távolmarad s ennek folytán a vidéki városok a főváros tudományos termelésének engedelmes fogyasztópiacaivá süllyednek. A föntebb produktívnak nevezett tudományos érdeklődésű réteg bizonyos kicsiny arányban mégiscsak a vidéki városokban kénytelen elhelyezkedni. De mihelyt kezd, azonnal kénytelen-kelletlen szembekerül a vidéki tudományos kutatás legnagyobb problémájával: nem tud hozájutni a szakmájába vágó könyvekhez. Kényelmetlen nehézséget jelent számára az azonos érdeklődésű, módszeres képzettségű társak hiánya, azután a szakférfiak útbaigazításának nélkülözése is, de ezeken talán valahogy túltenné magát, csak a könyvkérdéssel nem tud megbirkózni. \Ki tudná megmondani, hány szépen elgondolt, nagy szeretettel megkezdett munkának ásta meg sÍ7-ját ez a probléma. A teljes felkészültséggel rendelkező és jószándékú kutató a könyvbeszerzés kérdésének láttára azután kétféle álláspontra helyezkedhetne: vagy levonja azt a szomorú tanulságot, hogy vidéken a tudományos kutatás a legnagyobb nehézségekbe ütközik s egész életére meddővé válik, vagy pedig túlteszi magát a könyvproblémán s alkot másod-harmadrangú müveket. Az elsőnek állásfoglalása holtpontra juttatja a vidék tudományos termelését: mennyiségi, a másodiké minőségi tekintetben. Nem sokat kell kutatnunk, hogy lehangoló benyomásokat szerezzünk a vidéki kutatás eredményeiről mennyiségi szempontból. Az egyetemi városokat leszámítva, a vidék alig veszi ki részét a tudományos termelésből a fővároshoz viszonyítva. Mindössze 3—U olyan vidéki tudományos irányú folyóiratunk vau, a/mely nem főiskolával kapcsolatos. A városonkint 200—300-ra rúgó, tudományos képzettségű és a kultúraterjesztés szolgálatában álló ember közül alig egy-kettő meri magát elhatározni a tudományos kutatásra, mert valamennyi tudja jól, hogy terve abban a pillanatban megfeneklik, amint témájának irodalma túllépi a két-háromezer kötetes tanári könyvtár kereteit. Valóságos hősies vállalkozás kell vidéken a tudományos kutatáshoz, hiszen a szerzőnek állandóan viselnie kell a szakirodalomban való tájékozatlanság ódiumát. Aki túlteszi magát a nehézségen s alkot szakirodalom nélkül, az minőségi tekintetben szállítja le a vidéki kutatás értékét. Nem is csodálkozhatunk azután, ha az ilyen hiányosan összeboronált művekre a tudományos kritika rásüti a »si tacuisses« bélyegét. A tapasztalat viszont ezen téren azt is mutatja, hogy a tudományos kritika hivatalos képviselői ilyen esetekben túlságosan fővárosi képzetek hatása alatt állanak. Mindazt, amit a vidék a vázolt okok folytán csak rengeteg utánjárással és fáradsággal s bizonyára kevés szerencsével alkothat, azt a priori alacsonyabbrendűnek tartják a fővárosinál. A vidéki munkák minőségére vonatkozó képzeteket még a kevésszámú értékes művekre is kiterjesztik, általánosítják. Ezeket a képzeteket éppen a megfelelő szakirodalom híján »összeállított« vidéki próbálkozások termelték ki, de a baj ott van, hogy kritikai ledorongolásban sokszor van részünk, de a sikertelenség okát kutató és megértő, tökéletesebb alkotásra serkentő eligazításban annál ritkábban. A jószándékú és kétségkívül értékes tudós kutató is dilettáns lesz így, noha a tudományos kutatás iránya egyre jelentékenyebben a vidéki részleteredmények felé fordul s itt ez a jobb sorsra érdemes munkaerő — a szükséges könyvek birtokában — elsőrangú eredményeket tudott volna felmutatni. Hiszen a maga kis birodalma ez, ahová a fővárosi kutató ritkán téved és amelynek kérdéseiben az idegen sohasem tartja érdemesnek elmélyedni. A vidékre háramló kutatás területei így örökre feltáratlanul maradnak s ugyanakkor a munka elvégzésére alkalmas és hivatott erők a kellő segédeszközök híján elsorvadnak. Ne csodálkozzunk tehát, ha a vidéki városok tudományos termelése nem igen mutat föl eredményeket, ha kulturális érdeklődésünk csupán receptív s a szépirodalom irányába tolódik el. A vidéki városi könyvtárakat a tudományos kutatás céljaira alkalmassá tenni tehát nagyon is sürgető kulturális érdek. Azok az óhajtások, melyek a vidéki városi könyvtárügy rendezésétől várják megvalósulásukat, röviden a következőkben foglalhatók össze: az egy városban található valamennyi könyvtári anyag legyen hozzáférhető, ha már nem mindenkinek, de legalább azoknak, akiknek személye és fölkészültsége kellő biztosítékot nyújt az eredményes munkára s az esetleg a hétköznapinál is nagyobb értéket képviselő könyvtári anyag lelkiismeretes kezelésére. A legnagyobb anyaggal rendelkező könyvtár (nevezzük főkönyvtárnak) bekéri másolatban a többinek katalógusát s az évi gyarapodás jegyzékét (ez az elgondolás Pasteiner Ivántól, az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ igazgatójától származik s az egyik vidéki városi könyvtár át is vitte azt a gyakorlatbaj. Mindegyik könyvtár hetenkint egyszer bármilyen rövid időre, de meghatározott időpontban rendelkezésére áll a főkönyvtár által odautasított könyvigénylőknek, akik a könyvtári szabályzat értelmében akár házi használatra kivihetik, akár ott Ildiiben áttanulmányozhatják a kérdéses müvet. Amenyuyire az egyes könyvtárak speciális célkitűzéseinek sérelme nélkül lehetséges, össze kell hangolni a könyvbeszerzést, vagyis ha egy standard művet már két könyvtár megvásárolt, ugyanazt a harmadik és negyedik már nem veszi meg, hanem helyette más, még valamennyi könyvtárból hiányzó és a tudományos kutatás céljaira szükséges kiadványt szerez be. Mindkét elgondolás, az összes helybeli könyvanyag rendelkezésre bocsátása s a könyvbeszerzés racionalizálása látszólag sérelmes az érintett könyvtárak érdekeire. Ám csak látszólag sérelmes, mert hiszen ha mélyére tekintünk a dolognak, nyilvánvaló lesz, hogy ha ily módon egy vidéki város valamennyi könyvtárának ajtaja egymásbatárul, az nemcsak azt jelenti, hogy az egyik könyv37