Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A magyar politikai gondolkodás a világháboru előtt és után

áll, emellett azonban ünnepélyeket is tartanak, vagy a templomban, vagy az iskolában. Az ünnepély magva: egy előadás. Egy-egy kiszállás alkalmával ugyanarról a tárgyról tartanak előadást valamennyi faluban. (Pl.: Az elmúlt év utolsó kiszállásakor 11 faluban Rákócziról.) A falu segítésére és szolgálatára megszervezte a szeminárium az újságakciót, öt napilapot, több egyházi- és szaklapot küld ki hetenként a környékbeli tanyák, jobbára református lakosainak a hitoktatók és a kisegítő teológusok útján. Ugyanezt a célt szolgálja az ez évben megindított vándorkönyvtár is, amelyet első ízben a bodrogközi Nagyrozvágy ifjúsági egyesülete kapott meg. A falu és város közelebbi kapcsolata erősítésére rendezte a szeminárium még az elmúlt évben a Cigándi Bokréta sárospataki előadását és fogja rendezni a Faluszövetséggel karöltve május 17-én a vajdácskái falunapot, amely az előkészületek alapján országos viszonylatban is értékesnek ígérkezik. Az elmúlt és legnagyobb jelentőségű ténye a szemináriumi munkaközösség életében az, hogy kikerültek falura a legöregebb, négy évet »kiszolgált« szemináristák. A munkaközösségtől nem szakadtak el, körleveleinkkel állandóan felkeressük, munkánkról tájékoztatjuk őket, írásaik útján tagjai továbbra is a faluszemináriumnak és végzői a faluszemináriumi munkának, ahogy mondjuk: »állandó kiszállásban« vannak. Nem történt semmi más, csak a szemináriumi helyiségünk szűk falai bővültek ki. Örömünk akkor lesz teljes, ha Magyarország valamennyi falujának vezetője faluszeminárista volt és lesz. Czegle Imre X A magyar politikai gondolkodás a világháború előtt és után A politikai eszmék terjedési vonala teljesen azonos irányú a kultúreszmékével- Fölülről, az intellektuális műveltségű rétegekből, melyeknek megvan az ú. n. politikai műveltségük, s amelyek az eszmékkel és hordozóikkal többé-kevésbbé közvetlen kapcsolatban vannak, terjednek a hajcsövesség törvényéhez hasonlóan, vékony kis közvetítő ereken át mindig lejebb és mélyebben a társadalom termőtalajában. Minél lejebb jutnak, annál több eredeti alkotórészüket szívják fel a fölöttük levő rétegek, s így mindig kevesebb jut az eredeti gondolatokból a legalul levőkhöz. A társadalmi organizmus azonban nemcsak felveszi ezeket a politikai gondolkodást tápláló eszméket, hanem, hogyha megfelelnek az ő struktúrájának, fel is dolgozza őket, idomítja a maga természetéhez, s így már átalakított formában adja tovább az alsóbb rétegeknek. Vannak viszont olyan politikai eszmék, amelyeket a társadalom nem képes feldolgozni, mert nem talál közösséget, átvezető hidat a maga viszonyaihoz, másszóval olyan eszmék ezek, melyek más felépítésű társadalmi organizmusban keletkeztek és esetleg egy sajátos szerkezetű, amattól elütő szervezet számára idegenek. Ezek ebben a számukra idegen testen megemésztetlenül hatolnak keresztül és miután bizonyos anyagcserezavarokat okoztak benne, távoznak, s a társadalomban semmi vagy csak igen csekély nyomot hagynak. Ugyanez a folyamat megy végbe akkor is, ha nincs elég idő az eszmének a társadalomban való mély elterjedésére. Mert politikai eszme hatásáról csak akkor beszélhetünk, ha az a közösségben meg tud fogódzani, s a társadalom a maga szükségleteihez idomítja, ami jelenti egyrészt az eszmének a társadalom sajátos szerkezetéhez való átalakulását, másrészt az organizmusban éppen az eszme hatása alatt, annak irányában történt változásokat. Ezeket kell figyelembe vennünk, hogyha a magyar piolitikaji gondolkodást vizsgáljuk akármi-* lyen időben s így akkor is, ha csak a címben megjelölt időre irányítjuk tekintetünket. A magyar politikai gondolkodás 1526-tól kezdve rendi síneken mozgott és ezt a sajátos politikai helyzeten kívül a társadalom szerkezete is magyarázza. Amikor az 1790-es rövidéletű mozgalmak után a 30-as évek végétől 1848-ig a liberális eszmék nálunk »Sturm und Drang« korszakukat élték, kétségtelen, hogy számos hívőre tettek szert a politikai műveltséggel rendelkező középnemesség körében, de ez távolról sem jelentette, hogy az egész nemesi társadalmat áthatolták volna, ami ilyen rövid idő alatt úgy sem volt lehetséges, hiszen ehhez az egész társadalomszemlélet és jogi fogalmi rendszer átalakulása volt szükséges. így hát a rendi gondolkodás megmaradt társadalmi és politikai vonatkozásban is. Erre bőséges adatot adnak a 40-es évek országgyűlési tárgyalásai. Sőt — újabb kutatások szerint — az 1847/48-as1 reformországgyűlés se' lett volna reformországgyűléssé, ha a bécsi események az ügyek lassú, de feltartózhatatlan folyamát erőszakos kitöréssel nem siettették volna. A reformok a forradalom közbejötte nélkül sokkal szerényebbek lettek volna és megvalósulásuk menete is lassúbb lett volna, amint ez normális fejlődés alkalmával szokott történni. Kétségtelen azonban, hogy hosszabb idő alatt ugyan, de mind létrejött volna, s ez a késedelmesebb beteljesülés viszont megfelelő időt engedett volna a társadalomnak, hogy a liberális eszmék mélyen elterjedhessenek, átérthessék őket, a szervezet magához idomítsa őket és mtaga is nekik megfelelően átalakuljon. Ezzel szemben az történt, hogy a bécsi forradalom következtében a reformok megfelelő társadalmi alátámasztás nélkül érlelődtek meg. A török hódoltság óta megmerevedett társadalmi szervezetre, mely átalakulni még nem tudott, rátelepedett egy más társadalmi berendezkedésre szabott politikai idearendszer. Hogyha lazonban a reformok jóváhagyását, s az új, liberális államberendezést békés idők hagyták volna meggyökeresedni, lassan átalakult volna a politikai gondolkodás is, a társadalomszemlélet megváltozásával egyidejűleg- Azonban alighogy az új rendszer a maga — önhibáján kívül — külsőleges módján rátelepült a még mindig rendi társadalomra, a szabadságharc eseményei, melyek 34