Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Kolozsvár magyar középiskolái

bad fejlődést és polgárainak boldogulását. A legnagyobb elnyomásban élő milliók is eszményüknek tekintik a szabad alkotmányos államot és hogy Anglia mindig meg tudta érteni a népek közösségének lelkületét és a legzavarosabb diplomáciai helyzetekben is megtalálta az utat a siker felé, az is az angol ember lelkének szabadságában leli magyarázatát. Mikor más népek faji és társadalmi gyűlölettől elkábítva ködben élnek és csak nagyon szűk körben tudnak tájékozódni, az angol polgár lelkének tiszta levegőjében mindig látja az emberiség útját és a szabad haladás elvét semmiféle jelszó kedvéért fel nem adja. Hogy a polgárság építette fel Európa jelenének fejlődését, azt senkisem tagadhatja és hogy a polgárság éltető eleme a politikai és gazdasági szabadság, azt a történelem bizonyítja. Azonban minden élet ki van téve ellenséges támadásnak és a polgárságnak is meg kell küzdeni időnként olyan áramlatokkal, melyek létét veszélyeztetik. A 'polgárság nem élhet munka és szabadság nélkül. Veszélyeztetheti az elsőt a gazdasági válság, a másikat az abszolutizmus. Mindkettőt kitermeli a háború. Különösen olyan államokban, melyek akár világnézetileg, akár gazdaságilag, akár diplomáciailag az általános emberi fejlődéstől többé-kevésbé izolálva vannak. A háború lelkülete, mint az erőszak rendszere, minden háború után egy ideig még bujdosik a népek között és ahonnan a nemzet öntudata erős kézzel el nem űzi, ott egyidőre még felburjánzik, mint az abszolutizmus beteg másolata. Mert mindaz abszolutizmus, ami a történelmi erőket elfojtja. Ezért rendesen a nemzettől idegen elemekre támaszkodik. Olyanokra, akik nem a nemzet történelmi fejlődésének lelkületéből sarjadtak. Ők azok, akik a hazát nem templomnak tekintik, amelyben áldozni kell, hanem a pénzváltók és galambkufárok piacának. Valami pretoriánus utánzat keletkezik ilyenkor; ezek a szolgalelkű pretoriánusok azonban a cézárt csak szolgálni tudják, de letenni nem. Az egyénre alapított, alkotmány nélkül való, uralomnak éppen ez a tragikuma, hogy kénytelen pretoriánusokkal terrorizálni ia nemzet többségét. Ezzel szemben az alkotmányos állam erkölcsi erőkre támaszkodik. A háború hagyománya: az erőszak, — és a polgárság teremtőereje: a munka, nem egy államban küzdenek ma is egymással. Itt minálunk is ettől szenvedünk. De lehetetlen olyan pesszimistáknak lennünk, hogy a kártevő erők maradandóságában higyjünk az egészség történelmi erejével szemben. Az emberi kultúra mai színvonalát a szabad polgár munkájának köszönhetjük. A szabad polgár emelte a mi kulturális és gazdasági életünket is a fejlődésnek arra a magas színvonalára, mely tiszteletreméltó helyet biztosít a magyarságnak az európai népek sorában. Történelmünk háború előtti néhány évtizede mindennél meggyőzőbben tanúskodik a magyar nép csodálatos alkotókészségéről és ere^ jéről. Ekkor tudta a szabad polgárság a világ egyik legszebb metropolisát, iá magyar nemzeti életnek gyönyörű centrumát, — Budapestet is csodálatosan rövid idő alatt megteremteni. Ilyen áldozatra és ilyen teljesítményre csak a szabad polgár képes. Lehetetlen, hogy ideiglenesen felbukkanó jelenségek ezt a fejlődést teljesen megakasszák. Mert aki a szabad polgárságot meg tudná semmisíteni, utat nyitna annak az alulról feltörő veszedelemnek, mely társadalmunk erkölcsi és gazdasági rendjét végső pusztulással fenyegeti. Legbensőbb meggyőződéssel vallom, hogy erős nemzeti életet, megújhodást és magyar feltámadást csak szabad polgárságtól várhatunk s ha a hatalom kipusztítja azt, akkor ebből a csonka országból, Kisfaludy szavai szerint, »nemzeti nagylétünk nagy temetője« lesz! K Kolozsvár magyar középiskolái Erdély fővárosának iskolaügye nagyon régi időre nyúlik vissza. Talán egyetlen magyar városnak sincs oly gazdag művelődési múltja, annyi még ma is elevenen élő hagyománya, mint éppen Kolozsvárnak, ahol 1711-ig a legtöbb magyar könyvet nyomtatták és iskoláiból az erdélyi szellemi élet legkiválóbbjai kerültek ki. 1918 fordulópontot jelent nemcsak Kolozsvár életében, de magyar intézményei, iskolái terén is. Állami intézményeit átveszi a román állam és évek során ezek mellett új román középiskolákat létesít. Mi lett a sorsa a megváltozott viszonyok között a magyar középiskolai oktatásnak? Erdély fővárosa 1918 végén, a román impérium kezdetekor egy református, egy katolikus és egy unitárius fiúfőgimnáziummal és egy katolikus leányfőgimnáziummal rendelkezett. Néhány év múlva ezekhez csatlakozott egy már régóta tervezett modern református leányfőgimnázium is. Ezúttal mellőzve az 1919—25 között működött, de megszűnt néhány más középiskolát (polgári stb.), mi ezúttal csak az öt magyar felekezeti főgimnázium sorsával foglalkozunk. Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy Kolozsvár magyar középiskolákkal, a mai viszonyokat tekintve, aránylag jól el van látva, bár intézetei nemcsak saját, hanem a környező megyék nagyrészének magyar középiskolai szükségletét is fedezik. Erdély fővárosa összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van magyar iskolák terén, mint akármelyik Romániához csatolt nagyváros, pl. Arad, Temesvár, Nagyvárad, Szatmár vagy Brassó, ahol alig működik már magyar középiskola. Hogy minek köszönheti Kolozsvár ezt a viszonylagosan kedvező helyzetét, azt nehéz volna megállapítani, de minden valószínűség amellett szól, hogy iskolái megmaradását jórészt évszázados múltjuk adja. Hiszen ne felejtsük el: a kolozsvári református kollégium keletkezése Bethlen Gábor korára nyúlik vissza, de mögötte múltban és elért eredményekben ugyancsak nem maradnak messzi el sem a katolikus, sem az unitárius fiúfőgimnáziumok. Leányfőgimnáziumai természetesen nem régiek. A békeidők országszerte híres in14