Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Francia és magyar érdekek Középeurópában 1. [r.]

zése egytől egyig a Habsburg-monarchia által kisajátított nagylajosi koncepció alapján történtek, aminthogy a mult század osztrák-magyar nagyhatalma sem volt egyéb, mint a cseh és osztrák-német tartományokkal bővült és (kizárólagosan) magyar színezetétől megfosztott középkori magyar nagyhatalom új jelentkezési formája.** Ha semmi más, ezek az immár több mint ezer éven át fennálló, beidegződött és helyesnek bizonyult formák elégségeseknek látszanának arna, hogy a mai megosztott ós haladásában visszavetett Középeurópában integráló erőként lépjenek újra fel. A magyar királyi és osztrák császári hatalom univerzális és szupernacionális gyökerekből táplálkozó közhatalmi jellege — mely szintézisbe végül is ia dualista alapon koncipiált 1867-es Monarchiában olvadt össze — úgy kül-, mint belpolitikai viszonylatban egyedül képes olyan koncepciót, hatalmi keretet és csomósodási pontot teremteni a Dunavölgyben, mely az itt élő népek szabadságán, jólétén és felemelkedésének biztosításán kívül a keletről ható pánszláv, és nyugatról érvényesülő pángermán nyomásnak egyformán képes ellentállni. S hogy ez a koncepció mennyire nem a véletlen müve, mennyire nem csupán hatalmi okokra vezethető vissza, az kitűnik e terület geopolitikai viszonyainak vizsgálatából is: A Dunavölgyben ezer év alatt csupán a geo~ politikai szempontból centrális szerepet betöltő magyarságnak sikerült tartós és állandó állami életet teremteni és minden periférikus területen élő nép erre irányuló kísérlete meddőnek bizonyult. »Mindaddig tehát, — írja Baráth Tibor — míg valamely nép a medence két nyílásánál lévő fontos geopolitikai helyeket kellő számszerű erővel birtokba nem vette s az egész mélyedést politikai hatalmával egy külön állameszme keretében ki nem töltötte, tartós állam itt nem keletkezhetett.«** Nem véletlen tehát, hogy az etnikailag mindig tarka, de a mohácsi vészig a Dunavölgyet számbelileg mégis majorizáló magyarság, ezentúl pedig a hatalmilag domináló Habsburg-birodalom tudott itt egyedül nagyhatalmi és szupernacionális államkeretet létesíteni is hogy a * Hóman Bálint: Külpolitikai irányok a magyar történetben. (Budapesti Szemle, 1931 április hó, 51. old.) ** Baráth Tibor: A Duna középső medencéjének állameszméje. (Debreceni Szemle, 1933 május, 188. oldal.) *** Baráth i. m. 191. old. mai Közép-Európa rendezetlensége arra vezethető vissza, hogy: »Ma öt állameszme nyomult egy helyébe s a politikailag legérettebb néppel a magyarral, bár a medence geopolitikai súlyvonalában maradt, semminemű együttműködés nem létesült, őt a dunamedencei népek vezetéséből kizárták.«*** Ezért nem akceptálható és helyeselhető — nemcsak politikai, de történeti szempontból sem — Millerand ama kijelentése, melyet a hírhedt »kísérőlevélben« tett a magyar nemzetiségi elnyomásra célozva, hogy: »Egy igazságtalanság, még ha ezer évig tart is, nem válik igazsággá.« A történelem ezeréves hazugságokat nem ismer, egy olyan állam, mely tatár, török és német dulásokon átlábolva és ezeken felülemelkedve létét ezer éven át fenntartani tudta, az az élet csíráját önmagában hordja és annak fennállását a dolgok és természet reális rendjében rejlő erőkben, nem vedig a véletlen hatalmában vagy a Jiatalom véletlenében kell keresni. Közép-Európa rendezése és így az Anschlussveszély elhárítása szempontjából tehát nélkülözhetetlen a Dunavölgy történelmi, geológiai és politikai viszonyainak részletes és pontos ismerete, mert enélkül az itt élő népek és az itt kialakult államok kapacitása, hatalmi értéke és történelmi, valamint politikai tekintetben érvényesülő potenciális lehetőségei fel nem mérhetők és meg nem állapíthatók. Ha pedig a mult előbb vázolt viszonyokhoz képest hozzávesszük és hozzászámítjuk még ama körülményt is, hogy: »Még a régi világban Magyarország — Hantos Elemér helyes megállapítása szerint — Európa közepe volt •. . addig Csonka-Magyarország az új Közép-Európában (e terület politikai értelemben vett 1919-es megnagyobbodása folytán végleg) centrális helyzetbe jutott«, — úgy fogalmat alkothatunk arról, hogy a nyugati nemzetek, de főleg Franciaország milyen helytelen és célt tévesztett úton keresi az Anschluss-veszély megoldásának titkát, mikor e téren a Dunavölgy periférikus fekvésű, tehát e ponton teljesen érdektelen és létalapjaikban egyáltalán nem veszélyeztetett népeinek együttműködésére épít és külpolitikai programját ez államok — kizárólag a magyar terjeszkedés meggátlására létrehozott és kizárólag e célból fenntartott — hatalmára alapítja. Pongrácz Kálmán dr. (Folytatjuk.) A NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN Szoborbizottság emlékalbumot adott ki. i A díszes kötet előszavában Mayer János ny. földmívelésügyi miniszter méltatja a már 12 éve halott kisgazdavezér jelentőségét. Nagyatádi Szabó életéről, alkotásairól, beszédeiről nyújt összefoglaló képet az emlékkönyv, amelynek szerkesztési munkáját a Faluszövetség főtitkára, Szekeres László dr. végezte. Ez alkalommal az alkotmány hü magyar fiatalság is kegyelettel és tisztelettel adózik Szabó István nagy és nemes emlékezetének. Az Egyszerű földmívesnép sorából emelkedett ki, bizonyságát adva népünk kiválóságának. Magasra ívelő pályáján rendíthetetlen hűséggel és puritánsággal tartott ki a földmívesnép ugye imellett, de sohasem engedte, hogy ez az ügy osztályharccá degradálódjék. Vészes, forradalmi időkben, amikor Európában parasztdiktatúrák rémsége kísértett, Szabó István bölcseségc és hazafisága kezet nyújtott az összes társadalmi rétegek felé és segített a magyar egységet megvalósítani. Ezzel megvetette alapját egy biztos és erős fejlődésnek, amelyet csak a világválság szakított meg. Akkor Szabó István már régen halott volt. %>e alkotásai megmaradtak és örök helyet biztosítottak számára a magyar nép Iszívében. Küzdelmeinek legnagyobb eredménye a földreformtörvény volt, amely egymillió holdat juttatott a zsellérnépnek és ezenkívül közel háromszázezer házhelylyel segítette a nincsteleneket boldogulásukban. Ezt a \törvényt ma sokan bírálják, elfelejtvén, hogy az elvesztett háború okozta feszültségben és a (pénz ,' elértéktelenedésének idején mennyivel ' nehezebb volt nagyszabású és szakszerű földbirtokpolitikát kezdeményezni. Szabó István még ilyen körülmények között is hatalmas művet volt képes alkotni és így törpe bírálóinak gáncsoskodásai nem kisebbíthetik az ö elmúlhatatlan érdemeit. SZATMÁRNÉMETI polgármestere rendeletet bocsátott ki, amely szerint tilos a régi magyar uccanevek használata, sőt a magyarnyelvű cégtáblák használata is. 5