Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Deák Ferenc és a nemzeti kisebbségek

X Deák Ferenc és a nemzeti kisebbségek Deák Ferenc beszédei és írásai valójában lényegesen többek, mint egy nagy államférfi megnyilatkozásai. E beszédek és írások egy egész nemzet, a magyar nemzet, a maga sajátos egyéni jelleméből folyó állam- es nemzetszemléletének ezer esztendő viharaiban leszűrt tiszta tételekben való megformulázásai, amelyek iávetítődnek egyes aktuális problémákra, de ezen problémákon túlerőén elvileges tartalmuknál fogva összefüggnek és összeségükben mintegy a magyar politikai gondolkodás metafizikáját alkotják. Ezeket a tételeket nem Deák „találta ki", nem ő „gondolta ki", hanem a magyar politikai lélekben éltek s Deák volt az, aki legvilágosabban szavakba fogalmazta őket, úgy hogy a magyar lélek legmélyebb húrjai a legtisztábban rezonáltak rájuk. Deák csak tudatosította ezeket, amelyek nagyszerűségét, emelkedett szellemét éppen nem is neki, hanem a nemzeti jellemnek kell „beszámítani". S Deák nagysága éppen abban rejlik, hogy oly csodálatosan közel tudott jutni a magyar politikai lélekhez, avval szinte eggyéforrott, annak a legkiválóbb megszólaltatója volt a nagy, sorsdöntő kérdésekben. „Mindaz ki hat, megérté századát" — írja Madách, de hozzá tehetjük: és nemzetét. Ebben Deákot talán senki sem szárnyalja túl. Aki meg akarja ismerni a magyar nemzeti lélek állásfoglalásai! az állami és társadalmi lét nagy kérdéseivel szemben, az csak üsse fel Deák beszédeinek valamelyik vaskos kötetét és kis keresés után biztosan megtalálja. így vagyunk a ma olyannyira aktuális nemzetiségi kérdéssel is. Aki a magyar nemzet tisztult felfogását akarja ebben a kérdésben hallani, azt csak Deákhoz utasíthatjuk. Deák Ferencnek nincs oly beszéde, vagy írása, amely programmszerűen csak ezzel a kérdéssel foglalkozna, de mivel különösen a hatvanas évek nagy alkotmányvédő harcaiban gyakran került a küzdelem első vonalába a nemzetiségi probléma, sűrűn találunk Deák műveiben e kérdéssel foglalkozó részeket: elvi leszögezéseit a magyar gondolkodásnak, frappáns megszövegezéseit azoknak az európai szellemű elveknek, amelyek ezt a gondolkodást jellemezték. Ez a Deák interpretálta szellem hatotta át a magyar Corpus Juris egyik büszkeségét, az 1868. évi XLIV. t.c.-t, a nemzetiségi törvényt, — amelynek létrejötte szintén egyik eredménye a hatvanas évek nagy alkotmányos küzdelmeinek. Ez a nagy mű korát oly meszsze meghaladó módon szabályozta a kisebbségek jogait, hogy midőn a trianoni békének a kisebbségek védelmét célzó rendelkezéseit a magyar kormány végrehajtotta, a végrehajtási utasításban büszkén mutathatott rá a Bethlen-kormány, hogy a trianoni békeszerződésben megállapított mértéken felül is tudja a kisebbségek jogait az 1868. XLIV. t. c-re támaszkodva, biztosítani. Deák alapálláspontját e kérdésben az 1866. február 23-án a képviselőház ülésén tartott beszédének egy passzusa fejezi ki: „Azt tartom, hogy Magyarországon politikai nemzetség csak egy van s ez a magyar. Ehhez minden állampolgár hozzátartozik." Deáknak ez a kijelentése természetesen nem azt jelenti, hogy Magyarországon egyszerűen nincs más „nemzetiség", mint a magyar. Deáknál a „politikai nemzet" fogalma a nemzet jogi fogalmából, következik, amely a magyar nemzetnek a magyar joggal az évszázados „Kampf ums Recht"-je következtében, amiközben a nemzettest kötőszövetjévé a jog vált, a nemzetgondolatnak a magyar talajban legtöbb gyökérszállal bíró kifejezése. A nemzet a „corpus sacri regni coronae" ebben az értelemben nem más, mint maga az állam. A nemzet megvalósulását az állam léte jelenti. Deák a politikai nemzet egységével az állam egységét akarta kifejezni. Ebből következik, hogy a nemzet, vagyis az állam minden tagja, az állampolgárok, mint ilyenek egyforma jogokkal és jogosítványokkal bírnak akkor is, ha etnográfiailag különböző nemzetiségekhez is tartoznak. Deák ala[telve tehát: a különböző nyelvű nemzetiségek együttesen alkotják a magyar politikai nemzetet, amely azonosul az állammal s mint ilyen egységes. Az összes állampolgárok, mint ugyanannak a nemzetnek a tagjai, ennélfogva egyforma állampolgári jogokkal bírnak. Ez a generális felfogás azonban csak az állampolgári alapjogokra, az állampolgári szabadságjogokra áll. A nemzeti kisebbséghez való tartozás számos tekintetben speciális szabályozást igényel. Deák ez elől soha sem zárkózott el, sőt a nemzetiségek ily irányú követeléseit a legmesszebbmenőén kívánta honorálni. Már első felirati beszédében kifejti: ,.A mult idők szomorú eseményei káros félreértéseket idézitek eLö köztünk és nem magyar nemzetiségű polgártársaink! köziöt't. Ezen polgártársainknak nemzetiségűk érdekében... követelései vannak, raiket ignorálni nem lehet és nem akaruk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elhárítassanak s megteszünk mindent, amit az ország szétdarabolása és önállóságának feláldozása nélkül tehetünk, hogy honunk minden nemzetiségű polgárai érdekben és érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink mindazon rendelkezéseit, melyek e résziben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szlerint a máJtányosság alapján módosítani." Tehát csak az ország egysége és önállósága azok a korlátok, amelyek figyelembe jönnek a nemzetiségi jogok kiépítésénél. Ezeken belül tehát Deák szerint minden jogos nemzetiségi követelés elismerésre talál. Az osztrák abszolutizmus az alkotmány helyreállítása ellen vívott küzdelmében mégis többször játszotta ki ütőkártyául a nemzetiségi kérdést, arra hivatkozva, hogy a helyreállítandó magyar alkotmány keretein belül nem látja a nemzetiségek jogait biztosítva. így például Deák szerint az első lépés az alkotmány helyreállítása felé az országgyűlés kiegészítése lenne. Az 1861-es országgyűlésen ugyanis sem Horvátország, sem a határőrvidék, sem Erdély képviselői nem voltak jelen. Az osztrák abszolutisztikus felfogás — amint az Fe renc Józsefnek az országgyűléshez intézett császári leiratából kitűnik — ezt azzal indokolta, hogy Erdély uniója a szász és román nemzet szabad beleegyezése nélkül jött létre s tetleg nem lépett életbe s „nem is lesz egyáltalában mindaddig kivihető, valamíg Erdélynek nem magyar ajkú lakosai nemzetiségi érdekeiket 30