Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Deák Ferenc és a nemzeti kisebbségek

fezen unió által veszélyeztetve látják s a birodalom ebbeli igényei és érdekei kellőleg biztosítva nem lesznek." Deák a második felirati beszédében felelt erre az udvari érvelésre: ,,nem tudjuk, miként veszélyeztetheti az egyesülés Erdély nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit. Hiszen ugyanaz a törvény, mely az egyesülést megállapította, Erdélyben is felszabadította a népet, kimondotta az egyenjogúságot, a polgári és politikai jogokat a népnek mindem osztályaira; 3 nemzetiségeire kiterjesztette s az egyesülésnek legelső következménye az volt, hogy azon különbség, mi jogok tekintetében egyrészről a magyar, székely és szász nemzet, másrészről a román nemzet között fennállott, azonnal meg lön szüntetve. Mi Erdély nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit szintúgy teljes mértékben fogjuk méltányolni, mint a magyarországiakét. De épen azért szükséges, hogy Erdély is a törvény értelmében országgyűlésünkre azonnai meghívassák s a nemzetiségi érdekek felett velünk együtt tanácskozzék." Deák tehát nem akart a nemzetiségek felett — a nemzetiségek nélkül dönteni. Velük együtt akarta megállapítani a nemzetiségi törvényeket, hogy az ö jogos követeléseik is érvényesülhessenek. Éppen ezért sürgette Erdély képviselőinek a meghívását Erőteljesen kelt ki Deák még ugyanabban a beszédében azon osztrák rászröl általánosan hangoztatott vád ellen, hogy a 48-as törvények visszaállításáról azért nem lehet szó, mert sértik a nemzetiségek érdekeit. Rámutat arra, hogy ezek a. törvények megállapították az egyenjogúságot, egyben kiterjesztették minden osztályra a polgári és politikai jogokat s a nép millióit a hon szabad polgáraivá tették s mindezen jótékony intézkedések kiterjesztettek a nemzetiségekre ÍS. , „De — kérdi ugyanekkor ironikusan Deák — ha a 48-as törvények a nem magyarajkú lakosságot, annak jogait és érdekeit csakugyan annyira sértették volna, mit tett az abszolút rendszer azon sértett jogok viszszaállítására s a népek nemzetiségi érdekeinek az oltalmazására, midőn 1849-ben a magyar alkotmányt és az ország minden törvényét felfüggesztette? Kimondotta a nemzetiségek egyenjogúságát és ezt az által valósította meg, hogy mindenütt, minden nemzetiségre nézve, törvénykezésben, közigazgatásban és iskolában a német rendszert és a német nyelvet hozta be. Még a szerb vajdaság is, mely a szerb nép kedvéért állítta tott fel, csak a nevében volt szerb.'1 Rámutat továbbá Deák arra, hogy az osztrák örökös tartományokban hol szintén nagyszámú nemzeti ség lakik, a nemzetiségek jogai sehol sincsenek jobban megóva, mint Magyarországon voltak bármikor is. Büszkén jelenti ki, hogy ez a megállapítás nem csak az örökös tartományokra, de Európa minden nemzetiségi államára áll. Sehol sem találnak a nemzetiségek több méltánylást, mint Magyarországon. "Bátran kérdezhetjük — mondotta azt is, hogy a magyarországi románok és szlávok nemzetiségi jogaikra és érdekeikre nézve rosszabb állapotban vannak-e, mint a románok, kik Görögországban és Oroszországban s azon szlávok, kik Németországban laknak?" Deák azonban nem akart a további fejlődéstől sem elzárkózni a nemzetiségi jog tekintetében: „Tudjuk mi azt — fejti ki —, hogy a mindinkább fejlődő nemzeti érzés figyelmet érdemel s nem lehet azt a mult időknek s a mult idők törvényeinek mértékével mérni. Nem fogjuk felejteni, hogy Magyarország nem magyarajkú lakosai szintúgy Magyarország polgárai s mi őszinte készséggel akarjuk mindazt, amit e részben az ó érdekeik s a haza közérdeke megkíván. Ha őfelsége kezdetben már meghívta volna a jelen országgyűlésre mindazokat, akik a törvény szerint meghívandók valának s a kiegészített országgyűlés azonnal törvények alkotásához foghatott volna, úgy nemzetiségeink érdekei biztosítását illető törvényjavaslataink már őfelsége elé volnának terjesztve." Azonban, amint tudjuk, 18(>l-ben még nem lehetett ezeket a javaslatokat tárgyalni. Ezen az országgyűlésen még nem sikerült megtalálni a kiegyezést a király és a magyar nép között s az országgyűlés dolgavégezetlenül oszlott szét. A nemzetiségi kérdés azonban az országgyűlést követő években is erősen foglalkoztatta a közvéleményt, elsősorban Erdély problémjával kapcsolatosan. Erdélyt ugyanis, amint már előbb is láttuk, két ok miatt nem akarta az uralkodó visszacsatolni az anyaországhoz s mind a kettő éppen a nemzetiségi kérdést érinti. Először, mert az unió a nemzetiségek, elsősorban a román nemzet hozzájárulása nélkül határoztatott el s másodszor, mert az unió által veszélyeztetve látta a nemzetiségek érdekeit. Különösen kiélesedett a probléma körüli küzdelem az 1863. évi erdélyi országgyűlés óta, amelyet egy oktroyált választási törvény alapján hívott össze az abszolutisztikus kormányzat s amely öszszetételében egyáltalában nem volt hű tükörképe Erdély közvéleményének. Ez az országgyűlés elfogadta az októberi diplomát, mely Erdély különállását továbbra is fenntartotta, sőt az uralkodóhoz intézett feliratában kifejezetten törvénytelennek és semmisnek nyilvánította a nagyfejedelemségnek Magyarországgal való unióját elrendelő 1848-iki törvényt. Ez az országgyűlés elküldötte követeit a Reichsratba is, ahol azok letették az esküt az összbirodalmi alkotmányra. Deák Ferenc azonban Erdély uniójának tettleges megvalósulását a jogfolytonosság ösvényére való viszsza térés egyik legfontosabb feltételének tekintette. Amint az 18G5-iki országgyűlésre a választások előkészületei megkezdődtek, hogy annak csonkasága elkeí ültessék, egy dolgozatot készített Erdély uniójáró!, azzal a célzattal, hogy annak törvényességéről és szükségességéről az uralkodót meggyőzze s így keresztülvigye Erdély képviselőinek meghívásával az új magyar országgyűlés kiegészítését. Tanulmányát báró Sennyei l'ál fötárnokmester juttatta el Ferenc Józsefhez. Tanulmányában kimutatja, hogy Erdély visszacsatolása teljesen jogszerűen történt. „Mert — írja — ki volt e zárva az említett (1848-iki) erdélyi országgyűlésről valamely oly faktor, mely az akkori alkotmány szerint jogosulva volt a törvényhozási ián részt venni ? Tétetett-e különbség az alkotmányos jog gyakorlatában román és nem román között ? A románok részint a megyékben laktak, részint olyan városokban, melyek országgyűlési joggal bírtak, részint a székely és szász székekben. A megyékben csak a nemesi osztály birt szavazattal, csak az vehetett részt a választásokon, de a román nemes szintúgy, mint a magyar nemes. A magyar nem nemes pedig szintúgy ki volt zárva a jogok gyakorlásából, mint a román nem nemes. E részben a nemzetiség nem tett semmi különbséget, sőt egyes megyékben éppen a román nemesek alkották a többséget. A városokban, a székely és szász székekben szintúgy nem a nemzetiséghez volt kötve az 31