Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Hogyan kellett volna rendezni a gazdaadósságokat? 1. [r.]

sülnek legkisebb mértékben. Nem adtak módot arra, hogy a védettség nélkül maradt birtokosok most kérhessék védetté nyilvánításukat. Mindennek pedig az az oka, hogy a kormány olyan adósságrendezési módszereket alkalmaz^ amelyek már mai kereteikben is kimerítik az állam pénzügyi eszközeinek a forrásait. A szabályozás bonyolult volta rendkívüli adminisztratív munkával terheli meg a pénzügyi igazgatást, a telekkönyvi és községi hatóságokat és a pénzintézeteket. Ez a bonyolultság holt súlya az adósságrendezésnek és állandó forrása a bizonytalanságnak. Meg kell említenünk az új rendeletnek azt a sajátosságát is, hogy a kedvezmények alkalmazását nagy mértékben a pénzügyi kormány tetszésétől teszi függővé. Ez a jelenség rendkívül aggodalmat keltő az alkotmányosság és az állampolgári egyenlőség szempontjaiból. Részletesen itt azért nem taglaljuk a nyilvánvalóan politikai célzatú rendelkezéseket, mert most az adósságrendezést elsősorban pénzügyi, szociális és gazdasági szempontból tárgyaljuk. Azonban még a hitelbiztonság nézőpontjából is nagy fontossága van annak, hogy az adósok elbírálása teljes tárgyilagossággal és részrehajlás nélkül történjék, ezért utalnunk kell arra, hogy egy hírlapi cikk paragrafusonként fölsorolta az új gazdarendeletnek azokat az intézkedéseit, amelyek a kivételes elbánásra módot adnak.2) Az új rendelet igényt tart arra, hogy végleges adósságrendezésnek tekintsék. S ebből végzetes következmények származnak a nemvédett adósokra. Mert az alaprendelet kifejezetten provizóriumnak számított és így a hitelezők azt remélték, hogy a, kormányzat a provizórium lejártával az összes gazdaadósságok rendezésére intézkedéseket fog tenni. S bár a mostani rendelet is sok vonatkozásában csak a provizórium meghosszabbítását jelenti, mégis nyilvánvalóvá tette, hogy a kormány a nemvédett gazdák adósságait nem szándékozik intézményesen rendezni. Így teljesen jogosult az aggodalom, hogy a nemvédett birtokok ellen meg fog indulni a kíméletlen behajtási eljárás, mert hiszen a hitelezőknek nincs többé mire várniok, annál is inkább, mert kevesebb kamatot kapnak a gazdaadósoktól, mint ha az esedékes adósságokat behajtják. A pénzügyminiszter igyekezett ugyan ezt az aggodalmat eloszlatni, kijelentvén, hogy az árverések ellen közbe fog lépni, de tisztában kell azzai is lennünk, hogy ha az összes adósokkal részrehajlás nélkül akar eljárni, akkor az árverések megakadályozására az lett volna az egyetlen helyes mód, ha intézményesen megállapítják az összes mezőgazdasági adósságok visszafizetésének a módjait. Még pedig olyan módon, hogy ezzel a mezőgazdasági hitel megmerevedett állapota feloldódjék, a hitelbiztonság és a termelési érdek viszont sérelmet ne szenvedjenek. Látszólag az új rendelet szociálisabb alapra helyezkedik, mint az alaprendelet, mert az 1000 holdnál nagyobb védett birtokok adósságrendezését esetenként kívánja elbírálni. A valóság azonban az, hogy még a kiküldendő bizottság előterjesztései is legföljebb egy év múlva fognak elkészülni és kérdés, hogy mikor követi majd ezeket az előterjesztéseket a tényleges rendezés. Mindaddig fennmarad az alaprendeletben lefektetett provizórium; az elidegeníthetetlenség 2) Gazdaadósok a párthatalom kezében (8 órai újság 1935. október 28.) es a nagybirtok javára fizetett állami kámátségély: Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányzat nemcsak hogy nem segíti elő a birtokok korszerűbb megoszlásának természetes folyamatát, hanem még külön intézkedésekkel akadályozza. Másrészt azt is meg kell állapítani, hogy az esetenként való adósságrendezés sikerének alapföltétele egy nyugodt belpolitikai atmoszféra, amely biztosítja, tiogy a rendezésnél Kizárólag gazdasági és szociális szempontok érvényesüljenek. A gazdasági élet és a tudomány számos kitűnősége egyetért abban, hogy nagyobb birok testeknél a íeherrendezést az esetenkénti viszonyok leggondosabb mérlegelésével kell végrehajtani, mivel gazdálkodási módjuk, a velük összefüggő ipar üzemek és munkaalkalmak miatt, másrészt nagyságuknál fogva e nagyobb birtoktestek sorsa rendkívüli kihatással van a pénzügyi, szociális és termelési viszonyokra és a föld árára és hitelképességére. Ezeknek az általános nemzeti szempontból nagyjelentőségű nézőpontoknak nem szabad háttérbe szorulni és ezért az lenne a kormányzat föladata, hogy mielőtt a teherrendezés megvalósításához fog, a gazdasági térre is immár átterjedő hatalmi pártpolitikát beszüntesse. Mert ha a pártszervezés kíméletlen eszközei megmérgezik a belső politikai helyzetet, akkor hiába remé-ünk olyan egyénenkénti nagybirtoki teherrendezést, amelynek nyomán birtokpolitikai, termelési és szociális tényezők a nemzeti fejlődés szolgálatába állhatnának. A mai gazdavédelem akadálya a nemzeti fejlődésnek Az eddig elmondottakból leszűrhetjük azt a bírálatot, hogy mindazok az intézkedések, amelyeket két év óta a mezőgazdasági adósságok terén nálunk foganatosítottak, a legnagyobb nehézségeket állítják a magyar nemzet fejlődésének útjába. Egyoldalúan megsértették a hitelezők érdekeit, holott a magyar föld kétharmad része ma is tehermentes és így annak tárgyi biztonsága egy nagyvonalú hitelpolitika alapja lehetett volna, ha a mezőgazdaság hitelképességébe vetett bizalom nem semmisíttetett volna meg. Az állampénzügyet súlyosan igénybevették és még a jövőben is súlyosan igénybe fogják venni, holott az állami költségvetés enélkül is deficites és érezzük, hogy milyen kulturális hiányok nem szüntethetők meg — útépítés, mezőgazdasági oktatás, erdősítés, öntözés, egészségvédelem — mindaddig, amíg azokról az állam nem gondoskodik. S nemcsak az állampénzügy megterhelése miatt nem remélhetünk a jövőben fejlődést és haladást, hanem a takarékosságot is bünteti és akadályozza a mai gazdavédelem. Sem az állam, sem a magángazdaság nem fogja szaporíthatni azokat a nemzeti tőkéket, amelyekre a magyar népnek és a magyar kultúrának ma annyira szüksége van. S mindezeket a súlyos intézkedéseket a kormányzat arra a célra hozta, hogy a gazdaadósoknak csak egy töredékét mentse meg, hogy legkisebb védelemben a legkisebb birtokosokat részeltesse s hogy megmerevítse azokat a birtokviszonyokat, amelyeknek egészségtelen voltát őmaga hirdeti leghangosabban. Ha tehát valóban meg akarjuk teremteni az egészséges mezőgazdasági hitelviszonyokat és általában a fejlődés útjára akarjuk vezetni nemzetünket, akkor elsősorban likvidálnunk kell mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányzat két esztendő óta a gazdaadósságok terén —• „alkotott." (Folytatjuk.) L. L. dr. 32