Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A megszállt területek magyar sajtója

A megszállt területek magyar sajtója Nagymagyarországról olyan részek vállak le, amelyek kulturális szempontokból is rendkívüli jelen­tőséggel bírtak. A magyar élniakarás azonban a meg­szállás szomorú éveiben megmutatta, hogy a magyar­ságot megfoszthatták jogaitól, de nem hallgattathat­ták el a magyar mehet és legfőbb zászlóvivőjét, a magyar sajtót. Az összeomlás következtében a magyar lapok száma erősen megcsappant ugyan, de ez csak ez első esztendőben volt így. Mióta megszervezték a magyar politikai pártokat, a magvai- sajtó állandóan erősödik. Teljesen áttekinthető képét azonban nem lehet, adni a megszállt területek sajtójának, mert pontos nyilvántartás nincs, másrészt állandó ingadozás fi­gyelhető meg. A lapok szánta megszűnés, újak kelet­kezése, névváltoztatás és egyéb hasonló okol; miatt ál­landóan változik, mégis megá'lapítható, hogy pl. Er­délyben hanyatlás helyett fejlődés mutatkozik mind a napi, mind az időszaki lapoknál. A lapok megindításánál nagy szerepet játszik az ifjúság, amely egyik legerősebb fegyverét látja a saj­tóban. Kétségtelenül bebizonyíható, hogy a magyar nyelv fenntartásában rendkívül nagy szerepe van a sajtónak. Egész jelentéktelennek látszó kis szaki;,)) a megszá'lt területen már értékkel bír. A szakma kö­rébe tartozók olvassák lapjukat és ezáltal máris gya­korolják anyanyelvüket, amelynek ébrentartására nagy szükség van olyan környezetben élő emberek számára, akik idegen fennhatóság alatt kénytelenek élni. A Felvidéken és főként Ruténiában is jelentős a magyar nyelvű lapok száma. A szerbek által megszállt területen viszont apadás észlelhető, aminek több oka van: elsősorban a lapokra vonatkozó szigorú rendelke­zések, másrészt azonban anyagi és gazdasági viszo­nyok is. Volt olyan eset i<. hogy a lap elvesztette je lenfőségét, vagy az olvasóközönség csökkenése vonta maga után a lap megszűnését. Ismétlem, pontos hirlap­bibiliografiát összeállítani a: elszakított területekről ai adatok hiányossága következtében nem lehetséges, csak hozzávetőleg lehat hiteles képét adni a ma­gyar sajtónak s ez az oka. hogy az összeállításban néhány adat hiányzik. A következő felsorolások azonban bizonyítékai annak, hogy a magyar kultíura él az e'szakított területen és állandóan ébren tartja és műveli a magyar nyelvet. De a lapokon kívül itt van a nagyarányú könyvkiadási tevékenység is. A megszállt terület magyar irodalma ma már komoly és hatalmas, ta'án még a sajtónál is fontosaim tényezője annak, hogy a magyar nyelv nem veszhet el az utód­államok területén. I. Erdélyben száznegyven különféle lap és folyóirat, van. A l'apok jórésze politikai, ami azonban nem jelent mindenütt politikai tendenciát, hanem azt, hogy a ro­mán kimutatásokban mint politikai lapok vannak fel­tüntetve. Legnagyobb része naponta jelenik meg ós mindegyik egy-egy vidéknek vagy városnak a lapja, olvasóközönsége is az illető városból vagy vidékből rekrutálódik. Az időszaki lapokat osztályozni kell tartalmuk, il­letve irányuk szerint. Nagyrészük úgynevezett szak­lap, a különböző szakmákhoz tartozók hivatalos lapja; vannak általános szeml ék, továbbá vallási, böl­cseleti, történe'mi, idegenforgalmi, katonai stb. folyó­iratok. Természetesen a megszállott területen is úgy­nevezett kulturgócpontok keletkeznek, főként váro­sokban, ahol nagyszámban él a magyarság; de vannak egyes községek is, aihol képviselve van a magyar sajtó. Erdélyben a legfőbb kulturközpont Kolozsvár lett, utána Arad, Nagyvárad, Temesvár, Marosvásár­hely és Brassó. Több magyar lap jelenik még meg Szatmárott, Nagykárolyban, Nagybányán. Lúgoson és Székelyudvarhelyt. Sok értékes munka foglalkozott az erdélyi szellemi élettel, amelyekből részben a a magyar sajtó életéről is tájékozódhatunk. György Lajos 1926-ban megjelent „Az erdélyi magyarság szellemi ó'ete" című művé­ben képet ad az erdélyi irodalmi termékekről. A ma­gyar sajtóról azt írja: „Statisztikai adataink az erdélyi magyar sajtót mennyiségileg igen jelentős számban tüntetik fe1. Sokkal nehezebb azonban számot adni ennek a sajtónak valóságos belső értékéről. Itt — fő­képpen a hírlapokra gondolva — őszintén be kell val­lanunk, hogy a minőség nincs arányiban a meny­nyiséggel". Munkájában felsorolja azokat a je'entő­sebb lapokat, amelyeket a régi világból vettek át és fejlesztettek nagyobb keretek közé. Egyes lapok mi­nőségét viszont azért kifogásolja GyTörgy — aki kü­lönben az Erdélyi Múzeum Egyesü'et főtitkára —> mert még nem látta bennük kialakulva azt a célt, amelynek megvalósítására létesültek. Altalánosságban megállapíthatjuk, hogy a magyar sajtónak Erdélyben, de a többi megszállott területen is az a feladata, hogy erőt és lendületet vigyen a magyar élet irányításába. Ferenczi Miklós évenkénti sorozatos kiadványai: „Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája" és Tol­nai Gábornak 1933-ban megjelent „Erdély magyar iro­dalmi élete" című műve is oly forrásmunkák, amelyek­ből adatokhoz jut az, aki Erdély irodalmával foglal­kozni kíván. Tolnai könyvében felsorolását látjuk azok­nak a folyóiratoknak, amelyek nagy apparátussal in­dultak és néhány szám után — sajnos — megszűntek, sok magyar igyekezetnek pusztulását vonván maguk után. IT. A csehek által megszállott területen, főként politikai irányú lapok maradtak fenn vagy keletkeztek újonnan. Ellentétben a romániai magyar sajtóval, ahol az úgy­nevezett szakmabeli folyóiratok nagyrésze megmaradt, itt ezek legtöbbje1 megszűnt. A felsorolásban szereplő (A cikk befejező része a táblázatok után.) 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom