Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A Deák Ferenc Társaság ünnepe

ténelmi tradíciók épségben és tiszteletben tartása mellett akartok járni a közélet útján. Nehéz út lesz ez. Két fronton vár reátok küzdelem. Az egyik front az, amelyet most vázoltam. Mert azok a kísérletek, hogy belopják, becsempésszék a magyar közéletbe a diktatúrát és intézményeit, nem fognak megszűnni. Erők vannak mozgásban, amelyek ebben az Irányban működnek és nektek lesz hivatástok ezekkel az erőkkel szemben felvenni a harcot. A másik front a radikalizmus frontja, az a front, amely a háború után megrontotta az alkotmányosságot és a demokráciát nagyon sok országban, aminek a következménye ezekben az országokban a diktatúra volt. Ha el akarjátok kerülni a diktatúrát, akkor el kell kerülnötök a radikalizmusnak ezeket az útjait is! És nehéz feladatra vállalkoztatok, mert a radikalizmus és a diktatúra gyakran együtt jár. A diktatúra és a d(magógia testvérek. Cézár Catilinával dolgozott együtt. Aki Cicero beszédeit olvasta, az láthatja, hogy amikor Catilinát üti. Cézárt üti és amikor Cézárt üti — Catilinát üti. Minden diktatúra a világon, amely_sikerrel járt, a demagógián épült fel. Tehát két fronton kell küzdenetek és ezért nehéz a harc. De meg kell küzdeni és meg kell küzdenünk nekünk, öregeknek, veletek együtt (Viharos taps), Imert meggyőződésem szerint mi. akik az alkotmányosságot hirdetjük, vagyunk ebben a percben a nemzetnek az élő lelkiismerete (Ugy van, i'igy van.) Mi, akik az alkotmányos szabadság mellett helyt akarunk állani, mi állunk a történelmi magyar talapzaton, amelyet magunk alól soha fel nem rághatunk. Poharamat emelem egybegyűlt fiatal barátaim küzdelmének sikerére. A nagyszabású, megrázó erejű beszéd után mint egy ember állott fel az egész, ötszáz főnyi hallgatóság és percekig tartó viharos ünneplésben részesítette Bethlen István grófot. <' • Ezután a Deák Ferenc-Társaság nevében Lipták László ár. a következő beszéddel üdvözölte a nagy államférfit: Lipták László beszéde Bethlen István! Kegyelmes Urunk! Ha Nagyméltóságod körültekint fiatal arcok százait látja. A Deák Ferenc Társaság tábora ez. Olyan tábor, amely szinte önmagától támadt, mert láthatatlan erők hatalma hozta ösze. Különös talán, hogy erőről és hatalomról beszélhetek, amikor egy olyan fiatalság nevében szólok, amelynek még a mindennapi kenyérért, családja eltartásáért is küzködnie kell. Mégis erő ez és mégis hatalom, mert az eszme, amely minket összefűz, ezer éven át fenntartott egy nemzetet. A történelmi magyar gondolat jegyében folyik a mi munkánk. Hiszünk abban, hogy a magyar nemzet történelmi szerepre hivatott. Ezer esztendőn át a magyar alkotmány kapcsolta ösze a Kárpátok íve alatt testvériségben élő népeket és mi, magyaír fiatalság, nem vagyunk hajlandók lemondani történelmi alkotmányunk nemzet- és államfenntartó erejéről. Nem ismerjük el. hogv modern szociális céljaink érdekében meg kellene semmisíteni ezt a döntő történelmi értékünket, annál is inkább nem, mert a magyar alkotmány mindig szociális jellegű volt. már azokban az időkben, amikor még ezt a szót ilyen értelemben nem is ismerték. Kegyelme.- Uram! Őszintén megmondom, mit akarunk mi, magyar fiatalság. Föl akarjuk emelni, erősíteni akarjuk a mi népünket. Érezzük és látjuk, hogy a mi dolgozó népünk helyzete elviselhetetlen és ha sorsán mihamarabb nem könnyítenek, akkor történelmi ereje is veszedelembe jut. Ezért mi népünket erősítő, tettekben gazdag és tör ténelmi színvonalon álló állampolitikát kívánunk. Nagyméltóságod tíz éven át állott a magyar kormány élén. Ez volt az az idő, mikor a mi megcsonkított hazánk kijutott az elszigeteltség helyzetéből és ismét faktorrá lett Európában. Es ez volt az az idő, amikor sikerült rést törni a trianoni parancson: visszakerült az ősi hazához nyolc nyugatmagyarországi község és a leghűségesebb magyar város. Kegyelmes Uram! Férfiakhoz nem; méító ai szemtőlszembe való dicséret. De most, amikor évről-évre hanyatlik a magyar mezőgazdaság termése, amikor a magyar értelmiség tengődik és amikor csákánnyal bontanak a Gellért-hegy aJján egy tágas, higiénikus magyar iskolát, nekünk vissza kell emlékeznünk olyan időkre, amikor céltudatos intézkedések következményeként évről-évre emelkedett a magyar föld hozama, amikor emberhez méltjó életszínvonalra került a magyar értelmiség és amikor ebben az országban iskolák ezrei és falusi kislakások tízezrei épültek. És nem kell megmondanom, hogy e két korszak közül melyiket kívánja a magyar fiatalság, amely hisz nemzete elhivatásában és ha valamit szeret ezen a világon, akkor ezt a népet és ezt a földet szereti. Most, midőn Kegyelmes Urunk eljött körünkbe, azt mondhatom, hogy már sikeres munka eredményeit mutathatjuk föl. Kevesen voltunk és sokan vagyunk. Nem bővelkedünk anyagiakban és mégis ott van. már a magyar közvélemény eliőtt a mi lapunk, az Országút. így nincs okunk munkánk fölött' szégyenkezni. Mégis mély meghatottságot kell éreznem, hogy ezt a mi munkánkat még Bethlen István is anyira értékelte, hogy köztünk megjelent. ígérem, mindannyiunk nevében, hogy ez a kitüntetés fokozni fogja tetterőnket. Nagyméltóságod szélesebb távlatokból látja nemzetünk sorsát, mint mi, hiszen tiz éven át vezetője volt ennek a nemzetnek. És én most mégis ugy érzem, hogy szerénytelenség nélkül kereshetek kapcsolatokat Nagyméltóságod történelmi szereplése és a mi munkánk között. Mert azt hiszienn, hogy most) megértettem azt, hogy miért fontos Nagyméltóságot előtt a mi munkánk. Mi n magvar földből vétettünk és minden érzésünkkel népünkhöz tartozunk. És ha fölvetem magam előtt a kérdést, miért vállalta Naevméltóságod tiz esztendőn át azt a politikai küzdelmet, amely szegény vaTt ünneplésekben es gazidafc megpróbáltatásokban, amely küzdelem elején egy elszigetelt és összetört nemzet ellenséges világ közepén állott és amely küzdelem végén semmiféle személyes jutalom és hála nem Ígérkezett, akkor én. Kegyelmes Uram, nem találok erre más feleletet, mint azt az érzelmet, amely a mi munkánkat is áthatja. Mert erre a kemény, SZÍVÓS, férfias, nagyvonalú politikára, amely ellen naponta zúdult a gyűlölet, amely naponta hozott új keserűségeket, amely ünnepségekben nem keresett vigaszt, amely önmagából tudott szüntelenül új erőt meríteni, hogy nemzetének történelmi súlyát visszaszerezze, erre az államférfiúi szereplésre éppen úgy csak egyetlen magyarázat van, mint a mi szerény munkánkra: ez a nép ÖS ez a föld. Köszöntöm Bethlen István gróf őexcellenciáját a Deák Ferenc-Társaság nevében. 4