Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A Deák Ferenc Társaság ünnepe

tioránszky Lajos felszólalása Ezután Horánszhy Lajos, a Tisza István Társaskör igazgatója emelkedett szólásra és a következőket mondta: Igen tisztelt Uraim! Az a tábor, mely Tisza István emlékét és örökségét ápolja, csak következetes marad önmagához, ha támogató kezet nyújt minden oly célkitűzés számára, mely boldogulását a régi közéleti erények és hagyományok jegyében keresi. Önök, akik az alkotmányvédő és törvénytiszteletet követelő Deák Ferenc zászlójával indulnak a munka útjára, fokozottan igényt tarthatnak a mi támogatásunkra. Mi mindnyájan, akik valamikor Tisza István táborában harcoltunk, Deák Ferenc követői voltunk, az ő igazságai acélozták meg küzdelmünket, az ö szelleme és tanítása irányította minden cselekedetünket. Megdicsőült vezérünknek, Tisza Istvánnak is, Deák Ferenc volt az eszményképe, az ő igazságait hirdette, az ő szellemét idézte nagy nemzeti veszedelmek idején, az ő alkotásában látta és védelmezte azt az erősséget, melyet sorsunk és létfentartásunk alapkövének tartott. Mi Deák Ferenc örökségéért valamikor nagy harcokat vívtunk és mindent elkövettünk, hogy a nemzet el ne tántorodjon tőle. Nehéz, küzdelmes idők voltak ezek is, telve túlfeszítéssel és félreértéssel, midőn gyakran azt kellett tapasztalnunk, hogy a nemzeti lélek ábrándvilágát izgató jelszavak és fantáziák erősebbeknek bizonyultak, mint Deák törvényei. Ez az idő elmúlt felettünk, Deák alkotása immár a történelemé, de az ő igazságai mégsem múló igazságok, mint ahogy az igazi nagy emberek lelkéből fakadó erőkisugárzások nem tűnhetnek nyomtalanul az idővel. Ha Deák alkotása egy világkatasztrófa súlya alatt össze is omlott, erkölcsi törvényei élnek ma is és cáfolatot akkor sem nyerhetnek, ha a tőle való eltávolodás, az erkölcsi elfajulás korszerű tünete gyanánt jelentkezik. Deák Ferenc azt vallotta és hirdette, hogy káros és kárhozatos minden törekvés, mely céljait nem a közérdek tiszta forrásából meríti. A személyes önzés és hatalomvágy megrontja a jellemeket, megmérgezi a közéletet, melynek erkölcsi alapjai nem biztosíthatók felelősségérzet és önfeláldozás nélkül. A hiú, hamis jelszavak felzaklatják a szenvedélyeket és kifejlesztik a törtető tülekedés versenyár, melyben célhoz juthatnak olyanok is, akik a vezetés és a példaadás hivatottságával nem bírnak, önfegyelmet és önvizsgálódást követelt Deák a közélet emberétől és mindenekfelett az adott szó szentségét, melyet az államférfiúi megbízhatóság próbakövének tartott. Semmi sem volt gyűlöletesebb előtte, mint a léha sikerhajhászás, mely számítását a felelőtlen jelszavak, az olcsó népszerűség kizsákmányolására építette. Ez volt Deák Ferenc erkölcstana, önpéldaadásban is megörökítve azt, ami a közéleti erkölcsökre minden időkben kötelező marad. Bizalommal eltelve hisszük, és reméljük, hogy önök hűségesek maradnak a zászlóhoz, melyet kibontottak, s nem lesz üres szó az a fogadalom, melyet egymás közt megpecsételtek. Lehet, hogy nehéz, küzdelmes út vár önökre, mely nem lesz tövis nélkül való. Aki a közpálya útját valaha megjárta, az jól tudja azt, hogy a konkolyhintő álnokság, az irigység és a gyűlölködés minő romboló erőket képes mozgásba hozni öncéljainak kifejtésére. A becsületes törekvés útja nehéz kövekkel van kiverve s a közpálya csalódásait és megpróbáltatásait csak erősen felvértezett lélekkel iehet elviselni. Aki ezzel az erősséggel nem rendelkezik, az könnyen útvesztőbe jut, a kishitűség rabja lesz s áldozatul esik oly áramlatoknak, amelyek a sikert a közérdeket megkerülő önzés és megalkuvás árán keresik. Küzdjék le ezeket a kísértéseket bajtársi együttérzéssel és azzal a szilárd önbizalommal, mely az igaz ügy szolgálatának tudatából fakad. Nemzethüség, munka és tekintélytisztelet, ez legyen célkitűzésük hármas jelszava, ez méltó a művelt magyar ifjúsághoz és a régi nagyokhoz, akik ebben a szellemben éltek és munkálkodtak az ország és a közjó gyarapítására. Mi, a régi idők harcosai, boldogok leszünk, ha munkájuk sikerében egy jobb jövő és egy tisztultabb korszak reményét üdvözölhetjük. Ezektől az érzelmektől áthatva, forró szívvel azt kívánom, hogy munkájukat és törekvésüket az Isten áldása kísérje. (Zajos éljenzés és taps.) Dessewffy Gyula gróf beszéde A magasízárnyalású beszédért a Deák Ferenc-Társaság nevében Dessewffy Gyula gróf mondott köszönetet s üdvözölte a vendégeket. Horánszhy Lajos Őméltóságának szavaira — úgymond — a meleg hála érzetével kell felelnünk, nemcsak azért, mert felszólalása ékes bizonyíték volt nemzetünk problémái iránt tanúsított megértéséről, hanem] azért is, mert egyénisége jólesően cáfol rá arra a rosszhiszemű vagy elfogult állításra, hogy nemzedékünk és az előttünk járt generáció között a különbségek az idősebb nemzedék erkölcsi és szellemi szűkkeblűsége miatt áthidalhatatlanok. Mély tisztelettel é,s 6szinte örömmel üdvözlöm a Deák Ferenc Társaság nevében Oméltóságát és kedves vendégeinket, a magyar politikai és szellemi élet kiválóságait, akiknek rendkívül megtisztelő megjelenése önmagában ís alkalmas arrra, hogy kezdeményezésünknek jelentőségét lemérje. Bajtársi együttérzéssel köszöntöm igen tisztelt tagtársaimat, akik e vacsoránkon való részvételükkel nyilvános hitvallást tettek a bennünket összefűző eszmevilág mellett. A nyilvánosság elé lépésünk alkalmából méltóztassanak megengedni, hogy röviden összefoglalhassam társaságunk megalakulásának indítóokait és körvonalazhassam azokat a célkitűzéseket, amelyeknek megvalósítására és kimunkálására öszefogtunk. Társaságunk megalakítására az a kötelesség ösztönzött bennünket, amelyet — mint Deák Ferenc mondta — még a siker reménye nélkül is teljesítenünk kell, valahányszor egyetemes nemzeti érdekek és értékek fenyegettetnek. Mélyjséges aggodalommal szemléljük világszerte a népeknek azt a törekvését, amellyel új kormányzati formákat ját, alkotmányunkat is veszélyeztetve látjuk. Vannak, akik idegenből importált rendszerrel akarják felcserélni történelmileg kifejlett közhatalmi szervezetünket r Az újkori pártabszblutiiztmusok a szabadság eszméjét detronizálják. Vannak, akik ezeket a törekvéseket, mint az egyetemes magyar ifjúság világnézetét hirdetik. Az új nemzedéknek az a része, amely nem elégedhetik meg a politikai színpad díszletének szerepével, amely nem tud belenyugodni abba, hogy az ő nevében, de valójában ő nélküle intézzék sorsát, azok, akik a szellemnek szabadságát és az alkotmányos életet nélkülözni nem tudják, — tömörültek a Deák Ferenc Társaságba, Társaságunk nem az ajnbiciözusok szövetkezése, hanem a veszedelmekkel és kötelességekkel terhes időnek szülötte, egy állandó szükségletet akar kielégíteni és egy nagy hiányt akar pótolhi. Egyetemes magyar érdekek, pártokon fölül álló szellemi munkaközösség kíván lenni, amely egyesíti az alkotmányhü fiatalságot. Fiatalságon azonban nem korosztályt, hanem lelki minőséget .értünk, azt a lelki minőséget, amelyet sokszor hiába keresünk fiatalokban, de nem ritkán megtalálunk őszhajú1 férfiakban. Világnézeti alapon állunk. A magyar világnézet az alkotmányosság. Meggyőződésünk, hogy a mi történelmi alkotmányunk nem külsőség és jogi szerkezet csupán, hanem a magyarságnak európai létformája is. Létforma, amelyben az egyéni és nemzeti szabadságnak harmóniája ezer éven át élt, amelyet nem egyszer vérrel és ésszel védtünk meg mindenfajta támadással szemben. Eszményünk a csorbítatlan alkotmány, amelyben alkotmányjogilag ma is él az egész Magyarország. 5