Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Ilyen ügyvédi rendtartás nem kell!

}( Ilyen ügyvédi rencttariás nem kell! Kétségtelen, hogy szociális cselekvésre van szükség. A társadalom egy oly fontos osztálya, az ügyvédi rend, már évek óta sürget egészséges reformokat, amelyektől helyzetének javulását reméli. S a kormány most az ügyvédeknek segítségére (?) is siet! E kérdésről — a gyakorlati élet szem előtt tartásával — csak jogászi alapon lehet tárgyalni, s én magam is kerülni szeretném a politikai célzatosságot. Azonban a. politikai célzatosság hogy nem mondjam ..céltudatosság" — kérdésének kikapcsolásával e témáról beszélni sem lehet, hiszen ennek az egész tervezetnek a háttere politikum. 8 vajmi kevés köze van az ideális jogfejlesztés nemes tradícióihoz. Egymagában az a körülmény, hogy nemcsak az ügyvédi kar. de a jogkereső és jogot szolgáltató társadalom is érezte a szükségességét annak, hogy az ügyvédségen segíteni kell, nem lett volna elég ok arra, hogy ez a kérdés a kormányprogramban napirendre kerülhessen. Hiszen a miniszterelnök úr szerint „az első és legffntosabb a kenyér és csak azután jöhet a jog", márpedig ezzel a tervezettel senkinek sem lesz több kenyere, de a karnak feltétlenül kevesebb joga marad! Ez a tervezet nem az ügvvédeknek kell, hanem a mind kevésbé titkolható diktatórikus törekvések „öncélúságát" szolgálja. Ugyanakkor, midőn aválasztójog reformja ..nem időszerű", de a sajtó ,.megrendszabályozása", a szólásszabadság lehetetlenné tétele sürgős, akkor kétségtelenül szükséges a kormány számára, hogy törekvéseinek egyik legerősebb gátját képező ügyvédi füergetlenségret és kari autonómiát oly mérvben nyirbálhassa, sőt semmisíthesse meg, hogy ezáltal is közelebb juthasson egy olyan lenyűgöző hatalomhoz, unely nélkül — alkotmányosan gondolkodó társadalomban — terveit meg nem valósíthatná. Kellemesebb volna ugyan, ha nemcsak a politikai indokokra kellene gyanakodnunk, melyek a kormányt ezen tervezet megvalósítására ösztökélték, de olvashatnánk a jogászi indokokat is, — azonban a kormány adós maradt ezzel, s midőn a tervezet álloyalitásból megküldetett a kamaráknak, akkor egyszersmind rábízatott a trójai falóval megajándékozott karra, hogy találja ki: vajh' mi lehetett az oka, s ml a magyarázata ennek az antiszociális, laza és félreérthető, függetlenséget és szólásszabadságot eltörlö tervezetnek? Mert ezen a tervezeten nem a törvény előkészítő osztály évekig tartó munkája, hanem a. hirtelen született gondolatok megvalósításának veszélyessége, az elha markodott, s ugyanakkor már idejét is multa, a következményeiben szinte beláthatatlan ötletszerűség látszik. Az igaz ugyan, hogy az év tavaszán a TCudanesti Ügyvédi Kamarai választások alkalmával a tisztikar felekezeti paritása megbomlott, azonban míg ez a:7, oktalan provokálás is rövidesen az autonómia és alkotmányosság keretei között önmagától nyert rendezést és la tisztikar önkéntes lemondása., másrészt éppen az egyetlen kimondottan keresztény párt — a Magyar Ügwédek Nemzeti Egyesülete — segítségével békés úton (egy új választással) expiáltatott a hiba úgy. hogy mindenki joggal remélhette, hogy ez a kérdés örökre megszűnt. Éppen ezért kínosan feltűnő a tervezet 31. §-ának azon rendelkezése, mely a különböző tisztségre való választásnál a nemzetiségi, faji és felekezeti országos számarány figyelembevételét kívánja. Ez a szakasz oly homályos és félremagyarázható, hogy semmi esetre sem maradhat! Ebben a szövegezésben csak a kormánynak a nyílt színvallástól való félelme látszik! Bár, ha ez a törvényszakasz is úgy fog alkalmaztatni, mint ;i miniszterek felelősségéről szól 1848:111. tc. 32. §-a, akkor senkinek se kell félni tőle! Az kétségtelen, hogy ;i kari túlzsúfoltság, a munkaalkalmak csökkenése, az általános gazdasági leromlás miatt válságba jutott ügyvédségért valamit tenni kell! De vajjön, hogy segíl ezen a ..faji és felekezeti" kérdésnek éppen magyar részről való felvetése, amely katasztrofális lehet elszakított testvéreink sorsára. Vagy talán az új felvételek szabályozásától, a. numerus clausustól várhatnánk eredményt? Efölött még talán lehetne vitatkozni, de hol van akkor a sok szegény ügyvédjelölt szerzett jogainak a védelme? Eddig, ha a jelölt a vizsgán megfelelt, s így tudása, valamint erkölcsi alkalmassága erre méltóvá tette és lefizette az első évi tagdíjat — 120 pengőt —, úgy minden további nélkül ügyvéd lehetett. Ha ez a tervezet törvény lesz. akkor évente csak kétszer fog összeülni a tagfelvételi bizottság, mely a kir. ügyész személyében egy új, előkelő taggal bővülne, s kinek önálló fellebbezési joga volna! Azt pedig tudjuk, hopy a kir. ügyész a minisztere utasításai szerint jár el, s így nyilvánvaló a lehetősége annak, hogyha a kormány valakit politikailag megbízhatatlannak tart, akkor a kir. ügyész „a kar érdekében" élni fog fellebbezési jogával! A súlyosabb rész pedig csak most következik, mert míg eddig a fellebbezések kérdésében a m. kir. Kúria Ügyvédi Tanácsa döntött, mely ítéletek tárgyilagosságát nemcsak a bíróság tagjai személyében rejlő presztízs, hanem a maga abszolút függetlensége is biztosította, — a tervezet szerint ezen pártatlan testület jogai egy személyre: a felállítandó Országos Szervezet elnökére szállna át! Ezt a — Papp József szerint — ..csúcsszervi kollégát" pedig az igazságügyminiszter előterjesztése szerint fogják kinevezni. Kétségtelen tehát, hogy végeredményben az ügyvédi fölvétel teljesen a kormánytól való politikai függés jegyében fog történni, mert hiszen a miniszter által javasolt elnök döntése ellen további jogorvoslatnak helye sincsen! És vájjon ki meri majd kockáztatni 20 évi tanulását, a jövőjét, csak azért, hogy politikai elveinek nyílt bevallása miatt esetleg sohase lehessen ügyvéd? De a tervezetnek még ez se volt elég, mert hiszen külön gondoskodás történik arról, hogy a politikai és faji numerus claususon kívül még egy újabbal: az anyagi numerus clausussal ismerkedhessünk meg, melyet a tervezet óvadéknak nevez. Ma kauciót ad a főpincér, a házmester, a pénzbeszedő, de még ezek is — állásukhoz mérten — 5—10.000 pengőt! Most majd csatlakozhatik ehez a sorhoz az ügyvéd is, kinek szintén biztosítékot kell majd adni, — bár nem is annyi, mint egy mozi ruhatárosának, hanem „csak" 2000 pengőt. S ha legalább valami erkölcsi alapja volna ennek az elgondolásnak, de hiszen maga a tervezet mondja meg, hogy ez másra, mint tag- és nyugdíjhátralék, fegyelmi és egyéb pénzbüntetések fedezésére nem szolgálhat, s igénybevétele esetén 30 nap alatt — különbeni törlés terhe alatt — pótlandó! Szóval, amint egy tag a kamarába felvétetik, így azon-