Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1935 / 3. szám - A Carnegie-alapitvány és magyar kapcsolatai 2. [r.]
mára. A Gzovetség- Londonban évenként Cobden előadásokat tart, amelyen a legkiválóbb közgazdászok szerepelnek előadókként. (Cassel W. Sombart.) Az előadásokat nyomtatásban is kiadja a Szövetség. Az 1934. évben a Dunford House-ra fordított összeg 5000 dollár volt. Az alapítvány az International Arbitration League-ot, amely a döntőbíráskodás problémakörével foglalkozik éa Arlritrator címen lapot is ad ki — 1000 dollár segélyben részesíti. A genfi kutatási központ (Geneva Research Centre) munkáját 1935 márciusig Malcolm W. Davis irányította. Feladata meglehetősen nehéz és kényes volt. Neki kellett megteremteni, illetve fenntartania a kapcsolatot az Egyesült Államok nemzetközi szervezetei és a Nemzetek Szövetsége között. Mr. Davis helyzete valóban igen bonyolult. Ennek bizonyítására elég felsorolni néhányat azokból a szervezetekből, amelyeknek ügyeit neki Genfben állandóan intéznie kellett: International Committee to Secure Employment for Refugee Professional Workers, The Congress on Public Works and Public Health, Inter-Organization Council at Geneva, International Conference of Disabled Soldiers stb., stb. A kutatási központ két kiadványt bocsát ki rendszeresen: 1. Geneva, a Nemzetek Szövetségére és egyéb nemzetközi eseményekre vonatkozó híreket tartalmazó folyóirat; 2. Geneva Special Studies, a legfontosabb nemzetközi eseményeket tárgyalja behatóan. (Quincy Wright: Reform of the I.. o. NÍ, The Senate Munitions Inquiry and its International Influence, The United States and the League of Nations in 1934.) . .'. Mr. Davis feladatai közé tartozott bizalmas jelentések készítése is a Nemzetek Szövetség előtt fekvő kérdésekről. A genfi kutató központra költött összeg az év folyamán: 8000— dollár. A Carnegie-alapítvány Genfben amerikai bizottságot (American Comittee) szervezett, amelynek feladata, hogy az Amerikából érkező látogatókkal megismertesse a népszövetségi intézményeket. Az amerikai látogatókat bemutatja a népszövetségi titkárság tagjainak, beszélgetéseket eszközöl ki számukra. A Committee fenntarja az Institute of International Relationst, amelyen az 1934-es év előadói között szerepeltek: Professzor Hudson, Harvard egyetem, Professor Rappard, Genf, Sir Norman Angell, a Nobel-díj 1934-es nyertese, Senor Alvarez del Vayo, SDN delegátus stb. Az Institute közleményeit az Oxford University Press kiadásában Problems of Peace név alatt jelentek meg. Az amerikai bizottságra az 1935. évben igen nagy, kibővült, munkakör vár. Az alapítvány az 1934-es évben 8000 dollárt költött az amerikai bizottság céljaira. Abban a komplikált és nehéz világhelyzetben, amely jelenleg fennáll, szükséges, hogy azok, akik felelősek olyan hatalmas szervezet irányításáért, mint a Carnegie Endowment for International Peace, birtokában legyenek mindazoknak az ismereteknek, amelyek szükségesek a világhelyzet megismeréséhez. Ez a meggondolás vezette az európai központ igazgatóját, amidőn olyan kiváló angliai levelezőt szerzett meg az európai központ számára, mint Harold Stannard,- a „Times" egyik szerkesztője. Stannard tájékoztatja az európai központot és azon keresztül az alapítvány végrehajtó bizottságát a speciális világkérdésekben oly sokszor döntő brit nagyhatalmi politikai nézőpontokról. A fentiekben foglalható össze a Carnegie alapítvány ,,Nemzetközi érintkezés és nevelés" szakosztályának európai munkája. Az európai munkára átlag egy évben elköltött összeg 100.000 dollár, amelyet ha összehasonlítunk az amerikai intézetekre költött évi 130.000 dollárral és az összes többi kontinenseken elköltött 40.000 dollárral, megállapíthatjuk, hogy — jóllehet a Carnegie-alapítvány Amerikából indult ki — e nagyjelentőségű intézmény jótékonyan érezteti hatását a nevelés és a nemzetközi érintkezés nagyfontosságú terránumain az egész művelt emberiség körében. Az alapítvány délamerikai és keletázsiai munkájával a nagy anyag miatt részletesen nem foglalkozhatunk; csupán azt említjük meg, hogy mindkét helyen létesültek a már ismertetett intézményekhez hasonló szervezetek, mint International Eelations Club-ök, könyvtárak, kulturális intézetek. (Instituto Cultural Argentino-Norte-Americano — Institute of Pacific Relations), stb. II. Nemzetközi jogi szakosztály Itt kell tárgyalnunk az alapítvány hágai nemzetközi akadémiájának nagy jelentőségét, amely azt a világ tudományoséletében megilleti. Az akadémiát, amely a nemzetközi jog- és rokontudományai magasabb művelésének központja, 1923-ban nyitották meg a hágai Béke-palotában. A hágai akadémia fennállása és virágzó működése legélénkebben mutatja be azt a tényt, mennyire lerombolhatok a nemzeti különbözőségek egy közös, kölcsönös egyttttműködée hatásaként. A világ legkiválóbb tnaárai adnak itl etö, mindegyik a legelső a maga jogterrénumán; az oktatás a lehető legmagasabb színvonalra emelkedik. Az előadások franciául folynak és azokat évenként kiadják Académie de Droit International: Recueil des Cours címmel. A tanfolyamok nyáron, általában július elejétől augusztus végéig, tartatnak. 1934-ben a tanfolyamnak 280 hallgatója volt, szemben az 1933-as évvel, amidőn 346 volt a hallgatók száma. A holland állam évente nagyösszegű ösztöndíjakat oszt ki és igen sok hallgatónak fedezi összes költségeit. Az akadémia hallgatói és volt hallgatói szövetségbe tömörülnek (Association of Students and Former Students of the Academy) s így megvan a mód rá, hogy a világ különböző tájain szétszóródva is megtartsák a kapcsolatot egymással, jótékonyan járulva hozzá a nemzetközi jognak világszerte egyöntetű fejlődéséhez. (A hágai akadémia volt hallgatóin álmagyar egyesülete is működik; kiadványa a Nemzetközi Jog Tára.) Az alapítvány évente öt ösztöndíjat adományoz. Ezen ösztöndíjakat megpályázhatják: a) nemzetközi jogi tanárok, akik komoly tanulmányokat folytatnak egy bizonyos irányban; b) végzett joghallgatók (doktorátussal!), akik az ösztöndíjat arra akarják felhasználni, hogy egy már megkezdett jogi munkálatot befejezzenek. Az ösztöndíjak összege 2— 2000 dollár, amelyet negyedévi részletekben folyósítanak. Az első ösztöndíjat 1917/1917-i egyetemi évre osztották ki. Azóta 202 személy kapta meg: 79 tanár és 123 fiatal kutató. A szakosztály évenként nagymennyiségű nemzetközi jogi munkát jelentet meg a Classics of International Law sorozatban, s ezzel hézagpótló nagyjelentőségű munkát végez a nemzOetközi jogtdomány terén. Ez évben a következő munkákat adta ki: Pierino Belli: De re militari et de hello; Bynkershoek: De foro legatorum; Grotius: De iure praedae; Grotius: Mare Liberum; Suarez: Selections. Kiadta ezeken kívül a nemzetközi bírói döntvényeket 1931-ig. valamint a hágai bíróság munkájának beszámolóját az 1934-es évről World Court Report címmel. Az alapítvány nagy összegekkel járul hozzá a világ nagy nemzetközi jogi alapjainak fenntartásához. Segélyt 1934-ben a következő lapok kaptak: Revue generálé de droit international public, Revü d droit intmatioual et de legislation comparée, Revue de droit international (Genf), Journal du droit international, Revue de droit international (Paris), The American Journal of International Law, Japanese Journal of International Law, Niemeyer's Zeitschrift für internationales Recht, Zeitschrift für Völkerrecht, Zeitschrift für öí'fentliches Recht, Die Friedenswarte, Rivista di diritto internazionale, Revista de derecho internacional. Egyes nemzetközi jogi társaságok szintén) kaptak nagyösszegű segélyeket: Institut de Droit International, American Institute of International Law, Societé de Legislation Comparée, Grotius