Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Deák Ferenc és a nemzeti kisebbségek

alkotmányos jogok gyakorlása, hanem más egyéb kvalifikáitiohoz." Nem lehet tehát Erdély visszacsatolását azon a címen megtagadni, hogy a nemzetiségek nem vettek részt az unió megszavazásában. Ennek fejtegetése után Deák áttér a másik kérdés tárgyalására, hogy az alkotmányos Magyarország nem fogja tudni biztosítani a nemzetiségek jogait s különösképpen nem fogja koncedálni tudni a románoknak azt a kívánságát, amit az 1863-iki erdélyi országgyűlésen előterjesztettek, hogy ezentúl a románok Erdély negyedik nemzetének ismertessenek el, a magyarok, székelyek és szászok mellett Deák ezzel foglalkozva rámutat arra, hogy míg Erdély alkotmányában a három nemzet uniója, mint egy alapeszme vonul végig, addig Magyarország közjoga ezt az eszmét nem ismeri: ,,Vannak itt is többféle nemzetiségek, azoknak lehetnek, sőt vannak is jogos nemzetiségi kívánságaik, de itt minden föld Magyarország föl'dje s miniden lakos Magyarország polgára s nemzetiségénél fogva senki sincs gátolva polgári jogainak élvezésében. S valamint e fogalomban ..Magyarország", az ország területének minden része bennfoglaltatik, bármily nemzetiségű honpolgárok is lakják azt, úgy e fogalomban ,.magyar nemzet" nemcsak a magyar ajkúakra. hanem az ország minden más ajkú lakosára egyaránt kiterjed. S valamint a haza érdekében van és minden polgárnak kötelessége jövendőre is fenntartani e történelmi és közjogi alkotmányos alapon nyugvó politikai egységet, mely nélkül az ország rövid idő alatt szertefoszlana, úgy másrészt Magyarország azon polgárainak a politikai értelemben vett magyar nemzet tagjainak, kik nem a magyar nemzetiséghez tartoznak, minden valóságos nemzetiségi jogigényeiket igazság és méltányosság szerint figyelembe venni és az ország közérdekének kockáztatása nélkül teljesíteni kötelességünk. A románok kívánsága tehát, hogy negyedik nemzetté váljanak, ha az unió létrejön, tárgytalan, mert akkor valamint Magyarországon nincsenek, úgy Er délyben sem lesznek politikai nemzetek. Magyarország minden polgára egy politikai nemzetnek lesz a tagja Ha azonban az egyesülés mellett is fenntartatnának Erdély régi törvényei, jelesen a három nemzetre vonatkozók" ez esetben — írja Deák — már tekintve o helyzetet is, méltányosnak és igazságosnak hiszem, hogy Erdélyben a román éppen úgy nemzetnek tekintessék, mint a többi. Bármiképen is dől el Magyarország és Erdély egyesítésének részleges kivitele: a teljes és tökéletes egyenjogúság az, amit a románoktól sem lehet megtagadni s aminél többet Ők sem kívánhatnak. Deák Ferenc tehát, ha a körülmények úgy kívánják, még az elől sem zárkózott el, hogy a románok külön politikai nemzetet alkossanak Erdélyben. Az a nobilis, amelkedett szellem, amely Deák felfogását jellemezte, áthatotta az egész 1865-s országgyűlést is, amely teljesen Deák szuggesztív hatása alatt állott s a nemzetiségi törvényt is teljesen Deák hatása alatt alkotta meg. A törvény maga is Deák javaslata alapján készült el, mely ugyan bizonyos tekintetben az e kérdésben kiküldött országgyűlési bizottság javaslatától eltért, de amelyet br. Eötvös miniszter a képviselőház ülésén magáévá tett. S hogy annak a nemes magyar veretű, korát megelőző szellemben készült törvénynek a rendelkezései a gyakorlati életbe is átmenjenek, azért Deák mindenkor kész volt szót emelni, így midőn az újvidéki szerb színháznak adandó segélyről folyt a vita a képviselőházban az 1869. évi költségvetés részleges tárgyalása során. Deák, amidőn néhányan a segélyt ellenezték, elvileg leszögezte: „Sehogysem tudom megegyeztetni az igazsággal, hogy az az állam, mely politikai tekintetben egységes és oszthatatlan magyar állam, magára a színházra és egyáltalában művelődési intézetre egyedül és kizárólag csak az egyik nép számára költsön a közös adókból. Erre nézve én azt gondolom, hogy vagy mindegyikre, vagy egyikre sem. Ha nem vagyunk oly állapotban, hogy valamenynyíre adhassunk, akkor mondjuk ki, hogy kizárólag erre sem adunk." Erősen támogatta Deák a nemzetiségi képviselőket, midőn egy ugyancsak Újvidéken létesítendő szerb gimnázium felállításáról volt szó. Deáknak ebben a kérdésben a képviselőházban tartott beszéde, — az utolsó, melyben a nemzetiségi problémát érinti — nagyszerűen tükrözi vissza a „Haza bölcsének" s az ő interpretálásában a tisztult magyar alkotmányos felfogás állásfoglalását a nemzetiségekkel szemben: „Ami a nemzetiségi kérdést illeti — fejti ki — arra nézve rég kimondottam véleményemet, mit értek én a nemzetiségek jogosultsága alatt s így ebbe nem bocsátkozom ezúttal. Azon jogosultsága minden nemzetiségnek meg van, hogy mód nyujtassék neki gyermekei nevelésére és kiműveltetésére. Legyen bár az országban 300 gymnasium — folytatja Deák — legyen bár annyi, hogy minden hatodik mértföldön találtassék egy, ha valamelyik vidéki gymnasium nem azon a nyelven, vagy legalább nem kiválóan azon a nyelven tanít, mely azon vidék népének a nyelve, akkor kétségkívül bajos lesz a kiművelés előbbrevitele. Emlékezzünk csak vissza, mennyit küzködtünk gyermekkorunkban azzal, hogy egy idegen, holt nyelvet kellett tanulnunk és nézzük, mennyire megvan most ifjainknak könnyítve a tanulás az által, hogy ók magyar nyelven oktatjtatnak. Ugyanez áll minden nemzetiség nyelvére is. Ha őket arra kényszerítenők, hogy gyermekeik, kik a magyar nyelvben nem, vagy csak kevés-sé járatosak, mert hiszen a népiskolákban főleg a maguk nemzeti nyelvén taníttattak, mindenütt és mindenben magyarul oktassanak: úgy azon gymnasiumokban lehetetlen volna azon ifjak előrehaladása, a szülők hiába költenék a pénzt, a gyermekek hiába töltenék az idejöket. Egyáltalában, ha a nemzetiségeket megnyerni akarjuk, ennek nem az az útja, hogy mindenáron magyarosítsuk őket, hanem hogy velük a magyar viszonyokat megkedveltessük. Mert keltő tisztán áll előttem: kiirtani őket istentelen barbárság voina, még akkor is ha nem volnának olyan számosan, minélfogva őket megsemmisíteni lehetetlen. Ellenségeinkké tenni őket nem fekszik érdekünkben. Hasonló helyzetben vannak ők is. Ha ők elszakadhatnának s egy nagy európai nemzetet alkothatnának, érteném a netalán erre irányzott törekvést. De a mai európai helyzetben ez lehetetlen. Mind a két félnek arra kell törekednie tehát, hogy együtt és egymás mellett mennél jobb egyetértésben megéljünk. így fogván fel feladatunkat, helyeslem a minisztérium indítványát, hogy egy új, kiválólag szerb gymnasium állítassék fel." Néhány héttel ezelőtt Tittdescu külügyminiszter beszélt a bukaresti parlamentben a nemzetiségi kérdésről. Semmiben sem jut oly frappánsul kifejezésre a magyar kultúrfölény, mintha szembeállítjuk Tihdesca beszédét az itt közölt idézetekkel: a magyar alkotmányos szellemnek Deák Ferenc szavain keresztül történt megnyilatkozásával. Juhász József dr. 32