Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - A magyarság hivatása

konjunktúrák ügyes nyergelése. A magyar nemzet politikai felsőbbrendűségét az eréllyel párosult bölcs mértéktartás és arányérzék bizonyítja, amely lehetővé tette, hogy vezéri szerepünk feladása nélkül teremtsünk összefüggést és egységet a Duna völgyében a vallási és kulturális közösség felhasználásával és gazdasági egymásra utaltság nyomatékával. Ezáltal lett a magyarság a Dunavölgy különböző fajú népei helyesen értelmezett öneélúságának nem elnyomója, hanem istápolója. A Trianon-okozta középeurópai zűrzavarból és elesei rségünkhöl nincs más kivezető út, mint a magyarság történelmi elhivatottságának korszerű betöltése. A dunavölgyi probléma ma ismét Európa súlyos kérdése lett. Mint a századok folyamán annyiszor, most is a nemzeti létünket fenyegető veszedelmeket csakis középeurópai hivatásunk betöltésével küzdhetjük le. Ha századokon át geopolitikai adottságainkkal párosult politikai intelligenciánk és nagylelkűségünk győzött a nyerserő fölött, akkor nem vakremény a nehéz hivatás ö»tadatába vetnünk jövőnk bizodalmát. Célkitűzésünk ma sem lehet kisebb, mint a múltban volt. Küldetésünket a Duna völgy megszervezéséhen kell keresnünk. Abban a Dunavölgyben, ahol ma is Európa három uralkodó fajának ellentétes érdekei ütköznek össze. Ahol a pángermán és a pánszláv imperiális törekvések, területi aspirációk a latinfaj eminens érdekeivel kerülnek ellentétbe. A nemzeti szociálizmus által feltámasztott nagynémet gondolat ma is a Dunavölgyén keresztül tör Kelet kapuja felé. A háború előtti ,.Berlintől Bagdadig" jelszó támad fel újra. Ennek a német előretörésnek csakis egy erős és jól megszervezett Duavölgye építhet gátat. Északról dél felé a pánszláv eszme próbál áttörni a Dunavölgyén. A szovjet élénkülő érdeklődése Keleteurópában már már a pánszláv veszély újjáébredésével fenyeget. Hogy egy magyar vezetés alatt megszervezett Középeurópa, illetve a magyarság, minő erős hullámtörője a pánszláv délreáramlásnak, erre Palaczky, a nagy szláv történetíró ad illetékes feleletet, aki a szlávság legnagyobb történelmi szerencsétlenségének nevezi azt, hogy a magyarság a Közép-Duna medencéjében letelepült és itt erős államot szervezett: ez az árpádi és szentistváni cselekedet egyrészt elpusztította a szvatopluki kezdeGrróf Apponyi Albert a nemzeti párinak 1892-ben kiadott választási manifesztumában a következőket írja: ... a mi egész kormányzati gépezetünk, egész az utolsó elágazásig, nem egyéb, mint a hatalmi politika hálója. Minden pályán az egyesek boldogulásának, minden helyi érdek érvényesülésének feltételéül oda van állítva a meghajlás az uralkodó politikai irányzat előtt... Milyen más Magyarország lesz akkor, mikor a hivatalos hatalom kizárólag állami és nemzeti célokat fog előmozdítani és a párturalmi célok lealázó szolgálatától fel lesz mentve. Mikor a meggyőződésnek szabadságát mindenki tiszteletben fogja tartani és azok megtagadása jutalommal nem jár. Mikor egyedül jellem és tehetség, szorgalom és munka fog kvalifikálni, szolgalelkűség pedig diszkvaliAkarni. Annak a kormánynak, amely Magyarországot regenerálni akarja, elég lelki emelkedettséggel kell bírnia, hogy gyenge társadalmunkat maga tanítsa önérzetre és független gondolkodásra. Csak így bizonyíthatja be, hogy hazájátt jobban szereti önmagánál. (Emlékiratok, 31. oldal.) ményezést, másrészt útját vágta a déli és északi szlávság egyesülésének. Ezer évvel ezelőtt a magyarságnak ez az elhelyezkedése megmentette a keresztény Európát a szláv ortodoxia hegemóniájától. Ezer éven át pedig kultúrális és vallási fejlődést biztosított a szlávság katholikus ágainak éppen úgy, mint a többi kis népeknek, amelyeket a magyarság egyenesen megmentett a pánszláv elnyeléstől. A latinizált németséget és a katholikus szlávságot a pángermán vagy pánszláv előretörés évezredes kultúrájában és szabad vallásgyakorlatában fenyegeti. A dunavölgyi összefogás tehát e kis népeknek a magyarsághoz hasonlóan érdekük, tiz az összefogás természetesen csakis a kis népek kulturális és vallási, sőt autonomikus igényeinek respektálásával lehet egyértelmű. E megoldás mellett kiáltóan érvel a Dunavölgyének gazdasági oszt/iatatlansága és nyomorral telített trianoni helyzet. A dunavölgyi tömörülés tehát gazdasági szükségszerűség. Lehetnek olyan nacionalisták, akik e szó helytelen értelmezésével, a dunavölgyi összefogást a magyarságba nézve előnytelen kompromisszumnak tartják. Megfeledkeznek azonban arról, hogy a magyarság Szent István óta soha nem ismert leigázoltakat, sőt a szomszédnépeket testvéreiül fogadva, kulturális életre nevelte őket. A magyar nemzet bölcsessége, hogy a napjainkban divatos fajelméleteket sohasem tette programmjává. sőt megalkotta a politikai nemzet fogalmát. A magyarság e nagylelkűségének és bölcsességének köszönheti, hogy a Dunavölgyében biztosítani tudta magának a vezéri szerepet, mert nem az erőszak, hanem szellemi és erkölcsi értékek s a testvériség jogarával országolt. Nemzeti céljaink történelmi és helyesen felfogott aktuális értelmezése: az elszakított magyarságon kívül, a szentistváni birodalom minden rabsági >a hajtott népe felé is a szabadság gondolatát jelenteni és vállalni dunavölgyi feladatunkat, jogot követelni dunai történeti hivatásunk beteljesítésére. A magyarságnak nemcsak önmagával szemben, hanem a szentistváni birodalom minden népével szemben fennáll történelmi kötelessége. Dessewffy Gyula gróf A nemzetek szolidaritása, kölcsönhatása és egymástól függése ma már nem álmodozás és utópia, hanem jóban-rosszban az összes emberi létviszonyok átalakulásából folyó kemény tény, amelylyel, aki nem számol, a történelem kerekei alá kerül... (Apponyi Albert.) A törvények, ha tökéletesen igazságosak nem lehetnek, minthogy azok olyanok valóban mindig nem is lehetnek, inkább a tehetetlent, mint a hatalmast pántolni hajoljanak, mert a hatalom hajdan, most és a jövendőben is mindig könnyebben tudott és fog magán segíteni, mint a tehetetlenség. (Széchenyi István.) Anyanyelv . .. Csehszlovákiában cseh anyanyelvű a teljes lakosság 50.7%-a. Romániában román anyanyelvű a teljes lakosságnak 73.1%-a. Jugoszláviában szerb anyanyelvű a teljes lakosság 47.7%-a. 3